Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-14 / 41. szám

Luther őtet ezentúl kevesebbre beesülte, és igy fejezé ki magát felőle a' Karlstadlhoz és Spalatinhoz irott leveleiben; „ha az egyház'oroszlányai is illyenek, mit fognak velem a' nyulak tenni? a' kárdinál, úgymond, rossz theologus, és az egyházi dolgok' vitelében ügyetlen , őt és Sylvester Prieriást tartotta a' világ legtudósabb dominikánusoknak : gondolhatjátok, mit tudhat a' többi"? Luther most csak azt kívánta, hogy ellenei hallgassanak el, és Ígérte , hogy ez esetben ő is hallgatni fog: de ezen feltételt a' kárdinál el nem fogadta Más napon ismét megjelent előtte Luther; de most már ünnepélyesebb kísérettel, a' v. fejedelmi tanácsnokok, a'császár'négy tanácsnokai, az ágostai dominicanus prior és Staupitz, kisietve jött barátjának a' nehéz órákban segítségére. A' kárdinál most hidegebben fogadta őt, és kérdézte tőle, megváltoztatta-e már előbbi gondolatait? Luther ismét válaszúi adta , hogy ő tanításait vissza nem vonhatja , kész azokról számot adni és magát a' bázeli, freyburgi, löweni és párizsi egyetemek' itéletök alá bocsájtani, majd pedig miután a' kárdinál őt makacssággal vádolta, elhatározottan mondá: „én vissza nem vonhatok semmit, mig jobbra nem tanítatom, én a' szent Írástól el nem térhetek." — Majd ismét az extravagansnak neveztetett tiemenlinák felett folyt a' versengés, végre nyilvánítá Luther , hogy mivel szavakkal czélt nem érhetni, ő kész Írásban adni értelmét, mit meg is nyervén ismét eltávozott. 4 Harmad napon utószor jelent meg a' kárdinál előtt a' nevezett tanúk' kíséretiben, és benyújtá Írásban védelmét. A' kárdinál elvevé azt, és hangosan felkaczagott, félrevetette, mondván, hogy az, a' dologra nem tartozó szentirásbeli fíosculu sokkal kiczifrázott haszontalanság: erős hangon kiáltozá: „revoca! revoca!" Lutherszólani akart, de szóhoz nem juthatott, a' kárdinál menydörgött, uralkodott! majd Luther is kiabálta: hogy ő a' szent Írástól el nem távozik; végre a' kárdinál bosszús haraggal elútasította, és megtiltotta, liogy többé előtte megjelenni ne merészeljen. Azonban a' kárdinál még az napon hivatta Staupiczot, útasításul adván neki, hogy Luthert más értelemrebirni törekedjék. Staupitz pedig ismervén Luthert és a' körülményeket, igérte ugyan közbenjárását, de kérte a' kardinált, hogy még egyszer maga szólana Lutherrel; a' kardinál felpattant: „Ego nolo amplius cum hac bestia colloqui, habét enim profundos oculos , et mirabiles speculationes in capite suo." — Majd a' Stupitz' szavára még egy alázatos levelet irt Luther a'kárdinálhoz, mellyben szívességét, leereszkedését megköszönte , indulatosságáért engedelmet kért, de ismét kijelentette, hogy ő meggyőződése' ellenére a' szent Írástól el nem távozik. A' kárdinál nem felelt. Luther' baráljai aggódtak , hogy a' kárdinál csak tartóztatni akarja őtet addig, mig Rómából újabb utasítást veend A' császár is már megintette a" kárdinált, hogy Lutherrel olly keményen ne bánjon; mire amaz válásul adta, hogy a'szerént cselekedend, miként Rómából parancsolják: ez jövendőre jelszónak vétetett. Az előkészületek megtétettek Luther' sürgető eltávolítására; ő egy levelet hagyott a'kárdinálhoz, mellyben jelenté, hogy őa'pápa' rendeletének eleget tevén, miután a' kardinál őtet eltiltotta , költség' hiánya miatt pedig a' városban tovább nem mulathat: ez okokból elutazni kénytelen volt. El is utazott lóháton olly sebességgel, hogy egy nap alatt nyolcz német mérföldet haladott. A' város-tanácsnokok éjjel a' város' kőfalán f

törettek útat, pénzzel és kísérettel ellátták. Útjában találkozott a' mansfeldi gróf Alberttel, ki őtet szemmel tartotta, és jó ízűen kaczagott a'vándoron; majd Luther maga is tréfásan enyelgett zarándoksága felett, mondván, hogy a'kárdinálnak nagy kedve lett volna őt Rómába követségbe küldeni. Norimbergában tudta meg Luther, milly nagyveszély között forgott Agostában ; a' pápai brevén, melly 1518. aug. 23-án Sadoletus Jakab kárdinál és titoknok' aláírásával költ, álmélkodva panaszkodott, hogy ő aug. 7-én hatvan nap alatti megjelenésre idéztetvén, tizenhat nap múlva mégis már elfogató 's marasztó Ítéletet kapott. Igy készítette ama' nevezetes apellatióját: .,a male in— formato Papa ad melius informandum." Kétség van, vájjon 10-dik Leo tudott-e a' második bréve felől? ez a'szabad elmü férfiú, miként róla Cornelius Agrippa emlékezik. A' császár' viseletét láttuk 's Bayle Dict. II. 923. bővebben ir e' derék fejedelem1

jelleméről, 2-ikJulius és 10-ik Leo pápákkali viszonyairól Marheinecke — Geschichte der deutshen Reformation s. 95. mentségére szól Kajetánnak. Riederer pépig,Nachrichten zur Kirchengesichchte. 11. s. 178. azon véleményben van, hogy az említett brévét Kajetán, a' dominicánusok, a' löweni és kölni leologusok, és különösen az ágostai pénztőzsér Fugger eszköziötték, miként ezen véleményt Goldast Const. hnp. 1. S. 391. 401. okokkal bővebben támogatja. Igy készült a' világ-historiai nagy esemény időről időre, a' nagy hit- és egyház-szakadás, mellyért bármit mondottak is hajdan Erasmus és LeihnitZy az örök igazság' széke előtt nem Luther, de azok maradnak felelősek, kit azt roszbánásmódukkal előidézték, és annyi századokon át fentartották: sőt feltehetjük azt, hogy a'nevezett tudósok is már ma véleményeiket megváltoztatnák. Ha élek, és e' lapok' t. szerkesztőségének és olvasóinak alkalmatlan nem leszek , még néhány históriai töredékeket közlendek, és azulán