Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-07 / 40. szám
4-85 • alatt türelmét vesztett esperes kijelenté, mikép ő „szerencsétlenségének tartja ollyan pap' elnökének; ienni. ki az idézett indítványokat levé" mert azok áltat a magánosak' ügyeinek elintézése már is nagyon hátra vettetett: békességnek okáért, az iskola-ügy ez úttal közönségesenszonyegre nem hozatott. És igy 4.) Szerencsésen a' magánosak' jövcdelmesebbecske pereire került a' sor, mellyekben közérdekű, tehát megjegyezni való sem volt semmi. — Ezek szerint Kézdi mozgásba indult, 's sok oka van hinni, hogy a' több erdélyi egyházvidékek is vele minden jóban üdvösben kezet fogni készek. S ü k ös d. ^éiui jegyzetek t. Illés Pál ur' dítváiiy-javaslatok^ ezimü iratára. Ezen indítvány-javaslatok' (ez évi Prot. E. és I. Lap. i3-dik szám) Írójának kártyáiba sokkal nyíltabb szemekkel látok, hogysem titok lehetne előttem azon czél, mellyböl azok' nagy részét irá; következőleg sokat tudnék azokra mondani, mellyekrc midőn commentárt írnék, saját szivem is fájdalomra jajdulna. Tehát csak egykét pontra szorítom össze jegyzetimet, mellyek egyházunk' közügyét illetik. — A' 147-ik lapon azt a' mély bölcsességü javaslatot indítványozza I. P. ur: } ) A' felszenteltetni kivánót teliéit csak szenteljük fel, és állítsuk segédhivatalba: de mihelyt rosz jellemet nyilvánít konokul, és róla sem főnöke, sem a' gyülekezetnem tehetnek jó bizonyságot: mozdíttassék el a' hivataltól, zárassék el tőle az út fára-nyeréshez, az illy egyén más pályára útasítatván." Csak ez egy javaslat is ragyogó bizonysága annak, milly jeles törvényhozónak termett elme az indítványozó. Illy balgaságot ugyan tíz éves gyermek sem fogna javasolni. Vájjon illik-e I. P. urnák olly kevésbe venni a' felszenteltetést, — melly már magában is eltörülhetlen czímet ad , hogy felszentelt ifjak más pályára útasítatván, belőlük tisztelendő borbély-legény, közvitéz, vagy írnok, ispán'stb. legyen? Igy akarná-e csúffá tenni saját czimét is L P. ur? Hát a' ki mint segéd jól viselé magát, de utóbb nyilvánítana rosz szellemet konokul, nem utasítná-e más pályára?., nem látja-e be I.P. úr azt, hogy a' jó efkölcs utóbb is megromolhatik, valamint a' hibás léptű ifjúból később legjelesb egyén fog válhatni ? Ugyan szépen járnánk, ha jeles egyházkerületünk illy tanácsot követni eléggé botor tudna lenni! Az említett esetben nem örökös szerencse-gyilkolás és a' tisztelendő czím' gúnytárgyává kitevése kívánandó, hanem czélszerü fenyíték és javítás. Erre kellene adni valamelly okos indítvány-javaslatot; annál inkább, mert nálunk , a' botrányos életű lelkészek' számára, holtig élelmező nyugintézetek nincsenek, minők a' róm. katholikusoknál vannak. — Egy másik indítványban az egész egyházkerületben átalános papválasztást, mini — az ő esze szerint — igen méltó tárgyat, szíveskedik I. P. úr javasolni. Itt majdnem elnémulok, és csupán annyit birok mondani, hogy a'ki illyet javai és azt hiszi, miként e' gyakorlat — ott, a' hol még soha nem vala szokásban — egyházak- és hitszónokokra nézve üdves fogna lenni: annak józan észt nem tulajdoníthatok. Vestigia terrenV. Omnia anlrorsum spectanda, nulla retrorsum! Leirhatlan szomorú eredményi voltak már e' szerencsétlen gyakorlatnak a' reform, egyházkerületben is. Nálunk e' szokás nem levén divatban, a' megelégedés átalán véve, mind egyházak- mind lelkészekben, óriásilag szilárdabb: de ezek közt, átalános pap- és helyválogatás* esetében, a' különben nyugott keblek' elemei is felzudúlnának, vészteljesen űzve szomorú játékaikat. Tömérdek sok lenne akkor megunt és elégületlen pap és egyház, ki és melly most az áldott nyugalom' és béke' malasztját élvezi. Bizton merem állítani szerénységem mellett is, hogy 16 évi hivatalkodásom mindig jelen egyházamban telvén-el: ha szilárdabb állásom nincs is, mint 1. P. úrnak, de olly szilárd kétségen túl van, mint őneki; 's noha nem is a'legelső osztályú egyházban vagyok: mégsem óhajtók, sem magam-, sem másokra nézve, átalános papválasztást soha; mert ki azt véli, hogy ő áll, meglássa, hogy el ne essék l Atalános papválasztás' esetében, I. P. úrnak szintúgy ingadozóvá lehetne mostani állása, mint sok — őnála jelesebb — társainak. Halljuk, és e' lapokban is már több izben olvasók, mik történnek olt, hol az átalános papválasztás — melly a' gyarló emberi szeszélynek, 's e' mondásnak: „varietas delectat,< ( annyira hízeleg— gyakoroltatik. Egyiránt veszélyes az mind egyházra, mind lelkészre nézve, kártékonyán hatván a' vallásügybe is. Hozhatnék elő nézetemet támogagató több nyomatékos okokat; de a' nélkül is tökéletesen hiszem, hogy azon indítvány józanok előtt viszhangra nem találand. Hol e' dolog már mint tény áll, olt igen nehéz e'bajon segíteni ; mert a' szokási megrögzött kórnak veszélyesb neméből sem mindenki óhajt menekülni. Átalános papválasztás nélkül is lehetne egyes hitszónok' vagy egyház' némi bajain segíteni, még pedig sokkal csendesebb és czélszerübb uton, t. i. elhelyezés által, midőn valamelly lelkész' elhunytával ürülvén hivatal, egyszerre öt —hat lelkész is kimozdítható helyéből. De ez természetesen csak úgy történhetik , ha nem a' segéd marad főnöke' he7 lyén. 'S épen ez ügy is lelkem előtt lebege, midőn azt vitatám, hogy segéd sohase maradhasson főnöke' helyén. — A' 9-ik számú indítványa I. P. úrnak igy van : „Ingyen hivatalkodást (t. i. egyházi tisztviselésben) senkitől se kívánnánk. Az illyenekben, tudjuk, hogy nincs köszönete Igy nyilatkozni annak, ki a' szóalatti művében az egyház körüli buzgalmával dicsekszik, csakugyan mégis furcsa. De rútúl főbe is üti ma-80
