Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-25 / 8. szám

olly penészes iskolai dölyffel nem bigyeszkedhetnek; mind ez, mondom , meglehet azokra nézve, kik hamisságban szeretnek járni, vereség; de a' tractusra nézve minden esetre nagy nyereség. És ime, az eddig nagyon egyoldalulag kinevezett sup. ülnökök helyett illyen az igazi képviselet' eszméje szerint választott, 's egyházunk' mindkét elemére egyaránt kiterjedő assessorokat kivánok én a' superintendentialis gyűléseknek. Az is önként értetik — hogy ezt itt el ne feledjük — miszerint az esperes és curator olly ügyben, mellyben már a' tractuson Ítéltek, annyival inkább pedig ott , hol személyük bármi oldalról érdekeltetik, a' sup. gyűlésen nem bíráskodhatnak. Végre az is kézzelfogható, hogy a' közoktatói ülnökök a' superintendentialis gyűlésről ki nem maradhatnak, 's ezeket mint az egész superintendentiára kiterjedő főiskola' képviselőit, ezután is épen maga a' superint. gyűlés választhatja legczélszerübben. A'mi a' tractualis és superintendentialis gyűlések' nyilvánosságát illeti: erre nézve is — az ellenkezőre mitsem lehetvén alaposan mondani — a' Negyedmutatóval csak egy értelemben lehetünk. Azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy mindennek tanácskozási jogot engedni — bárha szavazat nélkül is — igen messze vinne , 's a1

gyűléseket igen bebonyolítaná, épen az igazi intelligentia' czélszerü szabad működésének rovására. Azért is gondolatom abban központosul, miszerint a' tractualis gyűlésen akármellyik azon tractusbeli választott presbyter; a' superint gyűlésen pedig akármellyik tractualis ülnök — ha jónak, ha szükségesnek látja, ha képességót érzi, — necsak megjelenhcssék, de szólhasson is, és meghallgattassék , döntő szavazat nélkül. Uraim! dunamelléki egyházvidék! Ti most a' felett versengtek , Pálé legyetek-e vagy Apollosé? Hagyjátok el ez oknélküli vitát; de a' szeretet 's békesség' lelke , és egyházi főkormányotok' minden esetre törvényszerű akarata iránti engedelmesség által, legyetek mindnyájan azéi, ki; mint romolhatlan kőszikla, egyházunknak láthatatlan feje. Siessetek azért egybegyűlni hü főgondnokotok' szavára, és semmitsem aggódva azon, mint üt ki a' dolog: minél előbb vessetek törvényes sorsot a' két kijelelt érdemes férfiak felett; mert bizonyára ezeknek választásában a' szentlélek vezetett titeket, 's annak áldása, bármellyiket köszöntsétek is füpásztortok gyanánt, bizonyosan ti rajtatok lészen. Siessetek azért atyámfiai, férfiak! 's időt többé ne veszessetek; siessetek mondom, minélelébb elhozni azon szépen virágzó egyházkerületnek, 's más hitsorsositoknakis, főpásztortok' szivszakadva ohajtott nagy őröminnepét, hogy mi is , mint Keresztelő János az idvezítő' örömén, tiszta szívvel örvendhessünk a'tiéteken CJ

án. 3. 29). Ugy légyen!! Symmachus. Gusztáv-Adolf-alapít mányi evang. egyesület. Valahára képesek vagyunk lapunk' m. e. 35-dik számában a' Gusztáv-Adolf-alapítványra nézve tett igéretünket teljesíthetni. Mindeneknek előtte utasítjuk olvasóinkat lapunk'25-dik számára, hol a' 297 's következő lapokon a' Gusztáv-Adolfalapítmánynak keletkezése, rövid története , valamint alapszabályai is kivonatban közöltetnek. — Ugyanott említetik, hogy Dr. Zimmermann, darmstadti udvari lelkész, az 1841-diki october' 31-dikén mint a' reformationakünnepén, egy olly felszólítást bocsátott ki, melly a' protestánsokat a' Gusztáv-Adolf-alapítvánnyal hasonló egyesület' alapítására hívá fel. E' felszólítás , közel és távol meleg viszhangra talált a' protestáns világban: a' Gusztáv-Adulf-alapítvány' tagjaitól azonban némi nemes aggodalommal fogadtatott. A' Zimmerman ur által tervezett társaságnak általa kifejezett czélja t i. nem egyéb volt, mint „szűkölködő 's a segedelemre méltó protestáns gyülekezeteknek a' föld' minden részeiben pénzbeli segéd eszközök altali gyámolitása" De ugyan ez volt a'Gusztáv-Adolf-alapítványnak is még 1832-ben kifejezett 's azóta állhatatosan követett czélja, mi is alapszabályainak 3ik §ban*) világosan ki van fejezve. A' különbség legfölebb is csak abban áll, hogy Zimmermanénak köre tágosabb, a1

Gusztáv-Adolfiaké szűkebb. A' midőn tehát a' Gusztáv-Adolfmár létező alapítmány' tagjainak egyrészről csak örvendeniük leheteti egy az övékével rokon intézet'keletkezése felett; más részről aggodalom fogta el őket az erőknek illy szent ügyben megoszolhatása miatt. Felszólíták tehát Zimmermant az egyesülésre 's ez a' kéznyujtásra szives örömest késznek nyilatkozott; minek eredménye az lőn, hogy ő és a' Gusztáv-Adolf-alapítmány' elnöke egyesülten, egy Lipcsében 1842-dik sept. 10-kén tartandó gyűlésre hívták meg a'kettős de egy 's ugyanazon czélií vállalatnak barátit. Ezen gyűlés a'mult évi sept. 16-kán csakugyan meg is tartatott, 's eredménye nyomtatásban a' Gusztáv-Adolf-alapítmány' javára kiadatott illyen czím alatt: ,,2ímt[ícf}er 33erí^t űber bíe am 164eit Sept. 1842 ju Setpsúj gefyalterte SSerfammtuitg ber Veretne §ur Unterftüfcung bebrangter 5Proteftantíf$en membeit." Közel 600-an jelentek meg a' gyűlésre, 's miután Tamás' templomában istentiszteletet tartottak volna, hol Grosmann superintendens Ephes. 3. 13—21 szerint, a' keresztyén közszellemről mint az evang. egyház' legnagyobb szükségéről szónoklott, 11 órakor az ülés az egyetem' nagy aulájában megnyittatott. Legelőször is Zimmermann 's utána Dr. Káujfer mint a' G. A. alapítmány' ezidei elnöke szólottak 's egymásnak barátságos kezet nyújtottak. Bemenetkor kiki egy nyomtatott czédulácskát kapott, mellyen a' *) Lásd lapunk' m. e. 25 sz. a'2991.