Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-18 / 20. szám

zseg tanítványoktól, 's a' tanítónak alig van módja okét csak végig pillantni is, annál kevésbé szigorú rendet, csöndet és figyelmet (pedig e' nélkül mit ér a' tanodában lét?) fontai tani, helytelenségiket észrevenni és irtogatni, sőt csak kiismerni is erkölcsi mivoltukat, pedig-nem ismert tanítvány rejtve minden gonoszt tenyészthet önmagában 's másokban, a'nélkül, hogy tanítója'részéről javítható 's az iszonyú bajnak oka elhárítható volna; ollyan helyen, hol sokszor az igazgatóság, a1

legyelem' kezelése pedig mindig egy 's ugyanazon tanítóban pontosul, ki aztán egyéniségét kénytelen a' feddettek' kajánságának, 's a' szülők' hiúságának , melly gyakran jótéteményért is boszút forral, kitenni, a' nélkül, hogy az egész intézet' szerkezete fékezné az ifjúságot és paizsolná a'tanítói; ollyan helyen végre , hol mind ez a' tanítók' eléggé meg nem hálálható buzgalma, kitörése 's bölcsesége mellett történhetik ígyen; ottan maguk a' tények fülszakítólag kiáltják és hirdetik, miszerint kevés az alkalmas ember! kevés az ifjúság' kertjében a' kertész! ügyes és munkás kezek' hiánya miatt a' kert nagyon tetemes részei gizzel-gazzal, sőt mérges növényekkel is teli, nem kis részei pedig szinte parlagon maradoznak! Nyíljanak tehát meg intezetink jobb készületü fiatal emberek' számára olly véggel, hogy ezek a' rendes tanítók mellett részint maguk' gyakorlása végett, (mert szerencsétlen önhittség volna, ha bármilly ügyes egyén eléggé gyakoroltnak vélné magát), részint pedig a' tanodák'javáért, segédekként működhessenek. Dehogy fenebba' szakrendszerre, nevelési társalomra 's külországi egyetemre nézve tett javaslatim, ha elfogadtatnának, tényleg meg ne hiusuljanak ; ne sajnálják jóakaró gymnasiumaink' kormányai hivatalos határzattá és közzétenni, miszerint magát a' már említett bizonyítmányok' fölmutatása vagy pedig köztiszteletü avatott férfiak' ajánlása által egyfelül, másfelül , pedig az alább meghatározandó próbatét által, alkalmasnak bizonyító egyén az illető intézetekben szívesen láttatik segédül, ugy mindazáltal, hogy itten legott szaktanítóikép fogjon működelméhez, mi hogyan eshetendikmeg, arról alább. Ezenközhirrététel ellen föl volna talán hozható, hogy tán sokan is csődülnének az intézetek' nyakára. Isten adná, hogy ettől lehessen tartani; de ettől még ott sem tarthatni, hol igazán sok ollyan alkalmas egyén van, millyen nálunk bajosan fogna előkerülni jelenben néhány. Midőn azonban segéd- vagy rendkívüli tanítók* behozataláról szólunk, négy tekintet által kell vezéreltetnünk: Az első az, hogy eddigi rendes tanítóink mindenesetre könyebbítve legyenek, a' mennyiben kevesbé kedvelt és müveit — tehát kisebb sükerrel tanítható tudományaik' egyikét vagy másikát átengedik azon segédnek, kinek az szakjába vág, 's igy többi tanulmányaikra több időt, 's a' tanítványokra részletesebb gondot fordíthaítandnak. Második tekintet az, hogy eddigi osztály-I tanítók minden teendő változtatások' daczára is megmaradjanak mindvégiglen rendes tanítókul, 's úgy is csekély fizetésükből legalább egy hajszálnyit se veszítsenek; harmadik tekintet az, hogy intétek' virágzata a' segédek' működelme által valódian emeltessék; negyedik tekintet végre az, hogy segédtanítók a' tanítás által szerezzenek maguknak mesteri avatosságot szaktudományaikban és többről több gyakorlatosságot az oktatásban. Ila ezen 4 tekintet mellett illesztetnek gymnasiumainkba szaktanítók segédekiil, ugy ezen lépés mindenkire nézve valódi áldás leend. Valamint minden téren, ugy az iskola' térén is történhetnek , ha előre nem védfalazzuk magunkat ellenük, visszaélések. Soha sincs esetesbalkalom a* visszaéléseket lehctlenílni, mint a' midőn még nem lépett az intézet éleibe. A' visszaélések' csirája rendszerint máraz egyoldalún 'spontallanul készült alapszabályokban rejlik, 's mihelyt ezek fogamítatnak, azonnal kihajt ama rosz csira is. Legnagyobb visszaélés a' segédtanítók'behozatalánál az lehetne, ha készületlen, ügyetlen, rendetlen és henye egyének isfurakozhatnának be a?

gynasiumok' körébe, mi aztán a' tanuló ifjúságra nézve kész csapás volna. Hogy ez ne történhessék , indítványozom, hogy necsak a' már fennebb említett bizonyitmányok' elörnutatása, vagy — mi talán még czélirányosabb — köztisztcletü tudós férfiak általi ajánltatás kivánlassék meg a' segédül ajánlkozó egyéntől, hanem ez próbatétre is nyilatkozzék késznek Nem kívánnék félre értetni, nem valami megpiszkoló gyerekes próbatétről szólok ám én itt uraim, hanem férfihoz illőről , 's ollyanról, melly ne aztfütesse az illető egyéneknél, mit nem tudnak? hanem a' melly, ex ungvé Ítélvén, csak azt Yegye ki, ha tudják-e azt, mi hivatásuk' lényegéhez tartozandik. Gyermeket szoktunk ugyexaminálni, hogy a' gyermekkel éreztessük, mennyire rászorul még mások' segedelmére, 'smillytudatlanmaradand, hanemügyckvendik egész erejéből. Meglett és önérző embert hasonlóan vizsgálni, nemcsak czélhoz nem vezetne, hanem valóban egyrészt leverő, másrészt elidegenítő méltatlanság volna. Álljon az egész próba a'következőkből. A' gymnasium'igazgatója és azon tanító, ki az illető fiatal embernek szaktudományában tán leghonosabb, 's ezeken kivül egy az iskolai előjáróság által kinevezett tudós tanú, képezzék a1

vizsgáló személyzetet: ennek a' vizsgálandó egyén két héttel a' vizsgálati nap előtt adjon be megolvasás végett két értekezést, egy magyarul 's egy latinul írottat, mellyeknek egyikében fejtse ki az illető egyén azon szaktudománynak , mellyet legközelebb tanítni akar, tanmódszerérőli, vagy pedig iródalmáróli 's legújabb történetéről nézeteit, másikában pedig akármelly részletes nevelési tárgyról értekezzék, természete-