Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-25 / 21. szám

Ki azt hinné, hogy egyházunk e' nemes, e' közhasznú vállalatért köszönetet szavazott: az nem ismeri egyházi- és nemzeti-életünk' keletiindolentiáját, nem tudja e' nagy igazságot, hogy protestáns egyházunk, szegénységéni busultában, erősen füstöl, 's a' helyett, hogy homlokáról hajtaná el, lábaszáráról veri a' legyeket. Mi történt? a' jámbor esperesi-, és esperességet váró kar — kivéve a' kiveendőket — és mind azon papiros emberkék, kik zsinegre fűzve hosszan lógtak az esperes vagy superintendensi papiros-sárkány után, és az önkényt, hogy fejjel földre ne bukjék, szépen libellálták: felzúdultak 's pálczát törtek feje fölött. Mind a' két fél csalódott. A1

papok azt hitték, hogy majd az egyházi lap az egyházembereit legyezi, simogatja, hogy nemzeti- vagy világ-divat szerint a' hibákat mentve, sőt hizlalva igazítja meg; azt hitték, hogy nyílt, végre egy száj, melly nagy hiátussal el mondja a' századok óta elfojtott panaszt és méltatlanságot, és minden szavával a' secularis részt gyanúsítja. A'világiak azt hitték, hogy mint eddig a' papság, ugy a' lap is igent mondand mindenre, mit ők patronusi kegyességgel és magas szemölddel bele habarnak az egyházba; azt hitték , hogy a' lap szorosan csak az egyháziakkal fog vesződni; 's valamint ők csak egy nap, vagy sokszor annyit sem gondoltak egy éven át az egyházzal: úgy a' lap is behunyja szemeit előttök, és csak csillogó czímeiknek nyitja fel néha néha. Azonban egészen másképen ütött ki a'dolog; a' lap kiraondá kettőjük között ama hires Ítéletet, melly Fhaedrusnál szorul szóra igy van: • Tu non videris perdidisse quod petis , Te credo surripuisse, quodpulchre negas. És lőn nagy ingerültség az impertinens lap ellen! A' világi rész megvetette, összeszidta, ignorálta ; az egyháziak ellene szövetkeztek, nem az igazság' és nyilvánosság' utján, hanem, szokás szerint, más uton. A' nagy Bábel' tornya alatti munkásoka' helyett, hogy egymást kinevették vagy megértették volna, a'tolmácsolószegény lapra fogták az egész bajt, megverték, kenyerét elvették. Van kezünk között egy hiteles levél, mellyben nevezve vannak alföldi gazdag református papok, kik többnyire debreczeni seniorok, öreg diákok valának , kik fogadást tőnek, hogy e' gonosz és egyháziatlan irányú lapot nem járatják, nem olvassák. Vannak esperesek, kik ott, hol lehetett, kötelességgé tevék ennek nem pártolását, 'stb. Forduljunk szárazabb helyekre, ós vessük ki mathematice egyházi nyomorúságunkat. Előttem fekszik az 1843. évi előfizetők' statistikája, az 1844. évit vagy is az ideit láttam, egyik nyomorultabb a' másiknál! Még a' tavalival csak belehetett valahogy húznivonni a' lap' meztelenségét, ha mindjárt olly feszesen is, mint a'koporsók1

tetejét, de már az idei? a' szó' teljes értelmében, kiszakadt. A'lapkiállításra megkívántató tiszta költség kinőtte az előfizetési szűk ruhát, keze lába kilóg meztelen, 's a' szerkesztőségnek ön zsebébe kell nyúlnia, hogy a' magyar protestáns egyház' árváját, annak idejében, a'maga költségén eltemettethesse. De az Istenért! hogy is ne? hiszen a'többek közt én is keservesen panaszkodtam a' protestáns papság' szegénysége fölött, velem együtt többen felsóhajtottak : hogy miért nem nyulhatunk Egyiptom' húsos fazekaiba, és miért nem termi meg egyházunk'sovány földje a'szomszéd egyház' nagyfejű veres hagymáit ! (4 Mos. 11. 4, 5.) Most, hogy már ne csak mindig paszkodjunk, tettel bizonyítjuk be nyomorult szegénységünket: mert 2885, a'káplánokkal együtt közel 3000 tanult lelkész, ugyanannyi vagy még több tanító, nem bir egy olcsó heti lapot éhelhalástól megmenteni!! Bizony mondom, nagy szegénység. De mi is volna egyéb szegénységnél, mondják tisza és duna közölt. A' legelő részből bizony nem lehet bötüre és lapra költeni, elég ha naptárt és imakönyvet vehetünk. Ott az alföldi kanahánban , alig lehet a' nyomorult fizetésből két vagy több lovacskát, hintót, hat ökröt, kis gulyát, és divatos nőt tartani; hol vennénk pénzt még a'protestáns lapra is, mellynek hasábjain azon sem lamentálhatunk, hogy szegények vagyunk honunkban, az Essenusok' országában! Forduljunk más felé Világi uraink megalázták magukat, és kegyesek valának velünk egy asztalnál, és az asztalfőn helyei foglalni, sokan jöttek el, hogy üljenek, álljanak az egyház'szent ügye, de üres tála körül. A' nyolcz egyházkerületben 200 férfiúnál több vette megtiszteltetés gyanánt, hogy gondnokká, ülnökké választatott és neveztetett, de természetesen nem azért, hogy legalább a' lapo{, járassa, hanem azért-azért— én bizony sokról meg nem tudnám mondani miért. Tisztelet becsület egyházunk' derék férfiainak, kik ismerik e' fénytelen állás' nagyfontosságát, ők bizonyosan ott vannak azon 90, az az kilenczven és néhány között! kik a' protestáns világi urak közül, e' lapot is, nem magáért a' lapért, hanem egyházunk' jövendőjéért pártolták ; de ha el gondolom, hogy honunk' nemességének majdnem kétharmada protestáns;ha eszembejut, hogy a'protestentismusban nincs és nem lehet szorosan elkülönözve, mint egyebütt, az egyháziak érdeke a' világiak' érdekétől; ha visszamegyek a' reformatio' elveire és azon korszakokra, mikoraz egyházi tudományos vállalatok mellett a' világiak küzdtek és áldoztak nagyban; és látom, hogy a' buzgó Perényiek', Drágfiak', Frangepanok' 'stb. utódjai, egy szegény heti lapot nem birnak, vagy nem akarnak kiteleltetni, milly bú és aggodalom szállja meg lelkemet a' nagyszerűnek illy váratlan elaprósodásán: vagy ha ezt kellene kulcsává tennem a' magyarhoni protestantismus' jelen állásának: felkiáltnék a'protestáns egyházi jog' lelkes védőihez fel! hogy hagyják ezt ott nyögni beteg ágyán, ne vegyék ki sorsa'kezéből a' veszendőt, ki ugy is csak negatíve él! De, hála az ég-