Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-23 / 38. szám

ségjellemze, e' földön kevés örömnapokkal dicsekedhetett. A' ki hosszú életének fáradságos pályáját 5 gyülekezetben híven töltött hivataloskodásábani küzködéseit, házi és egyéb viszonyaiban szomorú helyhezetét — 7 , most siránkozó árvaságra jutott gyermekei feletti, szivemésztő aggódásait közelebbről ismerte, az őnevében sírja fölött méltán elmondhatta Pál ap. ama' nagy martyrnak szavait: „dicsekedem a'háborúságokban." — Béke immár hamvainak! Lágler István. — Nemes tasnádi Szűcs Zsuzsán na asszony tiszt Kovácslstván cserépfalusi nyugalomra lépett lelkész' hű életpárja, tizednapi gyengélkedése után, élte'56 évében, f. h. elsője'estvéjén, nagyon szerető gyermekei' utána esdő karjaik közt, jobb létre szenderült. Hunytát aggott's tiszteletre méltó férjén kül, jól nevelt gyermekei, számos szerető testvérei, 's rokoni, mélyen kesergik 's gyászolják. Hűlt porai, ugyanott, 4-én tétettek a' sír' hideg mélyébe, nagyszámú helybeli, 's vidéki nép' méltó könyzápora közt. Sok árvák, kiket édes anyailag felnevelt, a' bús özvegyek, kiket vigasztalásával éltetett, szűkölködők, kiket elégedetlen magától soha cl nem eresztett, a betegeskedők , kik tanácsért, segélyért, bizodalommal folyamodtak hozzá , fájlalják, érzik's érzendik e' méltán közanya' nem létét: ezenkül nagyszámú ismerői, 's tisztelői, kiket ritka lelkitulajdonival magának azonnal megnyert, sóhajtják, miért kell az illy példás jeles anyának, erényes asszonynak illykorán enyészni?! Elete szép csendes volt mint halála. Béke 's nyugalom áldott poraira !!! .. é .. r Sz. fehérvárt tűzvész. Sohasem kívántam vajha költők' legjelesbike volnék, csak most, midőn szeretném tollamat lángokba mártani, hogy kebleket gyúlasszak , — 's lágy érzelmekbe, hogy részvétet gerjesszek! Csak most szeretnék költő lenni, szívekig ható, hogy lenne énekem mint vihar messze el kizúgó, lenne mint villám, melly pillanat alatt ezreket fölráz! most midőn Fehérvárt akarom leirni romaiban, és festeni a' nyomort, melly felette lézeng, 's hallhatóvá tenni a' jajt, melly tüzes, még most is pislogva emésztődő üszkei körül emelkedik égre. Megnehezedtek rajtunk az ég' karjai, városunk' egy negyede, ott hol a' házak zsúfolva valának, pár óra alatt (sept. 5.) hamvakba dűlt; hamvakba mintegy 60 ezer mérő gabona, 's isten tudja mennyi nyomtatatlan asztag, széna-kazal; hamvakba a' csinos, csak nem rég emelkedő kis reformált templom is. Rémület szállja meg a' kebelt a' leégett házakra pillantában, és az érzékeny nem képes könnyezetlen szédelegni a' kormos utczákon, hol minden ház földig égve , még fala is ledüledezve romokban hever. Csak keserv az , melly a' néző' szivében fölmerül, midőn a' romok közt járva , mindenütt égett ruha-rongyokra lépve, sáppadt családokat lát ülve sötéten a' rom felett, arezukon búval, szájukon panasszal, szivükben kétségbeeséssel jövendőjük felől. De mint a1

fájdalmat valólag leirni nem képes költői toll, azt csak érezni lehet: a' pusztulást csak látni lehet, és bámulni, delerajzolni nem. Hiába rajzolnám én a' legélénkebb színekkel a' vészt, melly városunk felett elvonult, nem olly borzasztó az, mint állva csaknem ezernyi kormos épületek közt. Könyűk merültek föl szemeimbe, midőn a' négy falaival pusztán álló reformált egyház' puszta küszöbén megálltam, és önkénytelen sohajtottam a'koronás költővel : ,,Oh seregeknek istene! tekints le a mennyekből, és lásd meg a' csemetét , mellyet a' te jobb kezed plántált, és annak ágát, mellyet magadnak megerősítettél vala, melly megégett tűz miatt, kivágattatott'stb.í

6

Igy sóhajtunk mi mindennapon égre, és valahányszor megkondulnak a' harangok, a' hívőket templomba szólítok Istent imádni: keservesensújt e' gondolat, és kínos tudat: „nekünk nincs templomunk/' Ilová folyamodnánk, hanem Istenünkhöz, és a'kegyes jóltevőkhöz, kiket Isten érző szívvel álda meg, hogy a' részvét' drága malasztával a' szenvedők'könyüit fölszárasztanák, hogy mi elszéledt juhok az újra fölépítendő egyházban Istenünket áldva, egyszersmind kegyes jóitevőink életéért is emelhessünk imát az egekre ! Székes-Fehérvár, sept. 12-kén 1843. Boross Mihály. — — — Csak kevés éve, hogy Sz. Fejértvárt ref. anyagyülekezet alakult, még kevesebb hogy ez, példás buzgalommal 's tetemes áldozatokkal az Urnák hajlékot építe, 's íme az egyház , mellyben a hivek javaiktól tűz által megfosztottan, keresnék 's vennék a' lelki vigasztalást, idő' viszontagsági ellen fedezetlen áll! - -Magyarhoni protestáns atyánkfiainak emberisége 's kercsztyénsége felől láttatnánk kétkedni, ha itt mesterséges szónoklattal igyekeznénk részvétet gerjeszteni az árva egyház iránt. E' helyett inkább tettleg megkezdi szerkesztőség az adakozást 5 e. fttal, teljes hittel az iránt, hogy honfitársaink — tekintetbe vévén a' sz. fehérvári ref. egyháznak az alig bevégzett építés által kimerült erejét, — tekintetbe vévén, hogy a' tűz a' városnak főkép azon részét emészté meg, mellyben ref. atyánkfiai laknak, kik annálfogva önmagukon segíteni is elégtelenek, annyival inkább, mivel ottani ref. gyülekezetünkben a' lelkek' száma kevéssel haladja meg a' 400-at; — tekintetbe vévén, mennyire szükséges, hogy épen Fehérvárt is legyen gyülekezetünk 's álljon egyházunk, — sietni fognak Istentől nyert javaik' egy részét Isten'dicsőségére, szerkesztőség által (miknek elfogadására szives készséggel ajánlkozunk) vagy más biztos úton, a' sz. fehérvári ref. egyház' előjáróinak kezéhezjuttatni. S zerkesztőség. Grömöri tanítók olvasó egylete. Nem lehet nem örülni 's hazafiúi édes érzetekre nem gyúladni, valahányszor, fejlődő honunk' kebelén