Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

nem olvashatott velős tartalmú értekezését, egy| gyakorlati példával, „az emberről" jelenleg föl— olvasá; nem különben éneklésbeli gyakorlatok té­tettek; szinte ezen alkalommal, t. cz. elnök ur, valamint tavai is az évenkénti két nyilvános isko­lai-vizsgálat' tartását, minden iskolatanítónak buz­gón szivére kötötte; végre a' közelebb jövő esz­tendőben Sz. Antalfára rendelt conferentiánkra ké­szítendő illy tartalmú predikácziónak: „Az iskola­tanítók' tökéletesbülése fölötte szükséges", vezér­czikkjeül ezen idvezítői mondat jeleltetelt ki: „Le­gyetektökéletesek, minta' ti mennyei atyátok is tö­kéletes." Meglepő volt az iskolatanítói karra nézve az, hogy conferentiáját ez úttal több t. cz. lelkész és világi urak' jelenléte 's szives részvéte diszesíté, mi által intézvénye' gyakorlására, újabb lelkese­dést nyert. Ennél fogva valódi örömmel hirdeti a' zalavidéki ágost. hitv. ev. esperesség' iskolataní­tói kara, a' kebelében már hat év óta megalapított egyesületének divatozását. Egyszersmind e' kor­szerű intézetnek, hovatovább nagyobb sikert tel­jes meggyőződéssel jósolhatni, melly a; keblünk­beli oktatói renden jótékony hatását, a' bizalmas ismerkedésen, a' nyájas, tisztes társalgás és szí­ves barátkozáson kívül, tudományos fejlődés 's er­kölcsi csinosbulás által, már eddig is jelesen ki­tüntette. Mát is Samu, k. v. eörsiiskolatanító, 's a' mesteri conferenlia' jegyzője. Irodain m. Tálasz bírálómnak. Mogor urnák*számvetési kézkönyvemről tett rövid jegyzéseire én viszont ezeket jegyzem meg: 1) Hogy munkám' tiz íve csupa fordítmány , 's én csak fordító volnék: aligha túlságos áliitás nem, mellyctiskoláink auxesisnek, jogászainkpedigigaz­talanságnak neveznek , és csakugyan annak, ki munkám' csak egy lapját is ,,betűről betűre/' mint mondatik , föltalálja Diestcrweg' és Heuser' Met­hodisches Handbuch-jában, jó jutalmat ajánlok. Számtant én nem teremtettem, hanem úgy ta­nultam , hanem a' már meglevő tanokból merí­tettem és készítettem számvetési kézkönyvemet. Hogy ennek készítésében majd mindenütt Dies­terweg" és Heuser' számkönyve nyomdokát követtem, azt az előszóban kimondtam, mit szükséges lett volna érdemes bírálómnak érinte­ni, nehogy, ki azt nem olvassa, dolgozatomat más' sajáta' hirnélküli elvivésének , azaz lopás­nak gyanítsa. Innen a' tartalom és dolog ugyan­az, a' mi amabban; sőt a' mi ebben van, meg kell lenni minden jó számkönyvben : de hogy szorul szóra, kivévén tán néhány axiómákat és sza­bályokat, mellyek a' mathesisben olly praecisióval állanak, hogy rajtok változtatni nem lehet, nem szabad; továbbá a'vonalakkal 's négyszöggel áb­rázolást, a' logarilhmusi, kamati's pénzkeleti ta­bellákat, és az ezekhez szükséges értelmezése­ket , egészen abból fordítottam volna , mondtam már hogy nem igaz. Mást szoktunk nevezni for­dításnak. Egyébiránt ha munkám csupa kivonat volna is : a' plagiatus ellen az előszóbani nyilatko­zatom biztosít. 2) Hogy kézkönyvem módszer nélküli rendszer volna, csak azon tény sem iga­zolja, hogy minden tannak, mihelyt előadatik, van módszere; már az más kérdés millyen? Hogy miért nem Diesterweg' módszerével irtam: az elő­szóban megfejtettem. 3) A'tizedes töredékeknél a' bizonyítás részint azért maradt el, mert gyer­meknek az nehéz, hosszas, és jól egészen meg sem érthető; részint azért, mivel könyvem leginkább is­kolák'számára van irva, mellyeknek a' tanító ma­gyaráz, 's mellyek még idővel az akadémiai pá­lyában a' mathesisen keresztülmennek, a' mikor a' bebizonyítások a' szükséges előzmények' tudá­sa után, sokkal könnyebben, mint itt, megtetet­hetnek. 4) A' töredékek' oszlása' okadását épen nem tartom helytelennek, mert csakugyan igaz. Hogy a' fölhozottal tettem oknak, azért van, mert ezt találtam legkönnyebbnek, legjobban felfogha­tónak , sőt az eddig figyelmesen dolgozott ta­nítványtól magától is kitalálhatónak. Hogy itt ér­vényes az illy bizony: nem következik, hogy a' kivonásnál is az legyen, csak azért is, mert ott az egy-, 's külön-nemüség is tekintetbe veendő, itt pedig nem. Egyébiránt a particulari non va­let conclusio. El lehetne-e ezt a' kivonatnál is a' gyermekkel hitetni, majd azt, ha a' felada­tot kidolgozná, maga mondaná meg, látván, hogy hamis az állítás. 5) A' hatványnak könyvembeni meghatározását nem tartotta volna M. ur hely­telennek, ha nemcsak az idézett sorokat, hanem az azokat követőket is egy kissé tovább meg­nézi, mellyek igy hangzanak: „az említett (az alapszám' jobbróli felső csúcsára tett) szám­jegyek által inkább azt szokták kifejezni, hogy az alapszámnak, mint tevőnek valamelly hatvány' kép­zésére hányszor kell előjönni, p. o. 42 azt teszi, hogy 4, mint tevő, kétszer fordul elő." E' szerint hát csakugyan igaz, hogy 4'' ezt teszi: mintfac­tor semmiszer fordul elő, mert ha 4° = 1; 4-csakugyan nem jön elő semmiszer sem facloriqua­litasban. Tovább ugyanott olvashatta volna, hogy sajátképen csak a' 2-dik fokú hatványnál kezdő­dik az igazi hatalomra emelés, és igy az első fokú hatvány sajátképen nem is az, annyival in­kább 4° sajátképen nem is hatalomra emelés. De meg a' o sajátkép nem is számjegy, hanem csak annak pótlója, helytöltője. Megállhat hát a' hatványnak könyvemben talált meghatározá­sa , csakhogy ezt végig kell olvasni. Még ed­dig malhematicusaink ezt igy tanították: ha M. ur jobbat adand, szívesen veendjük. G) Gyakor­lati példáim' czélszerüségéről, 's munkám'jó és tiszta magyarságáról tett észrevételeit köszönöm. [Ha tiszta magyarság állal világossá tudtam tenni a' tárgyat, mellyre iskolakönyvcknek nagyon vi­gyázni kell, elég sajátomnak. Bocsor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom