Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-04 / 5. szám

* Életrajz. Kovács Rugóez János, a' miskoiezi ref. lyeeumfoan a' szónoklat' volt tanítója' életrajza. Protestáns iskoláink' legnagyobb részének fe­lette szigorú anyagi állása miatt, milly kevés él­vezet 's életöröm kínálkozik az azon iskolák' ér­dekében foglalatoskodó egyedeknek: hitsorsosink tudják , 's hisszük , hogy — ha az áldozatra készség' szent hevülete, annyi dicső eldődök után, a' mai nemzedék' kebléből egészen ki nem ham­vadt, — a' javítás" nemes törekvésével érzik. Igaz, hogyj a' kötelesség' hív embere , a' világ által legkevésbé vagy épen nem jutalmazva is, leik— ismeretessége' öntudatában, keblébe mennyet va­rázsol : de mit ér a' menny, ha annak égi üdvét, a' testiség' szükségei' érzetének elölhetlen férge — bennünket a'legszomorítóbb valóra ébresztőleg fölzavarja?... mit a' belbéke, ha az csak azt jut­tatja minden nyomon eszünkbe, milly boldogság­élvezetre lennénk, erkölcsi minőségünknél fogva, méltók; mellynek azonban csak parányi adagától is, külhelyzetünk' nyomorú volta, egy hosszú életre elzárt. Illy sorsuk van közülünk — kik­nek hivatásunk az emberiség' legmagasztosb ér­dekében munkálni — igen sokaknak ; a' földi boldogság' magos fokára emelkedvén már , ha legio életszükségekkeli küzdésök mellett , olly közönség' körében működhetnek, melly a' valódi érdem 's hivatali ügyesség és pontosság iránt, ha talán tettel nem is annyira mint óhajtná, leg­alább érzetben, méltányos lenni tud; és ha biz­ton remélhetik , miként nemes küzdésök' mél­tánylata őket a' földi pálya' lefutása után a5 sí­ron túl is kisérendi, 's emlékezetök, az általok szép, jó és igaz iránt fogékonyakká képzett szi­vekben áldott maradand. — Ezen előzmény után, czélomhoz képest jelenleg két dolgot kívánok kiemelni. Egyiket: milly fényoldalról jellemzi az a' miskoiezi ref. egyházat, miszerint egyházi 's is­kolai hivatalnokai1 elhalása' esetében, a' legtisz­tességesb eltakaritásróli gondoskodást és a' meg­kívántató bármi költségeket nagylelküleg saját­jainak ismeri, mit az ez előtti eseteken kivűl, legközelebb egyik volt oktató társunk: Kovács Rugócz János' holt teste körűi tanúsított, —» a' városi közönséget, melly az említett, egykor fáradhatlan szorgalmú, boldogult' érdemei iránti hódolata' nyilvános jeléül, hitkülönbség nélkül, igen nagy számmal 's bánatdúlta arczczal jelent meg a' temetési gyász-ünnepélyen, — végre a' meghalt' munkássága által boldogított iskola'nö­vendékségét, melly miután már 1840-ben egy szeretve tisztelt oktatója, b. e. Németh József emlékezetét, annak sírját díszes emlékkővel éke­sítve, tisztelte meg: ez úttal is fájdalmát a'gyász eseten, ünnepélyes szónoklatok, 's több jeles, részint irott, részint festett emléklapok által nyilvánítá. Másikat: milly nemes ozélzata az a* prot. egyházi és iskolai lap' szerkesztőségének, miszerint nemcsak a' tudományosság' egén nap­ként fénylő nevek' méltó dicsőítéséhez, hanem a' talán kisded körben és szerényen, de szinte jó­tékonyul 's hiven munkáltak' emlékezete' mara­dandóvá tételéhez is, — és ez által az életben olly kevéssé jutalmazottaknak érdemlett díja'' meg­adásához — azok' életirásai' közlése által, já­rulni kész. Ennek tudata és azon remény, hogy tettemmel az olvasó közönség' iskolai ügyünk ál­tal érdeklett részének kellemetlenséget nem oko­zandok, ösztönzött engem is , közelebb elhunyt pályatársam iránti tiszteletem 's becsülésem' tar­tozott adóját az itt következő rövid életrajz'közre­juttatásával némileg lefizetni. Kovács Rugócz János szül. Zemplén me­gyei Szerencs m. városban 1805-ben. Bevégez­vén szülőföldén a' nemzeti iskolákat, mutatkozó jeles talentuma' bővebb kiképeztetése1 tekintetéből szüléi által a' s. pataki főiskolába vitetett, hol a' felőle eddig táplált remény olly gazdagon kezde gyümölcsözni, hogy még mind alsóbb mind fel­sőbb tudós iskolai pályáját futná, társai közt ki­tűnő volta' illő mcltánylalául mindig a' legelsők közt fogna helyet; és hogy tanúitsági 's fedhet­len erkölcsi jelessége tettleg is jutalmaztatnék: tanuló évei' bevégeztével a' t. főiskolai kormány­zóság által 1833. az esküdt diákok' koszorújába füzetett 5 ugyan akkor az alsó szófüzeti osztály' közoktatása bízatván rá. Miután e' két águ hiva­tásnak is minden kötelességeit példás szorgalom­mal 's erkölcsi maga kitüntetésével teljesíté , min­den őt ismertek' szerencse-kivánatától kiséltetve, elhagyá az iskolai kört, 's magány nevelő- és ta­nítóvá lőn, hol alig tölte fél évet, midőn 1835. a' miskoiezi ref. egyház' elöljárósága, az ápolása alatt álló lyceumra nézve nem kevés nyereségnek tartván egy illy férfinak tanítói közé számlálhatá­sát: őt a' felső szónoklati éslogicai egyes, osz­tályok' közoktatójává választá el, melly hivatal­ban a' boldogult ritka ügyességgel 's páratlan hu­manitással 4 évet töltött. 1839-ben végre, vál­tozván az iskola' körülményei, az alsó szónoklati osztály' vezérlésével tiszteltetett meg; azonkívül a' bölcsészet' első évi hallgatóinak a' nevelés- és gondolkodásiad előadása is rá bízatván. Az első szónoklati osztály' oktatásában közelismerést nyert szorgalommal és előmenetellel 3'/i évet töltött be, munkálván szüntelen az iskolai összes ifjúság' min­den oldalróli képezésén, mire — mint az egyik csakugyan általa alapított önképző társulat' egyik elnöke és az éneklő kar' igazgatója , magának tág mezőt teremtett. Még a' mult évi őszutó' 30-kán egy súlyos nyavalya leveré, majd a' még annyi szép reményekkel 's nemes gyümölcsökkel kecseg­tető életet 38-ik, hivatala' 8-ik évében örökre kioltá jan. 3-án 1843. Elvesztését egyetlen test­vérén 's néhány rokonin kivűl, minden őt köze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom