Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-07 / 40. szám
gát e' szavaival, mert mi móg mindig azt hittük, hogy az ö levéltárnoki hivatalában van köszönet: 's íme, épen ő maga nyilatkozik ellenkezőleg! Erre biz' egy kicsit mosolygani is lehet. Vagy tán ő egy maga a' többi tisztviselők' sorában kivétel, mert „nulla regula sine exceptione ?" No az meglehet! Vagy tán úgy érti 1. P. ur, hogy ha jövendőre levéltárnoki díj nem adatik neki, úgy ezután nem leend tisztsége körüli eljárásában köszönet? No az is meglehet! Hanem, vájjon hol venne az egyházkerület a' tisztviselők' díjazására pénzt? Erre biz' elfelejte I. P. úr valamelly becses indítvány-javaslatot elméjében kifőzni. Tudjuk, hányadán vagyunk pénzerőnkkel. Javasolta volna tehát inkább, némelly prot. egyházmegyék' nyomán, a' superintendensi és egyházker. felügyelői hivatalokon kivül, minden tisztségek' minden harmad évi újítását. Miért is hagyattak eddig is az illy hivatalok elaggott és hanyatlott erejű öregeken a'koporsóig? Hisz' az illy tisztviseléshez vidámság, pontosság, élénkség, bátorság és energia kívántatik. E' tulajdonok' híjával a' közügynek bizonyosan veszteni kell. Igazságos a' terhekben többeknek is osztozni. — A' 149-ik lapon így szól I. P. úr: „A' ki eggházi ügyeinkhez nyomosán szólni akar, szükséges, hogy az előbb történteket; szorgalommal studirozza és fonalukat ujain tartani birja. Sed non fit hoc verbis, Marce!i l Én pedig azt mondom: az ügyeinkhez nyomos szólásnak múlhatlan feltétele az eredmények' — utóbb történendők' — előleges józan felszámolása is, miszerint, a' jövendőségbe pillantva, eleve tudhassuk: indítvány-javaslatinkból áldás következhetik-e, vagy átok ? A' szorgalmas sludirozás nem mindig csalhatlan mérlege ám a' jeles itélötehetségnek; 's boldog eredményű javaslatokhoz ar csupa bő olvasottság épen nem elég: hanem ügyes tapintat, kormányszerü belátás, érett férfias és tiszta kebel annak fő kellékei. 'S hogy non fit hoc verbis, ezt I. P. úr igen jól mondotta. Kiss Sámuel, szilsárkányi ev. egyházi szónok. A* Fioí. Egy la. és Isk. feap' £$-tlik számában •• Dunamelléki reform, egyházkerület' gyiilése4 í ezím alatt ailott közlemény' í»-ik ezikkéiiek í'elviflágosítása. A' czikknek elsőbb sorai, egy közbelökött interjectának segítségével, ollyanformát akarnak — mint látszik — elhitetni a' jámbor olvasóval, mintha a' f. baranyai egyházmegye' aljegyzője az egyházmegyei tanács' határozatát meghamisított kivonatban adta volna ki. — Elébb a dolgot jól meg kell érteni, úgy lehet aztán helyesen Ítélni. A' kinek tehát vagyon füle a1 hallásra, hallja: A' f. baranyai egyházmegye' folyó évi jun. 7-kén Nagy-Peterden tartott közgyűlésében, az idő' rövidsége, és más akadály, jelesen tek. gondnok urnák, n. t. esperes és főjegyző urak' kíséretében bizonyos küldöttségi munkára való sietése miatt, lehetetlen levén a' jegyzőségnek letisztázott jegyzőkönyvet készíteni: csak az impurumok olvastattak fel, és a' tárgyaltatott czikkek most az egyik, majd a' másik jegyző' fogalmazása szerint hagyattak helyben. Különösen az 1-ső czikkre nézve, mellyre a közlemény' 6-ik czikkében czélozás van, világosan ki volt mondva, hogy azt főjegyző ur az aljegyző' impurumábóí minden változtatás nélkül vigye be a' letisztázandó jegyzőkönyvbe. Néhány nap múlva a' főjegyző ur által maga író asztalán letisztázott, és mind a' két jegyző'' nevében saját kezével és tollával aláirt jegyzőkönyv átnézés végeit n. t. esperes úrhoz, ettől pedig köröztetés és a' felterjesztendő czikkeknek kivonása végett, jun. 15-én estve az aljegyzőhöz olly meghagyással küldetvén, hogy a' kivánt kivonatot — mint a' már-már indulandó alkalmatossággalaz egyházkerületi jegyzői hivatalhoz útnak bocsátandót — sietve elkészítse, és más nap okvetetlen n. t. esperes urnák kezébe juttassa : az aljegyző, tn. u. észrevette, hogy a' felterjesztés végett kivonandó 1-ső czikk nem az egyházmegyei tanácstól helybehagyott formában, hanem több pontoknak közbe iktatásával vanbevíve a' letisztázott jegyzőkönyvbe, nem tudott hamarjában egyebet cselekedni — nem levén idő a' teketoriázásra — hanem a' kivánt kivonatot két példányban, egyiket a' maga impurumábóí, a' helybehagyott formában, szokott módon extradatálva ; másikat a' letisztázott jegyzőkönyvből, szorul szóra, de extradatum nélkül, elkészítette, és a' letisztázott jegyzőkönyvvel együtt a' kitűzött időre n. t. esperes urnák kezébe is juttatta, azon jelentéssel, hogy ő sem a' jegyzőkönyvet, úgy a' mint letisztáztatott, köröztetni, sem az a'szerénti kivonatnak nevét aláírni nem bátorkodik; hanem, ha úgy tetszik n. t. esperes úrnak, a' jegyzőkönyvet köröztesse, az a' szerénti kivonatot pedig extradatáltassa főjegyző úr által. Azonban n. t. esperes úrnak nem a' letisztázott jegyzőkönyv, hanem az aljegyző1 impuruma szerénti kivonatot tetszett, felterjesztés végett, az egyházkerületi jegyzői hivatalhoz elküldeni , melly tette annak hitelességeért«Iéggé kezeskedik. De különben is a' letisztázott jegyzőkönyvben magán hordozza a' kérdéses 1-ső czikk a' nem hitelességnek bélyegét, mert az egyházmegyei határozat ezen sorokon kezdődvén: „«' t. főjegyző urnák hibául tétetik 'stb.í f merő képtelenség a' mindjárt következő pontokban okokkal mutogatni, hogy a' hiba nem hiba. Ezek az okok foglaltatnak pedig azon több pontokban, mellyeket az aljegyző az eredeti — ha ugyan letisztázott anynyit tesz, mint eredeti — jegyzőkönyvbül kiírott egyik czikkből kihagyott, de csak az egyik kivonatban, mivel a' másikban azokat is mind egy
