Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-11 / 45. szám

547 kötelező szentségére figyelmez, mit tisztelni kötelesség, megsérteni nem szabad: nemtelen 's béresi lélek pedig az , melly csak addig tiszteli a' kötelességet, míg abból hasznot arathat; mihelyt pedig a' kötelesség' elmulhatásából 's áthágásából hasznot lát: nincs előtte sérthetetlenség, nincs sonoszság, mire készen ne vetemednék. Nemes 007 lélektől vezéreltetett a' közkedvességü Ielkesz is. Nem volt olly önérdek, nem olly kecsegtetés, nem olly félelem, mellyreitekintetből pásztori kötelessége ellen cselekedett volna. Csak azt tartá rendeltetésének, hogy közelebb szegzárdi híveinek — mint vitézkedő társainak — bűnök elleni tusakodásukat , vezéri bölcseséggel kormányozza, erkölcsösségrei iparkodásukat nevelje , éleszsze , egyedüli dicsőségét abban helyezvén , ha vitéz társaival, a' kegyesség' pályáján együttél, együtt hal. Minden kis akadálytól megrettenni, kislelkűség : de a' nagyobb akadályokkal is — ha csak erőnket felül nem múlja — szembe szállni, bátor szivüség. Akármelly iskolázatlan 's tudatlan volt egy vagy másik hallgatója a1

dicsőült lelki pásztornak: soha sem vélte azt olly akadálynak, hogy azon, szorgalmas iparkodás 's oktatás által ne gvőzödelmeskedjék. A' minthogy tanítása, a' legvastagabb tudatlanságon — tartós munkálkodása után — áthatott. A' vakmerő bűnöstől nem ijjedt meg, hanem bátran szembe-szállt azzal, tudván , hogy valamint a' lelkész' félénkségével a' bűnös' merénye nőttön-nő: úgy ellenben bátor megtámadására, a'bűnhődő lélek megretten, 's lassanként megszelídül. Bátorsága a' veszedelmet kicsinynyé , a' munkát könnyűvé, az akadályt elhárít halóvá tette. Annyit cselekedett a' boldogult lelkész, a' mennyi csak erejétől telhetett, olly önelszántsággal, hogy őt a' hűségtől semmi önzés, semmi félelem el nem vonta. Soha pásztorsága alá bizott nyáját gondviselésétől 's védelmétől meg nem fosztá; úgy hogy bár mások előtti kedvesség ösztönözé is őt, pásztori hivatalával! felhagyásra: de mégis inkább tánloríthatlan hűséggel a' mellett maradott, mint bűnt 's rendellenséget elnézvén' veszélyben forgó hallgatóját elhagyná. — „Vég koronáz munkát," — ezt szokta ö is mondani: bizony hát — ugy tartá — a' lelkészi hivatalban is, sem tudomány' nagysága, sem hivatal' dunamelléki egyházkerület , a' köztisztelelet 's szeretetet kivívott//«.y^ Bálhori' jubileumát tárták: bátor valék. a' tolna-egyházvidéki lelkészeket felszólítni, hogy a' lelkészi hivatalban félszázadott töltött. két érdemdús igazgatóiknak, Csékei. János fő- és Gul András al-espereseknek jubileumát — ha egyszerűen is — tartanák; midőn vélém , hogy buzgón ragadtatik meg az ünnepélyes alkalom , a' rokon érzelmek' nyilváníthatására: szózatom viszhangra 's méltánylatra nem talált. Boldog idők ! mikor az érdem 's tisztelet egyiitt-járnak. F. fénye , sem még csudatétnek tehetsége is semmit sem ér, hacsak tántoríthatatlan hűség, a' munkás törekedésre végső koronát nem leend föl. Bár évről évre mintegy híjában láttatott is a' bölcs észszel éserénynyel clus pap, bűnös 's megjobbíthatlan hallgatójával bánni; bár a' merényes torzsalkodással ellenszegült is az evangyeliom' fegyvereinek : soha sem esett kétségbe annak megtérése iránt, mert tudta, hogy Istennek hatalma az evangéliom, hívőnek hívére. Úgyhogy ha a' bűnös elleneskedést esküdött is, (melly a' lelkészeken sokszor megesik) még is igy szólott a' szelid pap ahhoz: „nem nyugszom, mig barátommá nem teszlek." Ezen csüggedhetetlen bizodalom tette őt , együtt vitézkedő társainak győzhetetlen vezérökké. 'S így hát — a' munkának terhét úgy hordozván, mint ti Krisztus' hív vitéze (2. Tim. 2. 3.) — nemes lélek, bátor szív, tánloríthatlan hűség és csüggedni nem tudó bizodalom jel— lemzék a' szerény lelkészt, kit mind tudományos készületekben, mind szív' evangéliumi jellemében, közelebbről minden lelkésztársai, nyomról nyomra bízvást követhetnek. Fördős Dávid, n. dorogi lelkész. Mwnyi'ismertetés* Számvetési kézkönyv magány- 's nagyobb iskolákbani használatra Készítette Hoc s o r S s tv á 11, ny. r. tanár, Pápán JS4S. Ezen számvetési kézkönyvről röviden azt jegyzem meg: 1.) Ilogy a* tiz első íven alig fordul elő egy szak, egy czikk, egy sor, melly Diesterweg'és Heuser' hason tartalmú kézkönyvében szóiul szóra, betűről betűre meg nem volna. Bucsor úr e' szerint csak fordító, 's munkája nem egyéb mint fordítmány. — 2.) Bocsor urnák tiz apró ivecskére szorított fordítmánya a' harmincznyolcz legnagyobb ívre terjedő eredetinek |csupán csak kivonata — 3.) A' különbség ezen kivonat és az eredeti köztt röviden szólva ez: hogy midőn az eredetiben módszer van adva rendszer mellett, a" kivonatban rendszer van adva módszer né'kül. — 4) Néhol hiányzik a' felállított számvetési szabályok' bebizonyítása. Igy p 0 a' legnagyobb közös osztó' kikeresésének szokott módja, a' közönséges töredékeknek tizedesekké, 's a' kör bemenő tizedeseknek közönségessé változtatása, a'tizedes töredékek' sokszorozása és osztozása' alkalmával származott egészek' meghatározása 'stb. minden bebizonyítás nélküli szabályokban vannak előadva. — 5.) A'töredékek' osztásáról szóló szabály'bebizonyítása pedig egészen ferde és helytelen. Mivel, úgymond ő, az osztás nem egyéb mint megfordított sokszorozás: itt ne ti nevezők nevezőkkel, számlálók számlálókkal, hanem megfordítva nevezők számlálókkal, számlálók nevezőkkel sokszoroztassanak; vagy pedig előre fordíttassék meg az osztó. nevezője felül, szám-