Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-11 / 45. szám

fizetése — úgy mond — a' nép'adományából le-, lik ki , ezért is van joga a' népnek káplánt választani. Nem vitatom, vájjon bele nyulhat-elárczámba hallgatóim' bármellyike, vagy rendelményt bocsáthat-e ki évenkénti jövedelmemre ? de annyit bizonyosnak látok, hogyha a' főnök fizeti a' káplánt (tudtomra az 50 forint, és az asztal terhét ő viseli) : nincs is joga kérdeni semmi halandónak, miből teremtse ki azt? A' népnek, évi fizetésemhez többé semmi szólója; csak azt követelheti, hogy a' papi foglalkozások jól és rendesen vitessenek véghez általam; és csak meg, vagy nem elégedni van hatalma káplánnal, melly nem egyéb Jóakaratnál', az erszényhezi jog nélkül. Következően, a' káplán'fizetése nem a'nép'adományából (mert iliyen lenni megszűnt) telik ki; mi akkor volna igaz, aj ha évi fizetésemről gyülekezetemnek számot kellene adnom, vagy bj a' gyülekezet saját pénztárából viselné a' a' káplán/ fizetést. A! kérdés, hallgatóinkat illetőleg, ennyiből áll : akarják-e hogy káplánt tartsak, vagy nem? szolgálatjával megelégesznek-e, vagy nem? 's magamat a' kérdés1

megfejtéséhez alkalmazandom. Vagy tán azért van joga — mint tetszik állítani — a' népnek választáshoz, mivel jóltevő szerepben tűnik föl? Az illy jólíevőséget tőle inkább követeli ti keresztyéni indulat, szánalom és méltányosság, mint kormányra tolná Azt se feledjük , hogy nagyobb jóltevő szerepben jelenik meg a tanító pap, hallgatói garasainál, annyira, hogy a tartozott hála is igényli a szánalom' érzetét, melly az aggastyánt, eddig leélt éveiben tett fáradalmaiért, káplánnalis óhajt ja jutalmazni. Nemde ? — Lehetetlen hinni — folytatja — hogy a' nép, rokonsági, házassági 'stb. érdeknek föláldozza szive' lelke' mivelését. Nem említem, hogy alább néhány sorral maga értekező ur is ennek ellenkezőjét hiszi; csak azt mondom, hogy úgy kellene lenni, 's in thesi jó, de a'nép mégis nem lát olly messze , hiába rakjak elébe a' látcsőveket; vagy Kölcsey'szavaival élve: „kenyér után indul a' sokaság, 's azt, mi fő dolog, mi a' szivet érdekli, mellőzi"; tiszteit Békevölgyi ur — mint érintém — ekkép nyilatkozik: „mivel erre nálunk is (házassági kinézés, rokoni kapcsolat) láttam néhány példái! elhiszem hogy van néhány." Ä káplán akkor volna — folytatja — hibás ha vesztegetés által emelkednék főnöke helyébe: ezt a' 40—50 forintból nem teheti. Az 50 forint mellett ismerünk ősi, és kölcsönözött pénzt, 's midőn ezt mellesleg említém: tényt kell magából Erdélyhonból felhoznom. Ugyanis, 1836-ban Erdélybeu utaztamkor, a' pénzzeli vesztegetésnek új nemét láttam. Egy káplán, pedig a' többi is , mintegy 10-cn, űzhettek valami mesterséget; mondom, egy káplán, a' megürült egyház' közönségével akkép alkudozott: miszerint ha őtet viendik papjaknak, őseik állal alapított papi fize-i i tésnek Va részét , évenként, 's örökösen (ad suam vitám) elengedendi. Nálunk magyarhonban nem pénzt használnak, hanem aljas hizelgést, simogatást; rágalmat tiszltársaik ellen, csókot, poharazást 'stb. — Talán a'nép hibáztatható inkább — méltóztatott mondani — ha választottja ki nem üti a' mértéket? A' dolog' meritumára nézvést mindegy, akármellyik rész vétkezik: nekünk az áll kötelességünkben, hogy a' mérges kútfőt e ölük elzárjuk. Hogy nem üli ki a' mértéket a' nép' választottja : ú j tag felém folyó viz; 's nem kell a' káplánt helyben hagyni. — Igy szól még , tisztelt ért. ur: ha a' káplán érdemes, főnöke' helyén maradásra : maga az igazság van leginkább föláldozva. Csekélységem' véleménye szerint akkor volna az igazság föláldozva; ha nem volna több, olly fizetésű egyház , melly jutalmazására alkalmas volna; mit tagadni lehetetlen. Talán a' megürült egyházak leggazdagabbak, hogy ay következést eszme annyiakat megszédít? Nem szükség kenyér nélkül hagyni a' dicsőitettet, sem rosszabb megyével bünletni: sőt épen ellenkezőleg. 'S ha jelenleg nem volna érdeméhez egyház : elzárva-e előtte eyypár év'multávali változás ? elmarad-e örökre a' pálya' illő bére? Nem, vagy ne maradjon el. De igen is elmarad a' dúsabb egyház, a' ggenge pályafutótól örökre, és viszont. E' tekinlelban is a' kormánynak kell újrateremtődni. '*) És újjá változnék, egy, a' tisztújítást megrendelő czikk által. Mert abból, hogy a' corteskedés testvért testvér ellen, rokont rokon ellen, gyermeket apa ellen zúdítana: nem a' tisztújítás' szükségtelensége következik , hanem az: hogy a' corteskedést kell átok alá vetni. Ha a' porták hibásakievén, kivetésben kulcsul tán nem szolgálhatnak : mondá Deák Ferencz — a' porták rectilicáltassanak. Miért a' fürdővizet gyermekestül együtt kiönteni ? Nincs azonban nevetségesebb, de egyszersmind szivet jellemzőbb , mint mikor épen hivatalnok zúgg a' restauralio ellen; vagy ha mások zúgnak az örökös hivatal ellen: ő mégis csak megvan, mint Jónása' czelhalban. A'hasonlítást tessék folytatni. Annyit még megemlítek, hogy nem ütne-e kaczajt: ha az alispán hosszasan mutogatná 's integetne, mikép ő nem vál meg székétől, a' nemesség' ellenében közgyűlésen? Itt azonban engedelmet kérek a' kitérésért. A' később felszentelt az idősbiket meg ne előzze — tetszik emlékezetbe hozni —gyakorlatban kivihetetlen. Ellenkezőt bizonyít a' dunántúli kerület'több tractusa, — nálunk is ez van gyakorlatban és látom szemeimmel: hogy a' sorba következésen mindnyájan megnyugosznak ; ós *) Mindig hátulsó ajtónak tekintem , ha valaki fogunkat lelkünket kidöczögő posla-csézánkban, még most kormányba veti horgonyát. Lehet Ítéletre jövök. V. Sz 90