Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-11 / 45. szám

ha a' procax libertás (igen helyén kölcsönözött kifejezése É. J. urnák) ugrat, érdem-ürügy alatt: panasz zajlik minden ajkon. Hogy az egyházak az öregebbeket nem igen választják, (mint megjegyezni tetszett) hanem az izlés szerinti ifjabbakat: ebből sem a' kápláni successio következik, hanem az: 1) hogy a'nép' választása nem lökéleles , 2) nagy hiba elébb kérdeni ,ki-tf

a' ^int'-nél ; 3) a' kormány ne legyen pictus masculus, nealugyék azért, hogy „érdek-szerintit' álmodjék. — Szabadságában tetszik hagyni a' népnek, hogy a' tanodából is vihessen papot: és értekező ur , kétszeres ellenkezésbe jön itt magával; 1) állítá, hogy tapasztalásból tudja, miszerint egy évi gyakorlat többet teszen három évi elméleti tanulásnál, ezért káplánkodni szükség elébb. 2) Tud rá példákat, hogy a' nép'választottja nem üté meg a' mértéket. Vigyen minden megye, mellynek szükséges, káplánt, 's ha egy vagy több év alatt a' nép' bizalmát megnyeri, érdeme után szenteltessék fel: ezek is ért. ur' szavai. Ámde káros leendne háromszorosan: 1) a'vesztegetésre, mellynek olly sok nemeit láttuk, út lesz nyitva; 2) nem tudván msgát beszínleni, vulgo , érdemesíteni, más egyház csakhamar ezt mondhatja : megtartotta volna bizony azon egyház, de tán nem derék ember, 'stb. 3) A' nép'kénye zsarnokságig fölcsigáztatnék, 's kimondhatatlanul ingatag lenne a' papság' álláspontja. Ha a' successio , főnöke' éltében , (Békevölgyi úr' állítása ez is) megadatik: én azt kérdem, várakozandik-e a' káplán, főnökének, teszem 20 év múlva történhető , halálaig? nem bujtatná-e az aggastyánt, gondolatban , liosszu unalmas tűrés után, elevenen a' koporsóba? Vagy jót tegyünk fel, míg ellenkezőről meg nem győzetünk? Jó, dc én lehetőleg minden oldalt megvizsgálok , mert igy haladhatni biztosan. Annyi igaz, hogy inkább menjen el a' segéd más, megüresült egyházba, mint successionalis leveléhez ragaszkodjék 20 évig. Ért engemet értekező ur. — A' békés együttlakás' és a' magán szorgalomnak csak úgy emeltyűje a' helyben nem maradhatás, hol t. i. még más egyházak is szemmel tartják, mint édes mindnyájunkét: mint a' helyben maradás, hol a' biztos révpart inkább restté, és főnökével háborkodóvá tehetné. Az ifjúi tűz csak hamar parallelysálgatna; főnöke pedig, zsémbeskedése által erre alkalmat nyújtana, akaratlanul is. — Jobbot kérek, külön nézetimert. III. Lassan , lassan, pogány ! Ne ünnepeld korán Győzelmi nászodat. Pap Endre. Már el is temette —h— ur, a' káplánok' nem örökülhetési ügyét, egy hideg ,requiescat in pace-val(

, és szinte a' sirt is kijelölé, emlékkel. Lassan, lassan! mert zenévé lehet még a' haláldal. -- Előadott nézetimet ismételnem kellene, ha -h — úr' állításait pontonként venném bonczkés alá. Legyen elég a' következőt taglalnom, mivel —h— úrhoz is intézvék voltak a'fölebbiek. -- Abból, hogy a' káplán főnökének nyugalmát sértené, méltóztatott következtetni, hogy segéd a' szent helyen sem láttassék sem hallassék. °Ha ez jó következtetés (?!) én vagyok szörnyű rosz logicus; mivel csekélységem azon antecedensből azt húzná ki, hogy: a) a' káplán ne öröküljön, b) szabályok hozandók: 1) hogy mivel tartozik a' főnök, és 2) mint viselje magát a' káplán? Alább mondatik: hogy a' számos család nem érdem, nagyobb gyülekezet' elnyerésére. Szerintem, csalóka bölcselet, numericus súlyán akadni fön a családnak. Nem az a' figyelembe veendő itt szározan, hogy sokad magával van a' lelkész, hanem az követel, tisztelt uram ? nem kis figyelmet, sőt aggályt, hogy számos évek évek röpültek el a' hü szolga"' feje felett, mik alatt családja felszaporodott; és az évek alatt pályán, vallása, hona, s az emberiség' ügyében húzamosan izzadott sóvárgó kezekkel mért fizetés mellett; és még ezen kivül, számos gyermeket nevelt 's tanított, költségesen (!) neveltetett 's tanítatott. Ne bántsuk a' családi viszony' legérzékenyebb köteleit, ezer aggodalmak 's veszélyeken szövődtek azok keresztül. — A' kápláni successiónak, a' katholikusoknál semmi rosz következése nincs? igen, mert centralisatio levén, a' papnak hallgatni, 's a népnek pisszenni sem szabad: mint lehetne hát, 's kitől hallani panaszt ? Kimondatván törvényben az örökülhelés: az assessor urak — (Isten! őrizzen, akárhol is, czikkeimben átalánosan venni a' kormányférfiakat; csak azokra czélzok mindenütt, kik simonisálnak; millyenek minden tractusban, ketten hárman lehetnek)— kezet foghatnának a' néppel, a' papságot, non plus ultrán is átvive, egész fenékig nyomni le. Fejtse meg valaki nekem e' logicai rejtélyt: a'népnél van a' választási jog, de tartozik holtig megszenvedni, el nem bocsáthatja. Ezt olvastam az Óramutatóban is. Vagy együtt czélszerü a' hívás és elbocsátás (?) vagy különválva is káros, és következetlenség. A' hivás- és elbocsátáson fenekük a' budai cánon; e' cánonokat egyhangúlag rosszaljuk; de ha a'feneket megtartandjuk: építhetünk—e rajta korszerű, tartós alkotmányi? — Provocálunk a' katholikusokra, hogy náluk semmi rosz következése nincs a1

kápláni successiónak; hát miért húnyunk szemet, papságunk' kivált ingatag, 's nyomorú álláspontja felett?! Ifj. Vári-Szabó S. «feliemrajz, néhai n. t. Gál András tolna-egyliáxvidéki alesperes és szekszárdi reform, hitszónok' lelkészsége9

köréből. A' nemes lélek abban áll , mikor valaki önkötelességében, egyedül a' kötelesség' azon *) Epen azon évben, mikor a' buzgó pesti reform. szentegyház, 's az érdemet méltányolva felfogó