Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-05-18 / 20. szám
sen proprio marté. Mind a' két értekezés' tárgya, benyujtandásuk előtt 4 héltel, az igazgatótól fog kijelöltetni, ollykép, hogy a' vizsgálandó 4 — 5 közöl választhasson. Az értekezések' nagyságára nézve tán csak annyit kellene meghatározni, hogy egy ívnyinél kisebbek ne legyenek, a' fő szemügy nem annyira a' mennyiségre, mint a'millyenségre levén fordítandó. A' vizsgálatot előző napon, mutasson ki a' vizsgáló-személyzet'nevében azigazgató a' vizsgálandónak egy pár darabkát azon tudományszakokból, mellyeket az legközelebb tanitni szándékozik, olly véggel, hogy azon tárgyról másnap a'vizsgálati-személyzetelőtt, két vagy három oda rendelt — de a' vizsgálandónak ismeretlen— fiúval, természetesen ollyannal, millyet tanítni szándékozik , tartson egy órányi leczkézést az az* magyarázgassa azt nekik be, elbeszélés"', folytonos kérdezgetés'és feleltetés', 's gyakorlatian fejlesztő foglalkoztatás utján. A'leczkének legyen látszólag akkor vége, mikor a'vizsgálandó egyén akarja, 's vége levén ő küldje el a' fiukat, netalán szükséges észrevételekkel, emelő, biztató szavakkal eresztvén őket el. (A' fiukkal nem kell tudatni, miszerint az őket leczkéztető vizsgáltatik, söt egyenesen csak azt, miszerint ők vizsgáltatnak.) A' fiuk távozván, a' vizsgálók tegyék meg észrevételeiket, mellyeknek enyhítésére, sőt eloszlatására is szólítassék föl az illető egyén, kivel mind a' leczkézésről, mind értekezéseinek egyes állításiról, egész szelleméről, elvéről, irányáról, valamint stiljáról is tartassék barátias beszélgetés, és teljesen viszonyos és fesztelenül szabad eszmecsere. Mivel azonban, ha jellemes féi fiak felül föl nem tehető is, németországban nem példa nélküli, miszerint illyes vizsgálatok' alkalmával néha jeles egyénen követ el a' vizsgálók' valamellyike személyes gyűlöletből, boszuvágyból, söt csupa vágy társi féltékenységből is ollynemü méltatlanságot, hogy össze halászott furfangos, de lényegtelen kérdeményekkel lepi meg a' vizsgálandót, és sokszor ha ez az illyenekre rögtön megfelelni nem bír, a'vizsgáltnak, ki a'mellett magánál a' zavarba hozónál is tudósabb lehet, készülellenségét akarja azzal kimutatni. Azért a melly vizsgált egyén magán illyetén méltatlanságot érezne elkövetve: annak, a'jelenvolt előjárósás»i tanú' megegyezésével , álljon jogában buktatóját ugyanazon férfiak'jelenlétében 's ugyanazon tárgyról , egy hét múlva tartandó vitatkozásra kihívni, 's megmutatni, miszerint szándékoskodva összekeresgélt furfangos, lényegtelen fontosságú kérdemények' rögtöni mcgfelelendése bárkit is megzavarhat. Vagy pedig szabadjon az illyen egyénnek új vizsgálatot adni más vizsgáló-személyzet előtt, mellyből azonban az igazgatónak kimaradnia helyes nem volna. Attól nevetség volna tartani, hogy ludatlan és buta egyén is kivánand magának illyes elégtételt. Tehát félre aprolékos vizsgálói fogásokkal a' vizsgálói vi-1 tatkozás legyen pontos és a' dolog' elevenjére ' haló, de lényegtelen és mellékes tárgyakkal ne bíbelődjék, 's a' vizsgálók ne leczkéztessenek, 1 hanem barátilag beszélgessenek, igy derülhetvén ki legelfogulullanbul a' valóság. Végződvén a* vizsgálat, a' vizsgálók vonuljanak más terembe, 's : ha úgy találják, hogy a' vizsgált egyén az általa fölmutatott dicsérő bizonyítványokat vagy ajánlásokat nem hazudtolá meg, sőt legalább annyi ké• szültséget mutatott, melly biztos reményre jogosít, • (remeklés csak veterán tanítóktól levén várható) ugy visszatérvén , jelentsék ki a' vizsgáltnak, miszerint folytonos ipargást tevén föl felüle utóbbadra ' nézve is, megelégiilnek vele: nyújtsanak neki baráti - kezet, 's nevezzék tiszttársuknak; ellenkező esetben pedig függesszék föl a' választ vagy további i fontolgatás vagy megtagadás végett. Az illyképen ' segédül elfogadott tanítót, ki különben egyszersmind házitanító, segédlelkész vagy más ollyas kisebb hivatalu is lehet, melly az oktatóságtól nem vág el, nem volna ugyan szükséges nyilvánosan beiktatni; de illő, méltányos és ösztönzési tekin• tétből kívánatos volna, hogy az intézet és ennek előjárósága adjon ki néki egy őt nyilvános gymnasiumi oktató czímével és jogaival földíszítő oklevelet: mihezképest az illy segéd a'tanákban vagy oktatói conferentziákban 's egyéb hivatalos tanodai gyűlésekben is részesülend , és rendes oktatói szék' ürültekor vagy alapítatása'esetére abba megválasztatni előjoggal birand, a' mennyiben magát jó fénybe helyezendé viselkezése és müködelme által. A' dolog'neheze azonban még csak itt következik. Ugyanis nem elég a' segédet csak bedugni a' gymnasiumba minden jövőre ható terv nélkül, hanem a' segédnek önmagára nézve igazán czélirányosan kell foglalkoznia, és viszont általa az ifjúságnak igazán kell nyernie; másfelül a" gymnasiumi szeikezetbe ezen új lánczszemnekugy kell beillesztetnie, hogy ezen ujlánczszem'legelső lánczszeme legyen a' szakrendszernek, a' nélkül azonban, hogy a1 mostani rendes oktatók hántassanak. De hogyan történhetik az meg? Imekisérjejetek még csak egy kis figyelemmel. Az illető segéd első évben oktassa elemileg eőY v a oY két tanulmányban a' legkisebbeket, az az: ne a1 gymnasium'legalsó osztályát, hanem ennek csak első évi felét, az alatt a' másodévieket a' rendes oktató foglalkoztatván. Ha e' két épen nem összetartozó csapat (t. i. az első- és másodéviek) csak egy pár tanulmányban tanílatik is különváltan és kor 's előmentség szerinti különbséggel , máris nagy a' nyeremény. Második évben ugyanazon segéd ugyanazon tanulmányban vagy tanulmányokban, oktassa megint az ujdonan jött legkisebbeket; 's ezeken kivül — figyeljünk — ugyan azon tanulmányokban, de külön váltan a' legkisebbektől, oktatandja, a' már tanultat röviden ismételve, aztán pedig folytatva 's öregbült
