Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-02-18 / 7. szám
nak lételéről; meg van győződve a' halhatatlanságról , ezekről az ü erkölcsi természetének szükségesképeni feltételeiről, a' nélkül, hogy ezeknek az igazságoknak elméleti megmutatására volna szüksége. Ő előtte, az Isten' lételét 's halhatatlanságát tagadni, nagyobb képtelenség, mint tagadni önnön lételét, mert ezt is amaz teszi lehetővé. Ö mindent az örökkévalóságra való tekintetből cselekszik , 's ugyan azért igazi vallásos (religiosus).*) Erre az erkölcsi méltóságra mint végczélra, 's az ezzel elválhatatlan összeköttetésben levő vallásosságra kell hát a' nevelőnek mindenek felett tekinteni Ha ezen emberi méltóságnak megismerésére, érzésére 's megőrizésére vagy követésére, 's az ezzel összeköttetésben levő vallásosságra miveljük ki a' nevendéket: akkor nevelünk igazi értelemben embert. Pap István, vámosi prédikátor. ,,Mj'sta ecclesiae4 4 , ml as? Illy kérdést tett e' lapok' mult évi 37-ik számában x. ju., mellyre a' jelen évi folyam' 2-dik számában a' 22-dik lapon Szeles Endre ur „ma gyar protestáns egyházunk" XVII-ik század' elejéni állapotát érdeklő, 's előtte fekvő azon több rendbeli eredeti adatok" nyomán, mellveket kár volt velünk nem közleni, válaszlólag oda nyilatkozott, hogy rnysta vagy mystes annyi, mint „papi szent hivatal' avatottja , de vonatkozva különösen a' sakramentomi titkok' kezelésére (sic! , 's e' végre idézi Molnár Albert' szótárát is, hol mystes ezt teszi: ,fölszentelt, pap/- A' szó' philologiai jelentésére nczve magam is teljesen egyetértek Sz. úrral , mert a' világon levő minden — ó vagy új — szótárirók szerint mysta bizonyos papi személyt jelent. De a' ki e' szó' értelmét egyedül a' szótárokból akarná kikutatni, szintúgy csalatkoznék , mint az, „ki itt olly forma különbséget keresne , millyen van némelly vidékeinken a' mai exmissusok és ordinátusok között." Csekély véleményem szerint a" történetekből kell a' csomót megoldani. A' reformátiókor nem levén mindjárt rendes superintendenseink az ordinatiót vagy felszenteltetést külföldön vitették magokon véghez pap#) Tán lesznek, kik irónak az erkölcsi erőről való értekezését hosszasnak 's az embernevelésről való értekezésben czélon túlmenőnek fogják tartani. De maga az iró épen ön elvénél fogva azt igen szükségesnek "s czélirányosnak tartotta, 's inkább rövideli mint hosszalja. — A' köztársaság' főereje 's boldogsága is a' nép' vallásos erkölcsi jóságán alapul. #*) Legelső volt Torday Demeter, óvári prédikátor, ki 1554 körül választatott meg. Az 1608-dik évi országgyűlés törvényesítette meg csak a' superintendenseket. ságra készülő magyar ifjaink, kik már 1521-től fogva kezdettek kijárni Wittembergába, Zürichbe, Heidelbergába, Genevába 's más helyekre is, Luther' és Zwingli', későbben Kálvin' és Beza' tanításait hallgatandók. A' magyar protestánsok mindenkor összeköttetésben állottak a' genfi és vittembergai theologusokkal. Luther több egyházi és világi rendű magyarokkal, jelesen a' Bártfaiakkal, Eperjesiekkel, Róva Ferencz thurócz megyei főispánnal , sőt magával Mária királynővel is levelezett. Lutheren kivííl hasonlót tettek Creutziger, Bugenhagen, Justus Jonas, Aurogallus, Ziegler, Forster, Rörer; Melanchton levelezett Nádasdy Tamás magyarország'nádorával, Perényi Péterrel, Ampher Farkassal, az Eperjesiekkel, Körmöcziekkel, Késmárkiakkal 's egyebekkel, mint erről világos adatok találtatnak Jankovich Miklós úr', a' pesti ágostai hitvallású gyülekezet', és több hontmegyei úri családok' levéltárában. Ez ismeretségnek következése a' lett, hogy Grinaeus Simon 1522-ben, Gléba Boldizsár, Török Bálint és Uthmann János 1525-ben, Bíró Mátyás, Ozorai Imre és Literáti Lukács 1531-ben, Plekner Márton 1550-ben, Zchort István 1552-ben, Nemesváthi Niceus Pál 1553-ban, Crossenszky Erasmus 1560-ban Wittembergában szenteltetnének fel; Hermcl Pál BriegbenSziléziában 1573-ban, Hontér pedig, Erdélyhon nagy hírű reformátora, 1534-ben Bázelben ordináltatnék. Különös dicsőségnek is tartották papjaink, ha ott a' reformatio' bölcsőjében 's azok' kezeiből vehették fel a' papi ordót , hol 's kik által a' reformatio' nagy munkája kezdetét vette. A' mai időben különbséget tesznek ugy a' papok, mint a' mesterek, magok között. Az olly mesterek, kik orgona mellett szolgálnak, mestereknek tartják magokat /.ax t£,o-/i}v, 's azokat, kiknek templomaikat orgona nem ékesíti, könyökű s mestereknek nevezik el, mivel éneklés közben, egyéb dolguk nem levén, magok' meguntából az elüttök álló könyvtámaszra lekönyökölnek, így a' papok közül is azok, kik külföldi egyetemeken tanultak, akadémikusoknak szeretik magukat neveztetni 's a' reverendus czím mellé clarissimust is követelnek, jóllehet ez egyedül okleveles bölcsészeti tanárokat illető czím : azokat ellenben , kik csak honi iskolákon végezték tudományos pályájukat, habár amazoknál tízszerte több tudománynyal bírnak is, irigységből szalonnás papoknak (könnyű kitalálni miért? ) csúfolják 's a' heterogen „reverendus et humanissimus4 ' czímekkel illetik, mint ezt a' soproni lyceum' évenkénti nyomtatolt névjegyzékein az oktatói kar' gyalázatára elég botránkoztatólag lehetett eddig látni. Mit a' papok a' mostani időkben egymásra vonatkozólag tesznek, ugyan azt telték a1 16-ik században is magok relativ megkülönböztetése végett Kik Helvétiában 's Némethonban ordináltattak, azok némi büszkeségből 's fitogtatásból mago*
