Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-11-04 / 44. szám
— 5-26 — regula , 's nem az okosság' ideájából merített elv, nem bír mindenes erővel, 's valamennyi az emberi természet, annyi elveket kellene felvenni; elhallgatván azt is, hogy ezen empiricusok nem különböztetik meg az emberben a' tiszta ént, vagy okos embert, melly minden emberben ugyanaz, az empiricus én-től vagy tapasztalási embertől, mellyben a' hajlandóságok 's vérmérsékletek (temperamentumok) különbözők ; 's nem különböztetvén meg azt, mit nevelni kell, attól, mire nevelni kell: magokkal ellenkezésbe jönnek, és igy az ő egész nevelésmóduk philosophicus és tudományos alap' híjával levén, elméletileg helytelen; ezt mondom elhallgatván, milly veszedelmes ez gyakorlatilag!.. Miliy sokszor van hajlandóságuk a' gyermekeknek a' vétekre ? Hát ezt előmozdítsuk-e a'nevelésben? A' consequensempiricusnak elő kell mozdítani, mert az a' hajlandóság a' gyermeknek természetére tartozik. Ugyan mellyik ember az, ki a' természet' követését azon hajlandóság' megerősítésében czélirányosnak tartaná, 's nem inkább kívánná, hogy az, az ő gyermekéből kiirtassék? Csak a' megromlott szivü atya 's anya kívánhatná a' csalárdságra 's hazugságra hajlandó gyermekét ezen természeti hajlandóságában megerősíttetni, azért, hogy belőle derék kalmár legyen. De még az ártatlan hajlandóságokra nézve is, mellyik ember az, ki gyermekét csupa érző vagy csupa gondolkozó emberré szeretné nevelni, 's nem inkább kívánná, hogy az ismerje az igazat, érezze a' szépet, cselekedje a' jót, 's ezen szent háromságban egy tökéletes ember legyen ? Ne mondd hogy az emberi minden erők 's tehetségek' harmonicus kiművelése miatt nem lesz olly tökéletes a' nevendék földi hivatalában, mint különben lehetett volna; mert az Isten' képére teremtetett okos lénynek rendeltetése feljebb való földi rendeltetésénél, 's a' ki kereste először az Isten' országát, annak azután mindenek megadatnak. Az ember nem arra született, hogy e' rövid földi életben nagy tudós, vagy nagy mesterember legyen ; hanem arra, hogy véghetetlen előhaiadással közelítsen a' tökéletes emberiség' eszméje vagy ideájához; őnem csupa eszköz a'világ' földi jóllétére, hanem mint <?mber czél magában, és ezt elérni mindenek felett kötelessége. És ha ezen kötelességnek teljesítése által a' világ' földi boldogsága is előmozdítatik: ez következése 's nem indító oka az ő lelki mivelődésének. Az embernek nem csupa piaczi becse van, mellynél fogva őt a' nevelés által csak jó vásárra való portékává kellene tenni: hanem átalános becse van, 's őt a' minden földiek felett fölemelkedett 's a' halálban is meg nem szűnő emberi méltóságra kell nevelni. Azonban nem kell tartani a' világi kártól is; mert egy az, hogy maga a' hivatal művelteti velem azt a' tehetséget, mellyre természettel születtem, 'sa'mellyből élek; más az , hogy az emberi természet egy életmüves (organicus) egész, meilynek egyik tagja nem lehet egészséges, ha a' többiek betegek, 's az egyik erő magában nem érheti el a' czélt, ha a' többi erőktől is nem segíttetik. Boldogtalanná sem tétetik hát a' nevendék az ideális vagy rationalis nevelés által; mert az ő erőinek harmonicus kiművelése könnyíti munkásságát, 's több és nemesebb öröme van lelki kimivelődésében, mint akármelly földi szerencsében. És ha lehetetlen a' természet ellen harczolni, a' mit ugyan maga a' tapasztalás megezáfol a' nevelésben : hogy1 tudja azt az empiricus nevelő, hogy ez, bizonyosan ez a' természete a' nevendéknek, vagy hogy holnap, esztendő vagy esztendők múlva is az lesz a' természete, — 's milly nagy kár, ha arra nem képeztetett a'nevendék, a' mire utóbb kifejlett. Pap István, vámosi prédikátor. A' tanalak kürüU egyetemes szabalyok. A' tanalak' lehető kifejtése. A' tanító a' tantárgyat vagy úgy közli a' növendékekkel , mint az közvetlenül a' lélek elébe tűnik, — vagy a' tantárgyat a' közvetlen jelenetből mintegy kiveszi, fölfejti és a' közvetlenséggel ellenkezőleg tünteti föl; — vagy végre a' léleknek főleg önmunkásító erejét vévén tekintetbe, a' lélek által teremtet, 's hoz létre különböző eszméket. Miként a' tantárgy' érintett irányú kezelése különböző; akként különböző a'tanalak is. Illyen a) A' hallató tanalak, miszerint a' tanító folytonosan beszél, 's a' növendékek' figyelmező hallását igényli. Ezen tanalak mind a' gyenge, mind a' kifejlettebb növendékeknél használandó; a' gyengéknél egyszerű elbeszélések, a' nagyobnál hosszabb történetek körül, bj A' kérdezgető tanalak, miszerint a' tanító olly kérdéseket tesz, mellyek a' tárgy' fogalmának fölfejtésére irányozvák, 's a'növendékektől a' kérdésekre tiszta, és szabatos feleletet vár. Ezen tanalak gyenge gyermekek körűi lényeges fogás , annyira, hogy nélküle a' gyermeki gyenge erőt fejteni sem lehet; de sikerrel használtatik ez felnőtt növendékek körül is. cj A' föltaláltató tanalak, miszerint a' tanító valamelly már fölfejtett tantárgyról másra lép, de az átlépést nem egyszerre mutatja ki, hanem növendékei által kisérteti meg azt, egy ismert fogalom- és fölfedezett igazságból mást huzat le, de úgy, hogy ezt a' növendékek maguk tegyék, a' tanító csak irányt ád; szóval, a' föltaláltató tanalak a' növendékek' szabad őnmunkásságát igényli, ezért főleg felnőtt ifjaknál használandó; de azért gyenge gyermekeknél is tehetségükhöz aránylag igen nagy sikerrel alkalmaztatik. Ezek a' tanalaknak a' tantárgyra vitt vagy inkább tárgylagos kifejlései, mik hogy teljesek legyenek, ala*) Mutatványul sajtó alá menendő Oktatástanom' egyetemes részéből W-