Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-25 / 8. szám

olly penészes iskolai dölyffel nem bigyeszkedhet­nek; mind ez, mondom , meglehet azokra nézve, kik hamisságban szeretnek járni, vereség; de a' tractusra nézve minden esetre nagy nyereség. És ime, az eddig nagyon egyoldalulag kinevezett sup. ülnökök helyett illyen az igazi képviselet' eszméje szerint választott, 's egyházunk' mindkét elemére egyaránt kiterjedő assessorokat kivánok én a' superintendentialis gyűléseknek. Az is ön­ként értetik — hogy ezt itt el ne feledjük — miszerint az esperes és curator olly ügyben, mellyben már a' tractuson Ítéltek, annyival in­kább pedig ott , hol személyük bármi oldalról érdekeltetik, a' sup. gyűlésen nem bíráskodhat­nak. Végre az is kézzelfogható, hogy a' közok­tatói ülnökök a' superintendentialis gyűlésről ki nem maradhatnak, 's ezeket mint az egész super­intendentiára kiterjedő főiskola' képviselőit, ez­után is épen maga a' superint. gyűlés választhatja legczélszerübben. A'mi a' tractualis és superintendentialis gyű­lések' nyilvánosságát illeti: erre nézve is — az ellenkezőre mitsem lehetvén alaposan mondani — a' Negyedmutatóval csak egy értelemben lehetünk. Azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy min­dennek tanácskozási jogot engedni — bárha sza­vazat nélkül is — igen messze vinne , 's a1 gyű­léseket igen bebonyolítaná, épen az igazi intelli­gentia' czélszerü szabad működésének rovására. Azért is gondolatom abban központosul, miszerint a' tractualis gyűlésen akármellyik azon tractusbeli választott presbyter; a' superint gyűlésen pedig akármellyik tractualis ülnök — ha jónak, ha szük­ségesnek látja, ha képességót érzi, — necsak megjelenhcssék, de szólhasson is, és meghallgat­tassék , döntő szavazat nélkül. Uraim! dunamelléki egyházvidék! Ti most a' felett versengtek , Pálé legyetek-e vagy Apol­losé? Hagyjátok el ez oknélküli vitát; de a' sze­retet 's békesség' lelke , és egyházi főkormányo­tok' minden esetre törvényszerű akarata iránti en­gedelmesség által, legyetek mindnyájan azéi, ki; mint romolhatlan kőszikla, egyházunknak látha­tatlan feje. Siessetek azért egybegyűlni hü fő­gondnokotok' szavára, és semmitsem aggódva azon, mint üt ki a' dolog: minél előbb vessetek törvényes sorsot a' két kijelelt érdemes férfiak felett; mert bizonyára ezeknek választásában a' szentlélek vezetett titeket, 's annak áldása, bár­mellyiket köszöntsétek is füpásztortok gyanánt, bizonyosan ti rajtatok lészen. Siessetek azért a­tyámfiai, férfiak! 's időt többé ne veszessetek; siessetek mondom, minélelébb elhozni azon szé­pen virágzó egyházkerületnek, 's más hitsorsosi­toknakis, főpásztortok' szivszakadva ohajtott nagy őröminnepét, hogy mi is , mint Keresztelő János az idvezítő' örömén, tiszta szívvel örvendhessünk a'tiéteken CJ án. 3. 29). Ugy légyen!! Symmachus. Gusztáv-Adolf-alapít mányi evang. egyesület. Valahára képesek vagyunk lapunk' m. e. 35-dik számában a' Gusztáv-Adolf-alapítványra nézve tett igéretünket teljesíthetni. Mindeneknek előtte utasítjuk olvasóinkat lapunk'25-dik számára, hol a' 297 's következő lapokon a' Gusztáv-Adolf­alapítmánynak keletkezése, rövid története , va­lamint alapszabályai is kivonatban közöltetnek. — Ugyanott említetik, hogy Dr. Zimmermann, darmstadti udvari lelkész, az 1841-diki october' 31-dikén mint a' reformationakünnepén, egy olly felszólítást bocsátott ki, melly a' protestánsokat a' Gusztáv-Adolf-alapítvánnyal hasonló egyesület' alapítására hívá fel. E' felszólítás , közel és távol meleg viszhangra talált a' protestáns világban: a' Gusztáv-Adulf-alapítvány' tagjaitól azonban némi nemes aggodalommal fogadtatott. A' Zim­merman ur által tervezett társaságnak általa kife­jezett czélja t i. nem egyéb volt, mint „szűköl­ködő 's a segedelemre méltó protestáns gyü­lekezeteknek a' föld' minden részeiben pénzbeli segéd eszközök altali gyámolitása" De ugyan ez volt a'Gusztáv-Adolf-alapítványnak is még 1832-ben kifejezett 's azóta állhatatosan követett czélja, mi is alapszabályainak 3ik §ban*) világosan ki van fe­jezve. A' különbség legfölebb is csak abban áll, hogy Zimmermanénak köre tágosabb, a1 Gusztáv-Adol­fiaké szűkebb. A' midőn tehát a' Gusztáv-Adolf­már létező alapítmány' tagjainak egyrészről csak örvendeniük leheteti egy az övékével rokon in­tézet'keletkezése felett; más részről aggodalom fogta el őket az erőknek illy szent ügyben meg­oszolhatása miatt. Felszólíták tehát Zimmermant az egyesülésre 's ez a' kéznyujtásra szives örö­mest késznek nyilatkozott; minek eredménye az lőn, hogy ő és a' Gusztáv-Adolf-alapítmány' el­nöke egyesülten, egy Lipcsében 1842-dik sept. 10-kén tartandó gyűlésre hívták meg a'kettős de egy 's ugyanazon czélií vállalatnak barátit. Ezen gyűlés a'mult évi sept. 16-kán csakugyan meg is tartatott, 's eredménye nyomtatásban a' Gusz­táv-Adolf-alapítmány' javára kiadatott illyen czím alatt: ,,2ímt[ícf}er 33erí^t űber bíe am 164eit Sept. 1842 ju Setpsúj gefyalterte SSerfammtuitg ber Veretne §ur Unterftüfcung bebrangter 5Proteftantíf$en membeit." Közel 600-an jelentek meg a' gyűlésre, 's miután Tamás' templomában istentiszteletet tartottak volna, hol Grosmann superintendens Ephes. 3. 13—21 szerint, a' keresztyén köz­szellemről mint az evang. egyház' legnagyobb szükségéről szónoklott, 11 órakor az ülés az egye­tem' nagy aulájában megnyittatott. Legelőször is Zimmermann 's utána Dr. Káujfer mint a' G. A. alapítmány' ezidei elnöke szólottak 's egymás­nak barátságos kezet nyújtottak. Bemenetkor kiki egy nyomtatott czédulácskát kapott, mellyen a' *) Lásd lapunk' m. e. 25 sz. a'2991.

Next

/
Oldalképek
Tartalom