Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-25 / 8. szám

ket, hol ártatlanok. Lássuk tehát már most rövi­den , mit mond maga a' dolog' természete egyházi képviseletünk' lehető legrövidebb 's egyszerűbb útoni tökélyesbítésére nézve. Ugy hiszem, nincs egy magyar protestáns is, ki el nem ismerné, hogy a' protestantismus' elvei szerint az egyházi hatalom' utolsó alapja az egyes egyházakban gyökeredzik, és saját határzott jelle­mében legelébb azoknak presbyteriumaiban tűnik fel. Igy látjuk ezt már az apostoli egyházban, a' keresztyén egyház' első időszakában is. Igen he­lyes és üdvös dolog az tehát, hogy a' nagy ma­gyarhoni ref. egyházban (nem úgy mint az erdé­lyiben) az esperest, curatort, tractualis ülnökö­ket, sőt magát a' püspököt és sup. főcuratort is, az egyes egyházak választják; 's már ebben is, hála Istennek! birunk az igazi képviselet' alapjá­val. Itt tehát csak az van hátra, hogy, részint hol a' szabad választásnak akadályai lennének, a­zokat elhárítsuk; részint pedig , hogy az igaz út' közepén meg nem állva, képviseletünket czél-és észszerüleg fejtsük ki; hogy ekként, a' derék törzsökből kiemelkedő ágak, mint egy pompás élőfa' zöld koszorúja alatt, biztosan működhes­sünk és nyughassunk. De menjünk tovább! Az igaz, hogy, ha valaki a' világon, bizo­nyosan az esperes és curator a' superintendentialis gyűlésen saját tractusokat képviselik, 's nekiek valamint leginkább hatalmukban, úgy természeti kötelességükben is áll: annak minden tekintetben javát munkálni, cs mindenoldalú virágzását teljes szivök-'s minden erejökbül elümozdítni. Azonban, mivel ezen hivatalok' természete még a' legdere­kabb tractualis főtiszteket is nem ritkán olly ké­nyes helyzetbe viszi,, hol, a' legjobb akarat mel­lett is, nem kevés inger 's csalétek marad a' közérdek' határai körül a' személyességek 's családi viszonyok' körébe való kitérés-'s elhajlásra ([mire a' Negyedmutatóban elég bő commentariust talál­hatni): mulhatlan szükség, hogy rajtok kivül min­den tractusnak legyen még legalább is egy papi és egy világi képviselője. De kérdés már, kik legyenek ezek? Ezeket is válaszszák az egyes egyházak' presbyteriumai; még pedig saját tra­ctusuk' kebeléből, — választható levén akár­mellyik közpap , és akármellyik világi, ki az is­kolában törvényes pályát végzett. És ezen válasz­tás' következése csak egy évig tartson, mikor a' nevezett ülnökök mindig újból választassanak; de ugyanazon személyek folytonosan egymás után e' választott ülnöki hivatalt csak egy évig viselhes­sék. Ugyanezen választott képviselőknek a' tra­ctualis gyűléseken is, ha nem volnának is tra­ctualis ülnökök, mindig helyök 's döntő szavaza tuk legyen. Ezekből látnivaló, hogy ezen válasz­tott ülnöki hivatal a' közjó iránti hűség 's buzgó­ság'kifejlésének, a' talentom'nyiltabbkörbeni mű­ködésének , és a' jövendő tractualis főtisztek1 ki­képeztetésének is nagyon czélszerű 's tanúságos előiskolája. És már csak ezen egy is majdnem elégséges arra, hogy a' superintendentialis gyűlé­sen a' tractusok a' közjó' érdekében képviseltesse­nek; 's pedig még hátra a' dolog' java. — Lás­suk hát röviden a' többit is, mi a' közelébb mon­dottakkal a' legszorosabb kapcsolatban áll! Minden tractusban tartassék évenként egy teljes gyűlés, a' régi cánonainkban úgy nevezeti universitás' gyűlése; mert azt mi jó a' régiből,ne vessük el, sőt még a' penész- és szemétből is kivájván, hozzuk napfényre, 's kövessük e' sza­bályt: ,,Se/i vetus est verum, diligo, sive nóvum." Azonban itt ugyan vigyázók legyünk, nehogy a' minden oldalú, fogulatlan, józan és szabad tanácskozás' czélját akarván előmozdítani, épen annak útját vágjuk be; vigyázzunk, mon­dom , nehogy igen sok intelligentiát akarván ösz­szegyüjteni, a' turbulentia' és malevolentia' ölébe vessük magunkat; mert a' legidvesebb dolgok a' legkárhozatosbakkal, a' legszebbek a' Iegocsmá­nyabbakkal határosak. Kérdés tehát, kik és miért gyűljenek itt össze ? Felelet: minden egyes egyházak' papjai, és minden presbyteriumból egy e' végre különösen választott mentül derekabb vi­lági személy; még pedig azért, hogy ezek előtt és ezek' jelenlétében , az esperes és curátor as­sessoraikkal együtt számoljanak a' lefolyt évről; melly számolat, ha hü szolgák voltak, könnyen's hamar végbemehet. Az ellenkező esetben joga legyen az universitás' gyűlésének, saját választott superintendentialis ülnökei' elnöklete alatt e' végre tartandó ülésében, a' tractus' sérelmeit papirosra tenni, azoknak orvosoltatását a' tractualis gyűlés­től atyafiságosan kérni, 's az illy szelid útoni nem boldogulhatás' esetében, a' két superintendentia­lis ülnök által a' dolgot a' sup. gyűlés elébe vinni, sőt, az esperes' és curator' jobbíthatlansága' ese­tében, ezeknek elmozdítatásátis kérni; mi azonban a' legjózanabb 's legszilárdabb közvéleménynek a' jelen rendszer mellett leendő bizonyos kifejtésében 's hatalmas uralkodásában, ezeriben is alig tör­ténhetnék meg egyszer. Arra is joga legyen végre az universitás' gyűlésének, hogy már többször emii­tett választott ülnökei által, az idő' szükségei paran­csolt czélszerű javítások iránti óhajtásait 's indítvá­nyait, a' dolog' természete szerint, a' tractualis vagy superint. gyűlésnek elibe terjessze. Még egyszer is­mételem :mind ezektől nincs mit féljenek az espere­sek, curatorok és assessorok, mert a fenebbi intézke­dések mellett — csakhogy igazságban járjanak — hatások, fényök, méltóságuk nem csonkulni, de bizonyosan nevekedni, és a' mostaninál hasonlít­hatlanul szilárdabb alapon fog állani. Minden esetre pedig az, hogy az esperes'fiai, vejei, unokái'stb az érdemen 's igazságon túl, a' fennebbiek sze­rint, nem uralkodhatnak; hogy az esperes és curator a' superint. gyűlésen a' tractus' nevében nem monopolizálhatnak; hogy némelly hetyke tra­ctualis ülnököcskék, érdemes közpaptársaik felett

Next

/
Oldalképek
Tartalom