Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-08-26 / 34. szám
- Mi — ért veszélyeztetjük azt." Vessen számot magával a' közlő ur! nem egyenesen rá illik-e a' mondat? mondja meg: hol van csak egy csepp pietas is egyházunk iránt czikkében? Nem maga közlő veszélyezteti-e egyházunkat? midőn czikkébenj igy izgat: „Határozhatunk mi akármennyiszer, annyiszor nem nyerünk oh íj (ott eredményt, legfeljebb azt, hogy kedélyeket felizgatjuk, az ellenségeskedés' és gyűlölség' bőszült indulatját tágra lobbantjuk, gyűléseinket compromittálván czivódások' térévé tesszük, schismákat termesztünk" 'stb. És miért teszi azt? — egy nagy semmiért, — t. i. azokért a' rémképekért, mellyek , mint mondám , tata morganaként , szemei előtt lebegnek. Hogy J. L. ur, közre, időszaki sajtó által is, hatni törekszik, azt senki nem fogja nem becsülni benne. Hasson saját és álnév alatt, mindegy ; csakhogy soha ki ne felejtse nemes törekvéséből azt, mire már minap is L. S junior által igen bölcsen ligyelmeztetett, t. i. hogy nagy ügyekről komolyan beszéljen. Mert higyje el azt, — mint Köviben a' kerületi elnöki levél' olvasása alatt a' nemzetiségre nézve meggyőződött, — hogy az egyháziságnak ügye is „legérzékenyebb döfést tud adni, 'solly húrokat érint meg, melylyek' rezgése sokáig dúlja valónkat." Végül, miután a1 közlő ur maga megvallja: „hogy megilletődés nélkül egyházi állapotunkról elmélkedni nem tud", — fogadja el barátságos tanácsomat, melly ebből áll: hogy, ha ezután egyházi gyűlésekről közléseket teend. tegye azokat a megyeiek* példájára, szárazon előadván a' történteket, — de ne elmélkedjék, jól tudván azt, lio<?v elmélkedései nem közlések. Spissák. ilz úgynevezett .falusi gyiiinasiiimoJt4 leroiitójáinik , válaszul. Az Egyházi lap' 29-dik számában, a' gömöri á. h. esperességi gyűlésnek közlője, kit a' szünet nélküli tervezések' mezején , mint túlmerész lovagot ismerünk ; kinek a' létező testületek' tagadása : „az egész generál gyűlés' existentiáját tulaj donképen ignorálni kellene testületünknek', másuit ismét: „«' világi elnökösködésnek az egyházban helye nincsen" jelszava, — szives volt e' destructiv jelszavához ragaszkodva , arra figyelmeztetni a' t. cz. közönséget: „hogy a' falusi féle gymnasiumokat (érti a' s. gömörit) szükség volna már lerontani. anynyira, hogy egy kő se maradna a' másikon, és vagy Rozsnyóra, vagy Miskolczra általtenni." Közlő ur'soraiból azt veszem észre, hogy o a' vérnélküli pusztításnak és lerontásnak mestere; de illy hősök — mondja a' példabeszéd —Zachariá' ,,Renomist-ja szerint" elsők, kik a' lerontási csata' tényleges csapásaitól iszonyodnak ! Én — e' példabeszéd' igazságáról kételkedve — a' közlőt igenis nemes és bátor vitéznek tartom: bizotn tehát vitéz tetteiben, és jelleme' szilárdságában! Rajta! nyuljunk tehát hideg vérrel, bölcs vezérlete alatt — en compagnie —1 ha úgy tetszik , ezen egyházunknak olly nagy üdvöt hozandó „lerontást processusához'*! pusztítsuk le, kedvencz kivánata szerint, a' már fenálló intézetet, hogy, egy kis epét rejtő szavai szerint, „egyik kő se maradjon a' másikon/4 — De minekelőtte annak romai alatt, egykedvüleg kipihenendjük magunkat, szabadjon kérdeznem: micsoda okokkal harezol uraságod , nemzeti iskolánkat kénye szerint feldúló, kedvencz javaslata mellett? Nem volna-e czélszerü — engedelmével legyen mondva — épen nemzeti és egyházi szempontból, c' szegényebb sorsú ifjak'iskoláját, kik a' nemzeti nyelv' megtanulásában, csak eszközök nyújtassanak nekiek, olly örömest részt vesznek — tehetségeinkhez képest, lelkismeretesen pártolni ? Tiszai kerületünkben négy magyar gymnasium létezik. Ez kerületünkre nézve igen is sok; a' ,,vires unitae fortius agunt" szempontjából tehát, több tudós férfiaink — közlő urat jóval megelőzve — már régen oda nyilatkoztak: „kisebbítsük lyceumaink' és gymnasiumaink' számát. " Igenis tegyük ezt! de ne járjunk e' czélhoz, közlő' dicséretes javaslata szerint, rontólag és pusztítólag, — mert ki jó?an lehetne rontó ? —1 • hanem okkal, móddal, 's czélszerüleg, úgy: hogy a' lenni megszűnt lyceumokban jól elrendelt gymnasiumok, és az eltörlölt gymnasiumokban czélhoz vezető polgári iskolák, foglaljanak helyet; igy építünk, véleményem szerint, de nem rontunk! Igenis, vonjuk egybe iskoláink'számát, de úgy, hogy cz kerületűnkben átalánosan, és az igazgató felsőségek' hozzájárullával történjék meg; mert magános, kivált lerontási bármelly tüzes declamatiók a' dolgon nem segítenek; addig pedig hagyjunk fel egy vagy más iskola elleni gvanúsítgatásokkal! kivált mi, kik azok'pártfogóinak sorában szerelünk állani. — Hadd működjenek azok, bár parányi köreikben! hiszen ha a' szellem valamelly iskolában folyvást ujuló táplálékot nem nyer: elenyészik az, közlő ur' czéltalan de^clamatiói nélkül is ! Mig az átalános összevonásról nem lehet szó, mindaddig, hogy a sajó-gömört gymnasium is fenálljon — ha önereje által fenálihat — szükséges, mert ez a' szegényebb sorsú felsővidékiek' iskolája , kik helyen — ismeretes olcsósága' következtében — pár évig mu-: lathatnak; kik azután többnyire ad patres visszautazván, kézimüvek' tanulásához látnak , "s nyelvünket értvén, azt előjövő esetekben használják is. Igy nemzeti szempontból, nehogy a'szegényebbeket ezen, nemzeti nyelvünket megtanulhatási eszköztől megfosszuk, — mig testületünk iskoláink' összevonásával másképen nem intézkedendik — ezt pártolni kötelességünk. De talán , közlő ur' bölcs belátása szerint, ütött már végső órája ?..
