Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-07-29 / 30. szám
nagy-bányai egyházmegyétől, mellyhez 1821 Iha valamellyik ekklézsiánknak okszerű korülóta tartozik. Mennyiben van igaza a' város- mények javalnák e' cserét (de itt nagy figyelmet kérek — jog és okszerű körülmények, mert nem kell csak egy kis ingerült kedély, 's mindjárt akadhatnak akármikor átmenő egyházak a' megbontott résen könnyen kibúvók — a' példa pélnak, azt vitatnom felesleges lenne, miután már protestáns elveinket 's kormányrendszerünket híven követő egyházkerületünk' t. cz. küldöttsége mult nyárelő' 28-kán magát a' szatmárhegyi ekklézsiát is kihallgatta, és az, hallomásunk szerint, egyetértőleg kijelentvén jogszerű okokkal támogatott kívánságát, mikép egyházilag is oda óhajt csatoltatni, a' hol polgárilag áll, Szatmár nevet viselvén, et nomine et omine Szatmár levén, a' szatmári egyházmegyéhez: nincs egyéb hátra igénytelen véleményünk szerint, hanem várni a' jövő auguslusban tartandó f. t. egyházkerületi gyűlés' végitéletét. És itt vége volna hírközlésemnek, mint vége látszik természetesen az ügynek is. De, a1 mint halljuk, a' bányai n.t. egyházmegye a' szatmárhegyi népes és tisztességes jövedelmű ekklézsia helyeit, más hason értékű , 's igy ha egyből nem telik, természetesen több ekklézsiát kivan magának adattatni (vagy más szóval — ha az ekklézsiáknak átmenésre kedvök nem lesz — átparancsoltatni) a' szatmári egyházmegyétől cserébe vagy kárpótlásúl — már a' mint lőn kifejezve a' f. t. küldöttség előtt. Jogszerű leend-e ezen követelés? 's összeférhető-e protestáns elveinkkel és fenálló presbyteri rendszerünkkel? : erre van néhány szóm csak röviden előtekintésül. Csekély belátásom szerint a' szathmárihegy' átjövése e' követelési jogot nem adhatja. Nem 1) mert egyházmegyénk a' hegyi ekklézsia' átjövését valamint nem sürgette, úgy annak e' tárgybani mozgalmairól gyülésileg és hivatalosan mit sem tud, valamint most közelebb a'f. t. küldöttség' megjelentekor is csak a' bányai egyházmegye, mint érdekelt, volt képviselve. Egyházmegyénk atyafi karokkal fogadja a'Jövőt, hogy ne mondja : „az övéihez jöve, és azövéiőtetbe nem vevék": de jőninem követelte mind eddig. Igy itt viszonosság nincs, a' mi minden cserének feltétlen alapja. Sjít 2) ha követelendi is egyházmegyénk a' nevezett ekklézsia' átjövését, mihelyt annak idetartozási joga és igaza bebizonyult: én sem cserének sem kárpótlásnak helyét többé nem látom; mert jog nélkül birt és igy nem minket illetett javak' elvesztéseért semmi törvény kárpótlást nem rendel; a' cserébe ereszkedés pedig már magában feltételezné , mikép amaz ekklézsiának nincsen igaza átjőni, hanemha ingatag joga cserével gyámolítatván az ügy kiegyenlítetik. És már *) Miért nem rendezte hát már akkor a' conventi választmány a' nevezett ekklézsiát nem a' bányai, hanem a' szathmári egyházmegyéhez, mellyhez csakugyan tartozott ? erre a' felelet, úgy hiszem , kész a' városnál- Sz, dákat szül), és az kihallgattatván, mint kihall— gatá helyesen a' f. t. küldöttség a' többször nevezett egyházat, átmenése méltányosnak, okszerűnek találtatik; ám legyen, itt jogsértés, következetlenség 's elvhiba nincs. Ellenesetben a cseréről helyesen szó sem lehet. Mert azt csak nem fogja kívánni a'tisztelt egyházmegye, sem azon átjövő egyház, mikép átjövése más egyház'nyugalmának megháborításával eszközöltessék. És itt kérdem már végre 3) vájjon illy cserekövetelés összeférhető-e ama cánonnal: „singula ecclesia cujuslibet loci habét jus et obligationem se ipsam secundum canones ecclesiasticos per suum presbyterium locale regendi" Cs yn - Bud. c. 4)? összeférhető-e protestantismusunk' kényszerítést nem tűrő fenséges elvével? Uraim! csak ne feledjük , mikép egy élő testület nem possessorium, nem res, hogy öntudta, akarata 's körülményi javallata nélkül, vagy tán épen azok' ellenére cserélgessük. Bölcs lánczolat ez : „ecclesia, tractus, superintendentia, locale, tractuale, superintendentiale consistorium— csak tekintsük mindeniket önállóságában. Bizony a' puszta józan elvek szerint is sem az ekklézsiának, sem a' tractusnak, sem a' superintendentiának akármellyik, bár legkisebb tagját, ekklézsiáját, tractusát — ha az különben a' testület' czéljának ellenére nem jár, de sőt engedelmes, törvény- és rendtartó — kebeléből kikényszerítői nem lehet. Lejárt a' proscriptiok, excommunicatiok, és interdictumok' illyetén ideje, le még a' rabszolgák' cserélgetése is. És úgy tartom, elég most ennyit mondanom előtekintésül a' nevezett tárgyra, 's megmutatásául annak, mikép az említett cserekövetelés protestáns elveinkkel, 's kormányrendszerünkkel össze nem férhető. Bizton hisszük és reményijük, mikép t. cz. consistoriumaink ez elveket nem tévesztendik. Szamosközi. Hereiem. Az általam megindított „Egyházi Beszédek" II-dik kötetének szerkesztéséhez fogni szándékozván; teljes tisztelettel felkérem a' vállalatomat gyámolítni kész egyházi-szónok urakat, hogy dolgozataikat legfeljebb a'pesti augustusi vásárig, kezemhez juttatni méltóztassanak. A' mondott vásár legjobb alkalmul szolgálván szállításokra: remélem azon úttal az első kötet' el nem költ példányait is, az elkölteknek pedig árát, mindenhonnan vehetni. Török Pál. Szerkesztő-kiadók: Székács József, Török Pál. — Nyomtatja Trattner-Károlyi.
