Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-11 / 19. szám

nak tétetni? Megbukott ugyan még mostazokta-i tok' e' furcsának látszó folyamodása, 's mentve; vagyunk ama'kellemetlen állástól, hogy mig épen | a' mi oktatónk az e.megyén szék és szavazattal birna, mi addig szék és szavazat nélkül háta megett keseregnénk. De az ügy végkép eldöntve nincs, mert jól megértsük — a' világiak melegen pártolók az ügyet. Hová jutandunk !! de félre minden önző panasz , minden gyermeki visszasirás elvesztett dicsőségünk után, mert az idő kérielhetlenül megteendi magáét; 's ha talán azon szomorúnak látszó jövő várna is ránk, hogy a' férfikorra jutandó emberzet bennünket majdan nélkülözhetne, örüljünk inkább előre a' dicső kornak , és ohajtásink "simádságink mellett, mint hü munkások önzéstelenül egyengessük az urnák utát. Oh mert igen sok még addig a' teendő, mig e' kor' ránk virrad , még most a' papság' állása az emberzethez nem más, mint azon család atyáé övéihez, ki két, három nagy fiját, az igaz, hogy szárnyra ereszté már, de a' sok apróbb őt nem nélkülözhetve tehetetlenül körülte zsibong. — Nagy és fontos még az eljátszandó szerep, melly rád bízatott tisztes rend, de ne feledd, hogy üdvösen csakúgy hathatsz, ha karöltve barátilag müködöla' oktatóval. Igyekezzél azért magadhoz emelni őt, a' helyett, hogy lábad alá gázolnád, akkor lesz a' viszony köztetek ész- és korszerű. Tisztáu felfogva a' mondottakat, ám próbáljuk képzelni a' hont, az összes emberzetet e' két egyén nélkül, akkor látandjuk, milly tényezők e' férfiak az egésznek boldogításában. 'S nemzetem! te e' két egyénről iszonyúan megfeledkezél, gúny-és játékeszközül hagyván őket fiaid' kezében. Bizony tenjavadért kell sietned őket felemelni. Ott állunk, hogy nagy tekintélyű uraktól nyilván kell hallanunk c' fogalmat „én a'papomat annyiba nézem minta' béresemetÉs e1

nyomorúságos állítás nem onnét keletkezik, hogy a népnevelés' szent czéljára valamit fizetni kell, hanem onnét, hogy a' mindentölelhagyatottnépnevelők csúfosan, alacsonykodva kénytelenek magok berimánkodni nélkülözhetlen illetményöket. Fájdalommal kell tapasztalnunk , hogy a' legforróbb , legregényesebb kedvesség, mellyel beléptünkkor karoltatunk, csak díjunk' szedetéseig szokott átalános lenni, 's akkor a' kezdetben olly üdvös hatásnak vége! Jobbról, balról, a" legváratlanabb helyekről keserű kellemetlenségek! Palástomat volnék hajlandó sokszor összehasogatni és sárba tapodni, a'mindenféle lelketlen csalásokat látva, ha keblemben fel nem erősödött volna azon eszme, hogy illy szent czélért, mint mienk, tűrni nem tudni, kislelkűség volna. Ha igy marad állásunk továbbra is, ugy mi őrökké haszontalan szolgák lehetünk, 's mindentől lenézetve soha sem lesz hatásunk. Tehát míg megjöne ama kor, meliyet az ébredő nemzet'éshatalmasb testvérink' igazságszeretetétől joggal várhatunk, hogy az ősi közös jószágból osztályrészt adnak nekünk is... addig egy lépést követel az idő a'protestánsoktól : állítsanak népnevelési közpénztárt 's ií népnevelők e pénztárból fizettessenek. Mult évben Pap Károly, most legközelebb Kocsis Ferencz urak írtak ez ügyben; módosítólag és pótlólag én is szólok valamit. Nem osztom mindjárt alapelvöket, miszerint papok és oktatók közt fokozatokat kívánnak felállítani. Osztály tehát? még az egyenlők közt is osztály 's ollyan okokért minők említetnek? Hagyjunk fel valaha azon mételyes classificatiókkal! nincs osztály, nincs fokozat! mint pap húzzon minden egyenlő fizetést, mert.... minden egyenlő terhet visz. 'S a' mivel több a' terhe valamellyiknek, nem huzza-e érte a' több palástdijt? Egyedül a'hivatalnokság veendő figyelembe, mellyre külön díjnak kell szabatnia. Például, az e.megyei ülnök, — mint kinek hivatalos terhein felül egy segédet is kellene tartania és fizetnie — kaphatna mintegy 200, az esperes 400, a'superintendens 800 pengőt, ezenkívül mint pap húzna mindenik mintegy 400-at földbeli és palástdíji illetményén felül. Tehát igy a' superintendens' évdíja, melly olly lármát csinált, lenne 1200 pengő frt. Kevés, mondani fogná Hajnal Abel, ki a' superintendensnek 4000 pgöt kíván biztosítatni. 'S én szinte mondom, hogy nem sok, de azonfelül, hogy egyház-látogatásiért napidíjaznám , mostanra elégnek tartom azt. Mert teljesednék bár II. óhajtása 's adatnék meg a'4000 pgő , azonban az összes papirend' sorsa csak maradna tovább is javítatlanul, mit ö még úgyis távol hisz lenni, ekkor felmennének az e.kerületre a* gy. .. i követek,benyújtván folyamodásukat, meliyet az e megyére már benyújtottak, hogy ők nem bírják a' papot fizetni, szállítassék le 20 köbölnyi rozslcrhök legalább 1 tí-ra. Ezután előállana a'j ..i egyház' papja 's folyamodnék mint harmadéve az e.megyére már folyamodott, hogy ö családostól éhei hal mégha nem segítetik; a' minthogy — mellékesen legyen említve — csakugyan kénytelen is volt aratásig elhagyni egyházát 's szülőihez menni lakni, utóira előlépne a' k..s..i oktató is legiinnepibb díszruhájában, mégis rongyosan, ügyét hozván fel, miként azon egyház, mellybe rendeltetett, nem akarja bevitetni, 's egy úttal kijöne, hogy a' hatalmas egyház 19 véka gabnával szokta oktatóját évdíjazni... mint tetszenének e' törvényszéki jelenetek? 'S még itt nincs vége. Egyházi látogatásai közben beállana főpapunk hintajával egy udvarba, 's ott várnák a' gyönyörű kényelmek ! Leverő ínséggel küzdve találná hajdani legkedvesb szellemdús barátját, kinek annyija nincs, hogy gyermekeit tanítathatná. Illyés tapasztalatok után haza menne... mintegy megpihenni, de kolduló nő zavarná öt meg, kiben paptársa' özvegyére ismerne, oh, legkeserűbb köny szökik ezeknek csak elgondoltára is szemembe, 's én illyes körülmények közt nem kívánnék 4000 pgössupe-19*