Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-04 / 44. szám

533 — getlenségében, meilynek számában az emberi elme képet nem alkothat ? - És azt vélitek talán, ti a' kurta időnek rövid bölcsei, hogy az észt, a' szellemet, a' lelket kimerítettétek, vagy legalább jó hamar ki fogjátok meríteni? kik előtt az anyagvilág is mese, mellyet tapogathattok, nem százszorosan mese-e a'szellemvilág, meilynek számára nincs érzékiek, melly finomabbul 's térre időre nézve , távolabb nyúlik el. És nincs is azon czél kitűzve a' természetben, hogy az ismeret'fáját levágjátok, 's a' bevégzett munka után lefekügyetek aludni 's henyélni Ha a' szellem örökéletű, és erről nem kételkedtek, azért ollyan, hogy az idők' örökségén át mindig legyen munkája! Nem lesz tehát czélom köztetek , a' tökély' ormára felülni, 's onnan mint a' delphi Apolló csalhatlan igazságokat mondolni, hanem izzadni fogok az ismeret-gyűjtés' és osztályozás' ösvényén, örvendve, ha a' tudományt némelly ágaiban egy két vonallal tovább vihetém, ha világosságot hozhatók némelly osztályába, ha itt ott a' homályt kissé földeríthetem, — ha tanítványokat képezheték, kik hasonló kedvvel indulnak meg a' nehéz úton 's föladatul teszik: a' valót és szépet keresni életükön által. Akadályokkal keilend küzdenem, jól tudom. A' tárgy'nagysága már leverő, az emberi elme annyira gyenge, a' tespedésihajlam az emberben olly nagy, az előítéletek' száma legio, a' rosz akarat fáradatlan. Mindezekkel megküzdeni, és győzni: nem mindennapi szerencse a' nap alatt. Méltán Kérdezitek tőlem : micsoda elvekből indulok ki e' határtalan mezőn? micsoda irányt tartandok e'nagy tengeren ? minő módokkal és eszközökkel élek, hogy a'síikért biztosítsam magamnak? És énnekem kötelességem ez ünnepélyes alkalommal e' kérdésekre, a' mennyiben az eddig mondottak nem adnak elég felvilágosítást, egyszerüleg és kimerítőleg felelni. Egyszerűen felelcndek, hogy mindenki által megértessem, 's kimerítő akarok lenni, hogy a' tárgy' nagysága annál jobban szembe szökjék és mindenkit meglepjen az óhajtás : e' köz czélnál minél hathatósabban közre munkálkodni. Elvem, mellyet magamnak kitüzék, mellyet lángbetükkel írtam agyam' közepébe s szivem' falára: az igazság. Vagy nem úgy, nem én irtam azt agyamba és szivembe, hanem a' természet'istene maga, és nemcsak nekem irá, hanem mindnyájatoknak, a' mint itt vagytok, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok, ifjak és vének. És nem tőn legcsekélyebb személyválogatást nyelv, hit vagy rang szerint. Akármiképen helyeze benneteket a' sors anyagi tekintetben, akárminőpolitikai 's vallási viszonyokat tola rátok, lelketeket Isten szabadon lartá meg magának, és nagy helyet hagya benne üresen, hogy azt az igazság' szavaival beírjátok. És lelketek földerül, ha új igazságot hallotok, és kevélyebb lesz és jobban érezi hogy Isteniül származott. És szivetek fölrepes örömében, ha előítélet' ködéből burkolózhatván ki, az igazság' mennyei sugárainál melegedhetik. Igen, barátaim, elvünk és jelszavunk mindnyájunknak az igazság, — ha volna köztetek egy, ki ezt nem ludá, örvendek hogy én taníthatám meg. Isten az igazságot elrejté, hogy dolgot adjon az embereknek, hogy el ne unják magukat, és millió részecskékre szabdalá, hogy sokan, igen sokan részesüljenek a' fölfedezés' örömében; és teremte haszonlesést, szükkeblüséget, gyönge szemeket, és vakhiedelmet, éber ellenségekül az igazságnak: hogy támadjanak férfiak, harezra szállani készek az igazságért, megvetők a1

földet 's edzett lélekkel türők-halók az elvért. És valóban szükségünk van a' társaságban olly egyes emberekre, kik az alatt hogy a' többiek anyagi vagyon' gyűjtésével foglalatoskodnak, az igazság' egyes részecskéit kutassák 's a' feltaláltat a' nagyobb tömegnek lélek-örvendeztetésül előterjeszszék; van szükség emberekre, kik a' közben, mig mások a' nap' élvei vagy terheivel foglalatoskodnak, lándsát törjenek az igazság melleit, 's mint az elv' hősei hódítsanak, és gyűjtsenek zászlói alá kicsinyeket, nagyokat. — Elvem menynyire viend engem e' pályán, nem tudom: de az való marad, hogy ajakamon csak igazság-Istenem' szava hangzandik, 's előbb karom törik össze, mint akaratom, neki szolgálni, érte küzdeni. Minő irányttarlandok e'nagy tengeren? igy hangzik egy új kérdés, mellyre szinte választ kell adnom. Mert nem elég, fölfedezni és tanítani az igazságot, hanem gondoskodni kell, hogy az igazság gyümöltsöt is teremjen , meilynek édes nedvéből egyesek és tömegek szíhassanak hasznot, élvet. — Agyba kell ültetni az igazság-növényt, hogy megfogamodván fává nevekedjék, beernyőzze a' vidéket és gyümölcsével tápláljon. Sajkát szerzek én magamnak e' tengeren, az ismer.etek" ezen tengerén, — 's kormányomat úgy igazítom mindig, hogy a' kedvező szeleket használván, egyenesen siessek a' kitűzött partra. E' part pedig a' jog' és erkölcsösség' hazájáé. É' hazára lesznek szemeim irányozva, ennek irányában lesznek munkásak kezeim, ebbe törekszem vezetni azokat, kik felügyelésemre bizvák. Isten testvérül teremté az embert embernek, hogy karon fogva menjenek a' tökély' és boldogulás' pályáján előre; a'természet egyenlő szereleltei alkotá gyermekeit, és nem jogozaföl senkit kényuraságra, és nem alacsonyíta le senkit rabszolgává; a' keresztyén vallás (és ti örömmer kevélyen valljátok magatokat keresztyéneknek) szerelet ajánl, szeretet parancsol, szólván: szeresd Istenedet (és ő az igazság' és jogok' istene) mindenek fölött; szeresd felebarátodat, mint tenmagadat: és az emberek mégsem testvérei egymásnak, a' kényuraság és rabszolgaság mégsincs 88