Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-23 / 38. szám

a' kor' magasztos lelkétol áthatva egyéneket, any­nyival inkább egész társulatot látunk a' szellemi haladás' és munkásság' virágba indult mezején egy­más után vetélkedve fel-feltünedezni. Illy hazafiúi öröm merült fel keblünkben 's illy édes elfogódás hatotta meg szivünket e' jelen alkalommal, midőn Gömör megye' lelkes tanítói nyárutó 21-én Bát­kába, egy szívtől és lélektől hajtatva, összese­reglének , hogy tettel mutassák meg, hogy ők e' szép honnak méltó fiai, hogy ők értik és tudják a' haza' intését 's a' nemzet' közkívánatát, hogy ők megtanulták hogy ez átalakulási korban zárt lélekkel nézni ébredő honunk' javán és boldogsá­gán munkáló lelkesbeket, több mint vétkes ha­nyagság, mondhatnók nemzeti bűn. Igen, a'kor' lelkétől áthatva, összegyülének hogy egy „olvasó társulatot" alakítsanak, hogy így a* nagy egész­szel a' tökélyesbülés' nehéz pályáján törpék és te­hetlenek ne legyenek elébb haladhatni. Ennek fő és alap ezélja leend a' szükséges és mellőzhetlen is­kolai könyvek' beszerzése, az annyira nélkúlöz­hetlen ,,Gyermekbarát", tudomány' és gyönyör­ködtetés' kedveért pedig a' derék Athenaeum' hor­datása is, jelen évben még lelkész uraktól olvas­ván a'Protestáns lapot Hogy pedig e'szép czélú, de puszta akarat és szándok tetté is olvadjon: ennek biztos és nagyobb siikeresítése végett anyagi szükségeikhez mérve, minden egyén két pengő forinttal járul a' korszerű terv' kiviteléhez. Nem hagyhatjuk azonban rovatlan egy bizonyos tanító­nak a' körlevélre irt ezen köznapi nyilatkozatát: „fiatal koromban is teher volt az olvasás, vénsé­gemre meg, csak nem fogom pénzen megvásá­rolni/' Ez kárhozatos bünvallomás drága Ön! melly csak szégyenpírt süthet mindenkinek arczára. De annál nagyobb örömmel tudatjuk, hogy a' lel­kes indítványt nem kevéssé méltányolva a' derék Édes János, curta supellexe alól ismét öt fo­rinttal gyámolítá tanítóinkat e' szent ügy' megér­lelésében. Köszönet és hála a' lelkes férfiúnak! Tanítók ! ti kiktől egy nemzedék' boldog­vagy boldogtalansága függ, fogadjátok nvilt lé­lekkel mindnyájan ébredő hazánk' fölhívását; utá­nozzátok gömöri tiszttársaitokat a' haladás' e' szép és magas pályáján; teltei czáfoljátok meg velők azon álhiedelmet, hogy ti foltok volnátok a' nem­zetiség'napján; tettel azon balvéleményt, hogy göröngyök lennétek a' haladási úton. Igy, csak igy érdemiitek meg a1 haza' nagy és méltó hálá­ját; igy fog élni nevetek egy ivadék' hosszú éle­tében, üdv és az emberiség' áldása nyugtat síro­tokban is. Közli Otrokocsi. Tanítói társulat Montban. Korunk' szel­leme haladást kiván , 's titkos hatalmával kebleket áthatva, népeket és egyes embereket mozgalomra indít. —E' szellemtől ihletve, felébredének szuny­nyadozásukból a' honti megye' teszéri decana­tus iskolatanítói is; szellemi emelkedés' tekinteté­ből , azon varázs-erejü szózatát édes hazánknak a' haladást tűzték ki lobogóúl; igyekezetünknek iránya egy 's vég eredvény mindenkor a' hon' ja­va, 's népnevelés, 's nemzeti nyelvünkbeni töké­letesedés. Igenis, örömmel jelenteni van szeren­csém, hogy a' tcszéri decanatus' tanítói egy tár­saságot alakítottak, melly társulatnak ezélja, mind azt, mi népnevelést, czélirányú könyvek' közös erőveli megszerzése, vélemény-csere, tapasztalatok' közöltetése 's eszme-surlódás által előmozdíthat, sikeresíteni. — Mi előtt azonban tudósításomat végezném, hálánkat a* hon' szine előtt nyilvánítní szivünk' érzései kényszerítnck — társaságunk'tett­leges jóltevőinek 's pártfogóinak, ugyan is: tettes f. Szúdi Zsembery Imre, ur megyénk' forrón szeretett alispánja 's egyházmegyei felügyelő ur 12 ft 30 xr w. t. Ivánka Zsigmod sz. biró ur 5 ft vv. és tizenkét magyar könyvet, t. Nedecz­ky László táblabíró ur, 2 ft. 30 xr. t Kalmár Lajos ügyész úr 2 ft 30 xr. t. Torkos Pál ur 2 ft 30 xr. t. Thuránszky Rudolf esküdt ür 50 xr. w. kegyesek valának társaságunknak aján­dékozni. Ezt, nem üres szokásból és külső bó­kolatból, hanem tisztán ömledező indulatból há­lás társaságunk' tagjai nyilváníthatni örömüknek tartják. Harsás-Terényben, nyárutó* 3-kán 1843. Kubány János, terényi tanító 's társasági jegyző. Soproni iskolák, Sopron, aug. 15. Meny­nyire buzog Sopron minden mivelődési 's tudo­mányos intézetek mellett, újabb bizonysága az, hogy sz kir. városunk' tanácsa és választott köz­sége jelenleg egy úgy nevezett reáliskolának lét­rehozását tervezi, 's ennél fogva e' dicséretes jó szándék' nem sokára sikerültét bizton várhatni. Az evang. gyülekezet' előkelői (önöttjei) honi nyel­vünk melletti buzgalmuknak szinte új tanúságát adák az által, hogy leginkább még e' nyelvben járatlanabb növendékek' kedvükért, egy magyar nyelvtani iskolát állítottak fel, melly a' lyceumi osztályokra, hol különben is minden tudományok honi nyelven tanítatnak, mintegy előkészítő isko­la legyen. Tanítójául ezen iskolának, melly sept. i-sőjén nyittaték meg, a'gyülekezet' előjárósá­ga t. t. Nemes-csói Sztrokay Ignácz urat, a' nyelvtani középosztály' eddigi érdemteljes tanító­ját 's a' soproni ev. magyar gyülekezet' hitszó­nokát, szólítá fel, ki e' hivatalt a' benne helyzett bizodalomnál fogva, nemzetiségünk 's nemzeti nyel­vünk iránti rokonszenv és buzgóságból elfogadni késznek nyilatkozott. Szabó József tanító, mint ez évi igazgató. Koszorú némelly nők- és kis-asszo­nyoktól. ajándékul, t. t'súthj Zsigmond segédlelkész úrnak. Miután t. Cs. Zs. bics­kei segéd lelkész úr, e' lapok' 26-ik számában, azon általam példakép felhozott állítás ellen, misze­rint a'leánynak elég ösztön az erényre, férjhez me­nése' tekintetéből, az, hogy távolról is megkeresendí őt magához illő jeles ifjú, így szól: „tapasztalásból

Next

/
Oldalképek
Tartalom