Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-29 / 30. szám

általnyujtá: valamint örömteljes meglepetésünk leirhatlan vala, úgy azért, hogy esperességünk' lelkes kormányzójának az érdemek' szent koszorúját épen körünkben adá át, keblünk' hálájára érdemesíté magát, melly szóval kifejezhetlen — A' megtisztelt érdemdús férfiú magáéinak mond bennünket, 's megtiszteltetése által esperességünk is, egyletünk is, mi is újólag megtiszteltetve érezők magunkat. Ezen örvendetes jelenet után tiszt. Svehla Pál, dobrocsi lelkész ur, bölcsészeti értekezésében a' szellem' fogalmát fejtegeté. Es itt egy evang. tót pap megszólaltató Hegelt a' bölcsészek' leghomályosbikát magyarúl, és mi, szabadjon nyiítszivüleg kimondanunk, büszkék valánk egyházmegyénk-felvidéki lelkes tiszttársunkra; mert tiszta szabályszerű nyelvét azok is lekötött figyelemmel hallgaták, csodálva magasztalák, kik az elvont tudományokat mindennapi kedvencz tanulmányokúi nem választották. T. Homok ay Pál ur losonczi reform, lyceum1

egyik oktatója, ódát szavala a' tudomány' becseiről, 's szép gondolatok-, 's fenséges eszmékkel telt költeményét többszörös „éljen'' jutalmazá. Az ünnepélyt ntiszt. Valentinyi János ur, volt nógrádi evang. érdemteljes főesperes fejezé be, és hallók a' tiszteletes atyának fiaihoz intézett szeretet-teljes szavait, mikkel majd felvidítá őket, majd haladásra serkenté, majd Istenhez emelkedett vallásos szive' szent érzelmeivel megáldá , megszentelő ; és hallók — édes-örömest hisszük — még nem utoljára í 0 a' hivatalok' hosszú utain kincseket gyüjte, a' bölcsesség' cs szent élet' drága kincseit; neki a' nyugalom' biztos kikötőjébe érkezettnek kedves foglalatossága leend azokban fiait szives bőkezűséggel részesíteni; mi atyai szívességét a' fiúi sziv' hő érzelmével örökké hálálandjuk. — A' felolvasott értekezés több is, hoszszabb is vala; de t. cz. vendégeink, hála kegyes türelmökért! még sem unatkozának. Ezek'sorában a' megtiszteltetés' 's meglepetés' legnagyobb örömével szemlélők tek. Kubinyi András urat; szeretve tisztelt elnökünk' agg atyját, és mind a nógrádi esperesség', mind a' bányavárosi kerület' ügyelnöki székén számos éveken keresztül dús érdemeket gyűjtött, — jelenleg, élete' alkonyatán, a' boldogító öntudalom' magasztos üdvét, atyai örömök' édeit, az elvetett jó mag' haszondús gyümölcsét élvező Nestort. Iíöztök vala ő azon lelkesek közt, kik egyházunk' szabadságaért nemesen harczoltak, bőkezűleg áldoztak, lankadni nem tudott buzgalommal fáradoztak. De Kubinyi Andrásnak, akár élete' lefolyt napjaira tekint vissza, akár nagy nevű fiait szorítja szerető kebléhez, a' jutalmak' Iegfőbbike soha nem hiányzik. — 0 azért jöve most is le körünkbe, hogy köztiszteletű fiát nyomdokait lelkesen követni 's egy tiszteletes testület' minden tagjaitól hőn szerettetni örömmel szemlélje. Részt vön örömünkben még a' tek. és ntiszt. kishonti esperesség' ntiszt. főesperes úr' vezérle te alatt körünkbe érkezett — 's a' Iosonczi reform. ntiszt. consistorium' t. cz. küldöttsége, 's más számos helybeli és vidéki iigykegyelőnk is. Elvégre az, ki könyvtárunkat 1828 évi május' 12-kén megalapítá, bőkezűleg nyújtott ajándokaival növeszté, szekrényekkel ellátá, jelenleg ünnepélyesen felnyittatá, — kit a' nógrádi evangélikusok' egyike sem nevezhet tisztelet és hála nélkül, tek. Kubinyi Ágoston úr, még következő jutalomkérdést is, mindjárt a' hely' szinén, tőn fel 's hirdettete ki : „Fejtessék meg, mi az oka, hogy korunkban az emberi kegyeletek, vagyis vallásnak, becsületnek, rokonnak, barátnak, felsőbbségnek, aggkornak tisztelései mind inkább sülyednek, és sokaknál bizonyos neme ay kéjelmetlenségnek , elégületlenségnek kezdi elborítani az életet, 's tétessék javallat eszközök iránt, mellyekkel korunk' ey

baján sikeresen lehessen, segíteni." — Pályamüvet irhát magyar nyelven minden nógrádmegyei ágostai és helvécziai hitvallású protestáns, világi mint egyházi rendből. A' pályairások' beküldésének változhatatlan határnapja május' 1-sője 1844, a' midőn azokat irójok' nevét rejtő pecsétes levélre hivatkozó jelig év el általvétel végett hozzám kérem Pestre vagy Videfálvára utasítatni. A' munka idegen kézzel tisztázva, lapozva, bocsáthatók bírálat alá 's bírálókid, magamon kívül, kir. tanácsos Schedius Jjajos, tbiró Fáy András , tiszt. Székács József és Török Pál urak kéretnek fel. Jutalomul 12 aranyat \s e" mellett a' jutalmazott mű' könyvtári pénzalap' neveléseül kinyomatását tűztem ki." — 'S imígy tartatott meg a' nógrádi evang. esperességi könyvtár' felnyitásának örömnapja, imígy vön kezdetet évenként megülendő könyvtári ünnepélyeink- 's az olvasó és munkáló társaság' gyűléseinek sora ! Mi a' hálás sziv' érzelmével tiszteljük, utódaink áldva emlegetendik ez intézet' létesítőjét, egyletünk' teremtőjét; mert azon édes remény- 's örömmel nézendünkévenkint elébe e' napnak, mint a' melly „vere nobis festus atras eximet curas." Trsztyénszky Ferencz. Szükséges elötekintés a' szatmári egyházmegyéből egy nevezetes tárgyra. Szatmár sz. kir. városa azon elvből indulva ki, mit maga az 1821-ki convent is a' tiszántúli ekklézsiák' akkori elrendezésében jegyzőkönyve' 10-ik pontja alatt a' sokaktól ellenzett ügy' eldöntése végett győző okul, és majd a' rendező conventi választmány is munkálkodásában alapelvűi vettek fel és mondottak ki, hogy t i. „az ekklézsiai igazgatást nagyon könnyíti az, ha annak osztályai a' politica jurisdictiókkal, a' mennyire csak lehet, egyeztetnek" — kéri az illető f. t. egyházkerületnél a' territóriumán fekvő szatmárhegyi ekklézsiát, mint polgárilag tevő részét, magával a' várossal ugyanazon egyházi hatóság 's megye' kebelébe, t. u a' szatmáriba, visszacsatoltatni a'