Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-04 / 44. szám

— 527 — nyilag vagy egyenesen a' lélekre irányzólag isjaz előadás' jellemzői, nem pedig czifra tekintetbe veendők, máskép a' tanalak a' legszára-j virágos leírás; bár más oldalról a' mere styl, és merevény hi­zabb külsőségben marad, 's merevény gépiesség-1 degség, és meddő szárazság is kerültessenek az gé fajúi, mi a' lelket nemcsak nem képezi, de egé-jelőadásban, mellyek a' lelket ép olly kevéssé szen el is ferdíti azt. A' lélekképezésnél — mi azjfejtik, mint részvétét és érdekét ébresztik annak, oktatás' feladata — fő dolog: aj A' lélek1 fo-jHogy az előadás inkább fejtő legyen, engedtes­gékonyságának ébresztése. E' nélkül lelki erőtIsék meg a' növendékeknek, hogy a1 hallgatást fejteni és°öntevékenységre emelni nem lehet. Az szerényen félbe szakaszthassák olly tárgyakról! a' tanítás, melly a' lélek' fogékonyságát előbb tudakozás, 's azok feletti fölvilágosítás végett, nem ingerli, hasonló az olly vendéglőhöz, kijmellyek elüttök homályosak maradtak, beteges" étvágy nélküli vendégeket kíván gazdag( 3. Főlegoda kell irányozni a' hallató tanalakot, eledellel ellátni, b) A' lelki erők'fejtése, vagy azok­nak az alanyi kötelékekbőli különböző irányú kisza­badítása. Erők' kiszabadítása nélkül lelki munkás­ságra gondolni sem lehet. Hol erőfejlés nincs, ott nincs átsajátítás, hasonlólag az olly gyenge gyomor' működéséhez, melly a' tápszereket átsajátítni nem birja, hanem pusztán gépileg szedi azokat magába, miből azután munkás testi erőnek fejleni lehetet­len. c) A'lelki erők' önmunkásítása, vagy önte­vékenységre fejtése. Ez végfeladata az oktatás­nak , miszerint a' növendék fölébresztett és ki­fejtett erejét szabadon használja, mi nélkül ha­sonló a' lélek azon test' tevékenytelenségéhez, melly az eledelt elfogadja, átsajátítja; ez által iz­mos terjedelme külsőleg nő, de belterjedelmileg semmit nem gyarapúl, semmit nem munkálkodik; hanem önsúlya alatt nyög és vele bajlódik. A' lélek fogékonyság' ingerlése, fejlése és önmunkásítása a' tanalak' alanyi oldala, mi annak szellemi, és igy lényeges oldalát teszi, mit ha a' tárgyíagos oldallal viszonyítunk, a' tanításnak következő tel­jes kifejlései lesznek : I. Ébresztve, fejtegetve és önmunkásítva hallató, II. Ébresztve, fejte­getve és önmunkásítva kérdezgető, III. Éb­resztve, fejtegetve és önmunkásítva föltalál­tató tanalakok *) A! hallató tanalak' szabályai. 1. A'tanító, a' mennyire csak lehet, elő­ször rövid mondatokba foglalja előadását, 's azt újólag elővevén bővebb bes/éigctcs által fejtse és világosítsa föl; azután legyen hosszabb és foly­tonosabb az előadásban, 's a' mondatokat inkább fűzze össze körmondatokká: de a' fejtegetést és példák általi fölvilágosítást itt se mellőzze. A' rövid mondatokba foglalt előadás, 's példák ál­tali fölvilágosítás főleg ingerli a' lélek' fogékony­ságát 's fejti azt. 2. Az előadás legyen tiszta, világos, össze­függő, egymásból renddel folyó. Ezek legyenek *} Schleirmacher berlini oktató a' fejtegetve hallató, Socrates a' fejtegetve kérdezgető tanalakokban voltak mesterek. Az önmunkásító , főleg az ön­munkástLva fultulultaió tanalakot szerénytelenség nélkül szabadjon sajátunknak tartani: ezért szok­tuk mi kézi könyvünkben a' tudományoknak csak főbb vonatait adni, azokból a' több elágazásokat! hogy a' növendékek ez által is önmunkásságra szoktassanak, jelesül ébresztessenek, és hivat­tassanak föl ez által is arra, hogy saját gondola­taikat ne pusztán rövid feleletekben fejezzék ki, hanem szabadon, összefüggőleg, e'mellett kerek­deden ; sőt ösztönöztessenek a' növendékek a' hallató tanalak által arra is, hogy az előadott, és felfogott eszmékből gondolkozásilagújakathuz­zanak le , 's az előadás' folytonosságát és össze­függését maguk találják fel. 4. Hogy a' hallató tanalak a1 most érintett önlevékenységi fokra fölemeltessék: szükség a' folytonos ismétlés, melly sok oktató által annyi­ra elmulasztatik, kik inkább szeretnek folytono­san tanítani, szeretik magukat állandóul hallani, és hallatni, gyönyörködnek ha növendékeik szor­galmasan utánirnak; pedig győződjenek meg , hogy a' folytonos ismétlés, és az előadottak'főbb vonataira tett szellemi visszatekintés nélkül a' tanítás kevesetér; jelesül legkevesebbet ér az is­kolákban, hol a' tárgyak' és órák sokasága miatt semmi sem nyomalik mélyen a' lélekbe, hanemha az, mi az emlékezetben ismételés által fölfrissüL A' kérdezgető tanalak' szabályai. A' kérdezgető tanalak abban különbözik a' hal­latétól. hogy itt a' tanító' előadása kérdéssé válik, mire a'növendékek feleletet adnak , végre a'kér­dés felelet1 viszonyából a' tanító és növendékek közt, kérdő és felelő folytonos párbeszéd szár­mazik: tehát a'kérdezgető tanalaknál, a' kérdés' helyességére, a' felelet' földolgozására, végre a' kérdezgető párbeszéd' vezetésére kell figyelni. 0 Mi a' kérdést illeti; legyen a) A' kér­dés mindig ollyan, melly a'figyelmet ébreszti, gondolkozásra ösztönöz, a' lélek' munkásságát ingerli, 's annak szabad játékot enged, mik is­mét a' növendék' tehetségeihezi alkalmazást igény­lik. Ezen szabálylyal ellenkezik egy oldalról, ha a' kérdés úgy van szerkesztve, hogy abban már a' felelet benfoglaltatik, annyira, hogy reá csak igen-és nem-mel kell felelni. Az illy kérdés, tanítói kér­dés nevet sem érdemel. De ellenkezik más oldalról ezen szabálylyal az is, ha a' kérdés annyira bo­nyolt, hogy annak szellemfonalát a' növendék meg nem különbözteti, irányába sem mehet, sem — mint kell — arról a'kérdés' meefelelhetése vé­növendélreink által öntevékenyileg lehúzatni, 's!»e,t le nem térhet; ezért b) Legyen a' kérdés ezen modort követni tanításunkban is. W. ívilágos, azaz, a' kérdést, mind a' kérdő legki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom