Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-11 / 19. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. JHLarmadiR évi folyamat. Pesten, 1844. Május' likén Reif sind wir, unsre Leiden zu klagen Reif sind wir, unsre Wünsche zu sagen, Reif sind wir, auch nicht mehr zu ertragen. H o f fm a n n v. F. Tartalom. Protestáns gymnasiumaink' átalakítása 's gyakorlati tanítóképzés. Protestáns pap és oktató közti viszony 's díjazás terv. Tót Péter. — Terv és felhívás egy magyar nőnevelőnéket képző nevelőintézet felállítására. Protestáns gyiiiiiásiiuuaiiik' átalakítása 's gyakorlati tanítóképzés. Ha valamelly kedves fádnak töve körül a'föld elannyira kiszáradt, hogy a' fagyökérnek többé tápnedvet nyújtani nem képes, 's igy az egész bizonyos aszálynak van kitéve; ugyan mit fogsz mivelni? Fecskendőt fogsz-e ragadni és szükvizü kutadból bajosan merítgetett nedvvel fecskendezni a' fának terepélyét? Nem fogna-e ezen öntözés , melly a'fának csupán fölszinét érné, a' fújdogáló szellőtől 's a' nap' rátüződő hevétől fölszikkasztatni, a" nélkül, hogy a'fa'élete nyerne? Eizony, bizony az illy képen mentni kivánt fa, ha tartós lesz a'szárazság, alig hozand számodra többé gyümölcsöt. Ellenben ha a' gyökér körüli földet áztatandod meg néhányszor; ugy a' tikkadni kezdő fa hihetőképen újra felviruland és termend. Kézdezzük meg magunkat: miért nem mutatkozik a' mi iskolareformjainknak említést érdemlő foganatja? Avagy nem beszélünk és irunk, nem mozgunk , nem költünk , nem (eszünk-e kísérleteket iskoláink'érdekében? Hogy elég történik, azt ugyan álmában se higyje valaki; de hogy mégis történik valami, 's hogy némellyek önáldozva fáradoznak és segedelmeznek , azt csakugyan nem tagadhatni, és miért nincs több látatja ? Megmondom okát, ha'nem haragusztok érte: A tápnedv után sovái gó fának nem annyira gyökereit öntözgetitek, mint ágait fecskendezitek; ezért megy a' rája fordított fáradalomnak , költségnek 's azon méregdrága időnek (!) nagyobb része füstbe. Abban, reménylem, minden tárgyavatott kezet fogand velem, miszerint az iskolaügynek azon gyökerét melly bői az egésznek kellki sarjazni, serdülni, ágazni és termőerőt húzni, a' jó tanítók képezik. Teremtsetek e' hazának azon kevesekhez , kikkel dicsekhetünk, de a' kik népünk' milliói közt 's ezeknek fedezendő szükségtengerében cseppekkint tűnnek el, teremtsetek, mondom, e' hazának alapos készületü és tanításért élőhaló tanítókat, nevelésért élő-haló nevelőket, és szaporítsátok a' létezőknek számát arányos léptetésben , (progressioban), és ha ezt tenni komolyan megkezdettétek , ugy az iskolareformnak felénél többjét végezétekbe, 's ugy lépteitek'hatása szemlátomásti leend. De midőn tanítóról van szó, akkor — kérlek — ne gondoljatok valami szükségpótló jött-ment tudósra, ki vagy nem bír elég szeretettel az ifjúság iránt, csak kenyérkeresési kénytelenségből alázkodván talán a' verejtékes tanítói székre, vagy legjobb akarat mellett is a' megkívántató nevelési tapintatok' híjával van, vagy épen azon tudományokban legjáratlanabb és leghivatlanabb, mellyek reája bizvák, vagy a'különben jól ismert tárgyban, czélirányos módszer' hiánya miatt, kellő idő- 's erökimélettel beavatni másokat nem bír. Ne gondoljatok ollyan kontár tanítókra, kik egyéb hivatalokra készültebbek, mint a' tanítóira, 's kik ehezképest idejüket, erejüket és gondjukat nem pontosítják az iskola'és nevelés' már magában is elég tágas körére, 's kiknek tehát sem meleg sem hideg mííködelme — mint a' sugarak hagóczbanem pontosítvák — gyújtani sem szivet sem észt nem képes. Ne gondoljatok ollyan különben tán jeles egyénekre, kik az iskolát csak ideiglenes átmeneti körnek nézik, mellyben ásítozva és jövedelmesebb vagy fényesebb helyzetről képzelegve tengetik az időt. 11a jó és bölcs anyáról van szó, ugy-ebár akkor olly asszonyra gondoltok, kinek a! gyermek és ennek egész léte és jövője szivvérével van összenőve, összeforrva, a' ki ezen gyermeket leglángolóbb szeretettel igyekszik boldogítni, 's ezen gyermek' szükségeit ésidvének föltételeit már akkor is,midőn ez még szólani sem tud, úgyszólván ösztönszerűn képes sejteni és teljesít ní.Tanítói névre csak az méltatandó, ki, figyelmét és munkásságát nem ágoztatva el és nem kalandoztatva szerte-tova, éveken általi tanulás, gondolkozás és gyakorlás utján, a' tudományok1

bizonyosszakjában vagy szakjaiban teljes jártosságra és honosságra tőn szert, szaktudományai'előadásánakszintúgy, mintáz ifjusággali bánásnak és nevelésnek módját nemcsak elméleti, hanem alkalmazási tekintetben is eszének és szivének legvalódibb és kitörölhetlen tulajdonává gyökerezteté, és a' nevelést 's tanítást azon életföladásul nézi. mellybe 19