Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-04 / 44. szám

30 az egésznek összefüggését meg nem szaggatná, 's mint egy értetlen fót oda nem volna tapasztva homlokára; kivált ha rögtön utána olvasva a negvedikel: A' hol ő beköszön , Ott eltemetve van A' házi menny — a' csend — A' bün' rongyaiban. illyen képtelent nem kellene gondolnunk: hogy a' melly háznál a' szűz szemérem beköszönt, ott a' házi menny el van temetve a' bün' rongyai alá; igen, mert nem juthat rögtön eszünkbe, hogy hat egész vers nem egyéb az első rövid sor' f

,öröm ha nemtelení

e

vékonyra elhúzott sodronyánál. Nincs bosszantóbb kivált a' vallásos imádságokban , énekekben, minta' hol — hogy magyarosan fejezzem ki magamat — illy messzire van elvetve a' kalapács-nyél. — Egy böjti ének'első során „böjtölve látlak Jerikó' terein, Jézus" 'stb. fölséges képek és gondolatok lebegnek , azt hisszük, hogy a' szép ajtó a' keleti ascetica' minden titkos kincseihez vezet: azonban nem találunk alatta egyebet erényes száraz szalmánál, mellyből a' szemet néhány mindennapos német gondolat heverte ki. Igy birálva keresztül mehetnék az egész könyvecskén, sok helyen találnék szépet, és nagyszerűt, viszont hibást és aprólékost, 's összevetvén a' kettőt, kihozhatnám a' keresett számot, 'segy sorban kimondhatnám végül, mit és mennyit ér az egész: de illyen szárazságokkal az olvasót nem untatom ; e' helyett átalánosságban maradva , a' szerzőt némelly sajátságaira figyelmeztetem egész tisztelettel. Szerzőtől a' költészeti tehetséget, az úgynevezett vénát megtagadni nem lehet, mint szinte nem lehet megtagadni tőle a' kiilcsínosságot, takaros stylistikát, a'mélységre, a' magasra törekvést ; e' dicséret után ne vegye a' liszt, szerző zokon, ha mást is mondandok: például, csaknem a' hiúságig vitt anyai gonddal vannak kiállítva versei; látszik hogy úgy fett velők, mint sok városi nő üreskés gyermekével, csinos köntösben, fejér nadrágban, fényes pitykés felöltőben küldé el a' próbatételre, hogy a' külső feleljen a' belső helyett: Si versus paulo concinnior, unus et alter; Iniuste totuin ducit, venditque poéma. H o r á c z. szerző az alaknak sokat áldozott, 's a' verslábak' kedvéért sok jó gondolatot megsántított, mint például egy karácsonyi énekében: Öröm e' porhazán Mi ritka tünemény, Ezer között alig Egy birja ki — szegény — itt a' láb és a' rím úgy elgyöngíték a' gondolatot, hogy szegény alig bir lábra állani! — Szerzőt mint a' legyet erősen megfogta új költészetünk' pókhálója; lábai már szabadon járnak, annyi igaz, de szárnyai még oda vannak kötözve a' hálókarikához; ha valahogy innen elszabadulhat, még magasra röpülhet. — Fiatal költészeink kel ő meglehetősen érzeleg a' hon mellett a' 78. és 88-dik lapon 5 esteli imádságai kivált szépek , néhol mint az alkony andalítók; de a' vallás' harsogó cherubja még nem ragadá el menny felé csattogó szárnyakon, Esaiás' angyala nem illeté még oltárról vett szenével avatatlan ajkait. Vannak ezenkívül szerzőnek néhány sőt számos kitételei, gondolat-forrasztásai, mellyek kinövések gyanánt dudorodnak ki, mellyeket ismertető hajlandó ampulláknak nevezni; illyenek , egy böjti énekében: Istennelkar öltve, virágvasárnapi énekében: szerencse öltözi mély gyászba életem, nagypénteki énekében : zápor' zuhogásaiti át, vakítva villámlik, áldozói imájában : ki majdan síromat erővel szétveted, itt a' sirt lehetlen kőbányának nem képzelni. — István a' vértanúhoz , (de e' talán csak nem imádság?) kövek' halmai rád dörögtek, homlokotok' koszorúja vérzett! vizkereszti, Az út egedbe áll; A' vész' zugásinál Ifinyitva rajta száll, Őrangyalom ! — őszi énekében : a' lehulló levelek zokognak , fájdalomban ö' viz meg-megáll indulatjain! 'stb. 'stb. Meglehet, más ezeket illy magyarán nem mondja meg, vagy nem mondta volna meg a' tiszt, szerzőnek; de azért sokkal gonoszabbat gondolt volna magában: én nem tudom a' birálatot amúgy gyógyszertárososan czifra papírba takargatni; nem tudok, de nem is akarok gazt vetni a' gondolatra, melly agyamban ép kéz-láb megtermett; fogadja jobbomat a' t. szerző: én mindenesetre sokat és lényegest várok tőle egyházi költészetünk' mezőjén. Dobos. Vegyes közlemények. Iktatási ünnepély. Vettük azon beszédet, mellyel Kristoffy Sámuel, békési egyházmegyei esperes úr, Vajda Péter urat, mint ujonan választott szarvasi gymnasiumi igazgató-oktatót ezen hivatalába az előjáróság' és a' tanuló ifjúság' jelenlétében, őszelő' 27-dikén, ünnepélyesen beiktató. Az igen gyakorlati irányú beszéd' egyik legfőbb érdeme az, hogy szerzője kezetfogva korunk' legnagyobb nevelőivel, a' nevelés' alapját, főelvét, kezdetét és végét a' kereszténységben üdvözitőnk' tudományában helyezi, mellyből minden nevelésnek kiindulnia kell. Rövid bevezetés után elősorol némelly a' testi és lelki valóságos vagy csak szinletes elsőségek körül elkövetni szokott nevelési hibákat 's mindig oda tér vissza, hogy ezen tévelygések semmi által sem orvosolhatók biztosabban, mint a'keresztény vallás'elvein alapuló, az élet'minden ágaiba áthatolt neveltség és ,müveltség által Illy hibák' sorába helyezi többek