Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-25 / 47. szám

- 566 — évi jun. 30-án szinte Győrött tartott ker. gyül. jegyzőkönyve' 25-ik pontja, melly utóbbi szerintcsöngei gyülek. Perlaky István dömölki káplánt kérte prédikátorának; de mivel még ez fiatal volt, a' gyülekezet' kérelme megtagadtatott; — és igaz, nyuljunk kebelünkbe, nem az ád-e ösztönt (a' tudományszeretet, és becsület-érzésen kivül) az jparkodásra , 's öntökéletcsbítésre , ha szorgalmunkat méltányoltatni és jutalmaztatni reményijük; nékünk szegény protestánsoknak, nincsenek jövedelmes káptalanaink, preposituráink, apáturságaink 'stb. mellyekkel az érdemekkel teljes idősebb papjainkat jutalmazhatnánk; ha még illy fiatal káplánoknak a' jövedelmesebb gyülekezetekbeni meghagyásával , vagy betöltésével, az érdemes korosabb lelkészek' előmozdíthatását is elzárjuk: ugyan minő ösztön indíthatja őket fáradhatatlan szorgalomra? De 3-szor) mintK. S. ur is helyesen jegyzi meg , ha fiatal ember egyszerre nagy gyülekezetbe tétetik ,,mennyi ösztön, és ipar lesz szárnyaszegett^ — igy tehát a' káplánoknak nagyobb gyülekezetekbe alkalmazása által, mind az előmozdítandó idősebbeknél, mindezen egyszerre jó helyre tett fiataloknál elnyomjuk az iparkodást, mert illy szerencsés fiatal, keveset kivéve, igy okoskodik: — én úgy is derék ember vagyok, azért adtak illy jó gyülekezetet, feljebb már nem mehetek, miért törjem hát magamat? canonicus hibát nem követek el, tehát ki nem vethetnek, — 's illy okoskodás mellett annyira elhanyagolja magát, hogy végtére a' hallgatóság csak tűrhető oktatást, és lelki táplálékot sem nyervén tőle, 's a' fiatal korában, azon jó reménységben , hogy majd magát még jobban tökéletesbíteni fogja, rendes prédikátornak megmarasztott, vagy oda hozott káplán mint rendes pap mellett a" gyülekezet 30—40 esztendeig kinlódván, elhidegül, clvallástalanodik; az elvallástalanodott szülék'példájára , a' maradék még vallástalanabb, és erkölcstelenebb lesz, hogy legalább egy pár nemzedékre el van rontva a'gyülekezet; melly veszélyt következő pap, ugyan ember legyen a' talpán, ha félig meddig orvosolni tudja. Tapasztalás tanít uraim! — és ha még mindig tiszta kútfőből , 's az érdem' vagy jeles tulajdonságok' méltánylásából marasztatnék, vagy hozatnék a' jó gyülekezetbe az illy káplán, — de nem úgy hanem sokszor csak jóremény'fejébe, vagy valljuk meg , fösvénységből , — illy formán, hiszem ez is jó lesz, majd neki válik; helyben vagyon, nem kell érette költeni, fáradni; ha meszebbről hozunk régiebb papot, mennyi szekér kell holmije' elhozására, 's talám fizetést is nagyobbat kér, ez a' mostanival is örömest beelégszik. Ne mondja nekem senki, hogy nagyobb gyülekezetekben vágynék értelmesebb urak, kik nem igy gondoldolkodnak; igen, - tisztelet becsület a' javának— vágynák értelmesebbek, de talám fösvényebbek; vágynák, kik bizony nem sokat gondolnak vele bármint lesz, 's az értetlen fösvénykedő többség gyoz. Az ellen-okokat is említi K. S. ur, hogy t. i. a' protestantismus'elve- és szelleméhez képest, a' gyülekezet joga'megsértése nélkül, a' káplánokranézve, némellyek' állítása szerint, illy törvényt tűrni nem lehel; — de erre absolut függetlenség , nem korlátlanság, 's minden társaságban a' tagok absolut szabadságuknak egy rékéjét a' társaság' közjavaért feláldozni köteleztetnek. Nincsenek-e olly gyülekezeteink, mellyek olly hívekből állanak, kik meg se tudják Ítélni, millyen pap legyen hozzájok szükséges, 's a1 superintendens, ki az egész kerületbeli gyülekezetek' viszonyait, állásánál fogva legjobban ismerheti 's ismeri, kizárassék a' lelkész-választásba való befolyástól? — (de azért ne gondolja ám valaki, hogy a' dunántúli superintendentiában, a' superintendens urnák absolut hatalma volna a' lelkészek' elrendelésében) — De az által, hogy valamelly gyülekezet helybeli káplánját rendes lelkészének meg nem tarthatja, nincs szabadságától megfosztva , midőn azon kivül még legalább 150 rendes lelkész közül válogathat. — Mondja tovább K. S. ur , hogy a' puczinczi eset' alkalmával némellyek a' szó alatti rendeletnek sirt ásni törekvének, 's hátrább utána veti: „mit akarnak tehát a' világi urak, a' protestantismus' illy nemű szabadságával? vagy mint néha pendítik, hierarchiától tartanak"? Ej édes K. S. ur, én is jelen voltam a' nagy-geresdi ker. gyűlésen, "s úgy emlékezem , hogy egy része épen világi volt, melly az érintett törvény' fönmaradása mellett legerősebben harczolt, a'sírásók pedig, kik tudniillik a' puczinczi esetről ez alkalommal tudósításukat beadták, melly úgy volt szerkesztve, hogy az által a' sirt valóban ásni kezdették , inind papok voltak. — A' mi a' protestánsok közötti hierarchiát illeti, tessék elhinni: mi világiak, biz'attol nem félünk . s azért kár lelkész uraknak azt anynyiszor szóba hozni, vagy tán szeretnének egy kis hierarchiát? ... No bocsánat, — kiki szereti a' maga hatalmát nevelni. - - Megjegyzi K. S. ur, hogy voltak esetek, e'szabadság utóbb az administratorokra terjedt ki csak. Illyengedelem biztos menekvő lyuk volt a' törvény' hálóján, 's ugyanazért a' segédek közül többen administrator czimért folyamodtak a' ker. gyűléshez"? Való, hogy illy kivételek történtek, és talán néha egy kis arbitriumnak is volt helye, 's azért sokan zúgolódnak, hogy vagy ne legyen törvény, vagy attól semmi kivételnek hely ne adassék, — nem gondolván meg azon közmondást: „nulla regula sine exceptione." — Minden okokat, és körülményeket fontolóra véve, csekély véleményem az, hogy a' kérdésbe foglalt törvény maradjon meg, hanem határoztassanak meg szorosan azon esetek, mellyekben azon törvénytől kivétel lehessen , hogy az önkénynek hely ne adat-