Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-23 / 38. szám

gában ? Ej, ej! bizony mégis igen kár a' leg­szebb igazságot igy elszelcskedni! — Egyébiránt pedig ugyan szépen járna a' magát csupán főnö­ke' helyén maradhatásért kitüntető — 's e' miatt t. Csúthy úrtól dicséretet aratott, segéd, ha őt ott mégsem marasztanák meg! Ekkor — ha a' segéd következetes (consequens) akar lenni, ter­mészetesen abban kell hagynia további maga kitüntetését, mert nem maradhatott főnöke' he­lyén, mi az 6 szorgalmának és becsületessé­gének egyedüli oka volt. Illy képtelenségek szár­maznak t Csúthy úr hibás és zavaros eszméiből! mégis ő hasonlítja józan megfontolás után irt sza­vaimat gyermek-játékhoz. 'S ő, kinek eszméi leg­inkább hasonlítanak a' Pistához intézett kérdéshez, ő akarja tagadni, hogy a' fiatal káplán hasonló a' zavaros új borhoz. — A' mellett is apologiát ir Cs. úr, milly szükséges és hasznos a'jeles káp­lán elaggottak mellé. Hol tagadám én ezt? T Török ur igy szólt: „Nem kell-e K. úr' nézeté­ből indulva, épen nem adni segédet" 'slb. 'S utána igy: „Nem kell-e eme' nézetek szerint, ép ennem alkalmatos, érdemetlen káplánt adni?" Ezekre én y nemu -mel válaszolva, annyit mondék, hogy nem kell nem adni segédet; mi röviden azt teszi: kell. És : nem kell nem alkalmatos, érdemetlen káplánt adni; mi annyit tesz: kell alkalmatos és érdemes káplánt adni. 'S épen azért mondám rögtön utána: „mert én illy két extremum közt közép utat is látok.'6 Kitetszik tehát, hogy Cs. úr a' kérdésekben álló kettősla­gadó-részecske, 's annak következtében az én fe­leletem' nyelvtani jelentményét csakugyan nem értette. — A' divatos beszédre nézve t. Csúthy úr' commentárjára nincs szükségem; mert annak o sem buzgóbb barátja mint én, ott, a' hol kell; t.i. számosbúri hallgatóság előtt. Ellenkező eset­ben fonákság; mert igy dicsérik meg: „Ollyje­les és tudós beszéd volt, hogy nem is értettük — Végre t. Cs. úr azon kétkedik: vájjon kérdés­nek mondhatni-e t. Török úrnak általam (19-dik szám, 226-ik 1.)felhozott3-ik és 4-ik pont alatti szavait. Mire csak azt mondom, hogy én az ere­deti helyen azok után olly jeleket látok , mellyek felől még eddig bizony azt hittem, hogy kérdő jelek. Sajnálom, hogy t. Cs. úr meg nem tanított tehát arra: minő új jelentménye van azon jelnek; igy máskor a' kérdést sem mondanám kérdésnek; de az új jelentmény még most terra incognita előttem. Hát az ígéret-ről milly mákony-álmai vannak t. Cs. úrnak, hogy még mottót is arról vett ? Hisz' én arról mit sem szólék. Ha ő neki megígérték a' helyben maradhatást, nekem semmi bajom ellene. Csak adják meg neki, hogy szép szó is, jó is legyen kegyencz rhytmusa! - Erő-\ tetésről, rátolásról hiába mesélnek önök, mert mikor — mint nálunk a' gyakorlat van — százak közöl választhat lelkészt az egyház, ott nincs rá­tolás. Egyébiránt ez ügyben többé egy betűt sem irandok. Bármire dűl is az el, én mindig azthien­dem, mit eddig hittem és irtam. Kiss Sámuel, szilsárkányi ev. egyházi szónok. Hering János k. Itögyészi segédlel­kész úrnak, I&eeskcmétröl. Előttem fekszik a' prot. egyházi és iskolai lap' f. é. 26-dik száma, mellybcn Hering János segédlelkész' értekezését K. S. ur, azon, ugyan e' lapokban fejtegetett kérdésére: „kell-e tör­vényt alkotni, mellynek következtében a9 se­gédlelkész főnöke' helyén meg ne maradhas­son?" figyelemmel olvasgatám. A' kérdés, hi­tem szerint, ügyesebb tollak és kitűnőbb fők által fog megvitattatni, ha csekélységem a' részlete­sebb széttagolást igénylő kérdés' veséjébe hatni nem iparkodik is; egyedüli czélom: hogy az ér­tekező' dj alatti idézetére szót emeljek, 's az érd. olv. közönséget amúgy hevenyében meglepjem, mikép a' male informátus iudex tévutakra térülhet, 's főleg ha még keble' balját pártérdek rögtöni ítélet kimondásra is melegíti; graliával emelimi­croscopját 's a' rémletesen önmaga nagyította tár­gyat nagy jelentésű köhentése után papirívére má­zolgatja. „Tudok, úgymond a' nagy tapasz­talása értekező, idézett d-je alatt, gyüleke­zetet, mellynek legnagyobb része, rendes lel­készénél sem jobb, sem roszabb ágost. vallású papot nemcsak nem hallott, de nem is látott Qe gyülekezet a többitől messze esvéaj káp­lán nálok soha nem volt." 'S akarod ismerni er t gyülekezetet? A' kecskeméti az, Pest megyeben! Es ezért: ur' felőlei állítása eddig csakugyan igaz. De menjünk tovább. „Maga a' lelkész tisztes, munkás, tudományos, kötelességét lelkisme­retesen teljesítő volt, mégis néhány bántolód­zó egyének' nyughatatlanság a' következtében — kiknek már nem tetszett a' helyben több mint 40. évig szolgáló, az ő kedvükért meg­halni nem akaró, 's e' mellett sem vakon nem bókoló, sem nem vendégeskedő 80 éves ősz — a' még talán most is szolgálható — legalább káplán' segedelmével minden bizonnyal szolgál­ható, lelkész, erővel nyugalomba tettetett /" A' kép kissé zúzottabban a' kecskeméti elaggott lel­készt állítja elünkbe : de én a'képet töredezett­ségben keresztényi szerénységből háttérbe állítván, H. urnák örömmel átengedem a' győzelmet, meny­nyiben agg lelkészünk' lelkületét rajzolja's az idé­zetből következendőket látom meztelen egyszerű­ségében, valóságos tényekből megezáfolandóknak: , Nem való, hogy néhány bántolódzók' akaratjára nyugalmaztatok az agg lelkész; — a' köz-gyü­lésen esperesi kiküldöttség' jelenlétében és közre munkálásával fogalmazott lelkész-helyettesünk' meghívó levele alatti névsor az összes ekklésziai elöljáróságot egybefoglalva, még agg lelkészünk' önkéziratát sem véve ki, miszerint nevét az egyes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom