Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-23 / 38. szám

ségjellemze, e' földön kevés örömnapokkal dicse­kedhetett. A' ki hosszú életének fáradságos pályá­ját 5 gyülekezetben híven töltött hivataloskodásá­bani küzködéseit, házi és egyéb viszonyaiban szo­morú helyhezetét — 7 , most siránkozó árvaságra jutott gyermekei feletti, szivemésztő aggódásait közelebbről ismerte, az őnevében sírja fölött mél­tán elmondhatta Pál ap. ama' nagy martyrnak sza­vait: „dicsekedem a'háborúságokban." — Bé­ke immár hamvainak! Lágler István. — Nemes tasnádi Szűcs Zsuzsán na asszony tiszt Kovácslstván cserépfalusi nyugalomra lépett lelkész' hű életpárja, tizednapi gyengélke­dése után, élte'56 évében, f. h. elsője'estvéjén, nagyon szerető gyermekei' utána esdő karjaik közt, jobb létre szenderült. Hunytát aggott's tiszteletre méltó férjén kül, jól nevelt gyermekei, számos szerető testvérei, 's rokoni, mélyen kesergik 's gyászolják. Hűlt porai, ugyanott, 4-én tétettek a' sír' hideg mélyébe, nagyszámú helybeli, 's vi­déki nép' méltó könyzápora közt. Sok árvák, ki­ket édes anyailag felnevelt, a' bús özvegyek, ki­ket vigasztalásával éltetett, szűkölködők, kiket elégedetlen magától soha cl nem eresztett, a be­tegeskedők , kik tanácsért, segélyért, bizodalom­mal folyamodtak hozzá , fájlalják, érzik's érzen­dik e' méltán közanya' nem létét: ezenkül nagy­számú ismerői, 's tisztelői, kiket ritka lelkitulaj­donival magának azonnal megnyert, sóhajtják, miért kell az illy példás jeles anyának, erényes asszonynak illykorán enyészni?! Elete szép csen­des volt mint halála. Béke 's nyugalom áldott po­raira !!! .. é .. r Sz. fehérvárt tűzvész. Sohasem kívántam vajha költők' legjelesbike volnék, csak most, midőn szeretném tollamat lángokba mártani, hogy kebleket gyúlasszak , — 's lágy érzelmekbe, hogy részvétet gerjesszek! Csak most szeretnék költő lenni, szívekig ható, hogy lenne énekem mint vihar messze el kizúgó, lenne mint villám, melly pillanat alatt ezreket fölráz! most midőn Fehérvárt akarom leirni romaiban, és festeni a' nyomort, melly felette lézeng, 's hallhatóvá tenni a' jajt, melly tüzes, még most is pislogva emésztődő üsz­kei körül emelkedik égre. Megnehezedtek rajtunk az ég' karjai, városunk' egy negyede, ott hol a' házak zsúfolva valának, pár óra alatt (sept. 5.) hamvakba dűlt; hamvakba mintegy 60 ezer mérő gabona, 's isten tudja mennyi nyomtatatlan asztag, széna-kazal; hamvakba a' csinos, csak nem rég emelkedő kis reformált templom is. Rémület szállja meg a' kebelt a' leégett házakra pillantá­ban, és az érzékeny nem képes könnyezetlen szédelegni a' kormos utczákon, hol minden ház földig égve , még fala is ledüledezve romokban hever. Csak keserv az , melly a' néző' szivében fölmerül, midőn a' romok közt járva , mindenütt égett ruha-rongyokra lépve, sáppadt családokat lát ülve sötéten a' rom felett, arezukon búval, szájukon panasszal, szivükben kétségbeeséssel jö­vendőjük felől. De mint a1 fájdalmat valólag leirni nem képes költői toll, azt csak érezni lehet: a' pusztulást csak látni lehet, és bámulni, deleraj­zolni nem. Hiába rajzolnám én a' legélénkebb szí­nekkel a' vészt, melly városunk felett elvonult, nem olly borzasztó az, mint állva csaknem ezer­nyi kormos épületek közt. Könyűk merültek föl szemeimbe, midőn a' négy falaival pusztán álló reformált egyház' puszta küszöbén megálltam, és önkénytelen sohajtottam a'koronás költővel : ,,Oh seregeknek istene! tekints le a mennyekből, és lásd meg a' csemetét , mellyet a' te jobb kezed plántált, és annak ágát, mellyet magadnak meg­erősítettél vala, melly megégett tűz miatt, kivá­gattatott'stb.í 6 Igy sóhajtunk mi mindennapon égre, és valahányszor megkondulnak a' harangok, a' hívőket templomba szólítok Istent imádni: keser­vesensújt e' gondolat, és kínos tudat: „nekünk nincs templomunk/' Ilová folyamodnánk, hanem Istenünkhöz, és a'kegyes jóltevőkhöz, kiket Is­ten érző szívvel álda meg, hogy a' részvét' drága malasztával a' szenvedők'könyüit fölszárasztanák, hogy mi elszéledt juhok az újra fölépítendő egy­házban Istenünket áldva, egyszersmind kegyes jói­tevőink életéért is emelhessünk imát az egekre ! Székes-Fehérvár, sept. 12-kén 1843. Boross Mihály. — — — Csak kevés éve, hogy Sz. Fe­jértvárt ref. anyagyülekezet alakult, még kevesebb hogy ez, példás buzgalommal 's tetemes áldo­zatokkal az Urnák hajlékot építe, 's íme az egy­ház , mellyben a hivek javaiktól tűz által meg­fosztottan, keresnék 's vennék a' lelki vigaszta­lást, idő' viszontagsági ellen fedezetlen áll! - -Magyarhoni protestáns atyánkfiainak emberisége 's kercsztyénsége felől láttatnánk kétkedni, ha itt mesterséges szónoklattal igyekeznénk részvétet ger­jeszteni az árva egyház iránt. E' helyett inkább tettleg megkezdi szerkesztőség az adakozást 5 e. fttal, teljes hittel az iránt, hogy honfitársaink — tekintetbe vévén a' sz. fehérvári ref. egyháznak az alig bevégzett építés által kimerült erejét, — te­kintetbe vévén, hogy a' tűz a' városnak főkép azon részét emészté meg, mellyben ref. atyánkfiai laknak, kik annálfogva önmagukon segíteni is elég­telenek, annyival inkább, mivel ottani ref. gyüleke­zetünkben a' lelkek' száma kevéssel haladja meg a' 400-at; — tekintetbe vévén, mennyire szüksé­ges, hogy épen Fehérvárt is legyen gyülekezetünk 's álljon egyházunk, — sietni fognak Istentől nyert javaik' egy részét Isten'dicsőségére, szer­kesztőség által (miknek elfogadására szives kész­séggel ajánlkozunk) vagy más biztos úton, a' sz. fehérvári ref. egyház' előjáróinak kezéhezjuttatni. S zerkesztőség. Grömöri tanítók olvasó egylete. Nem lehet nem örülni 's hazafiúi édes érzetekre nem gyúladni, valahányszor, fejlődő honunk' kebelén

Next

/
Oldalképek
Tartalom