Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-05 / 31. szám

10-ik Leo már tovább ellent nem állhatott, kirendelte Luther ellen a' Venecziai Gábort, Augusztinusok' generálját, de a' kivel hihetően ezélt nem érhetvén, csak hamar egy biztosságot nevezett ki, mellynek fő tagjai az ascoli püspök Genuti Hieronymus, és Sylvester Prieriás, Luther' ismeretes ellensége, voltak. Ezen biztosságnak Romában kellett vala öszveülni, hová Luther egy pápai breve által azon erős szavakkal parancsoltatott, hogyha vissza nem vonja állításait, hatvan nap alatt megjelenjen. tetszést és élvezetet találnak, 's mellyeknek törvényhozási és politikai úton már megkezdett tárgyalása a' tudományos téren folytatott efféle vitatkozásokat kétszeres fontosságuakká tette (es mégis alább azt mondja S. ur, hogy az egész nevetséges.) E' szerint hát mi protestánsok , kik egyházhatóságilag ünnepélyesen nyilvánítottuk egyesülési szándékunkat, össze akarjuk veszíteni a' katholikusokal? vagy ha hozzánk nem tartoznak a' világi katholikusok is, kik azok, kik a' törvényhozási és politikai úton ezt a' szándékot mégis kezdették ? Honnan e' vakmerő gyanúsítás ? Nagy Károlyként adatokat kérhetnénk alázatosan, ha ez igazán historiátlan állítást a' viz felzavarásról ismeretes: cur mihi turbulentam — meséhez nem kellene hasonlítanunk, és méltó megvetéssel rágalomnak nyilvánítanunk- — Továbbá a' Relig. és és Nev. 21-ik sz. 409. 1. a' Wilmos' szájába adott ezen szavakra : „minthogy mi lutheránusok és a* katholikusok is azon egy Megváltóban hiszünk, ennélfogva a' mi hitünk is az övék is igaz'* — e' következő jegyzet olvasható: „Illy szavakat egyedül a' közönyösség, a* lelkismeret' furdalását eltompítni törekvő nem gondolni akarás bocsáthat ki- Csak az sajnos, hogy azok mégis jelszavúl számtalanoknak szolgálnak , kik mind egynek lenni vallják, bármilly hitvallást kövessen is valaki; kik a' keresztyén nevezetet viselő minden felekezeteket azon egy Krisztus' igaz egyházában lenni, elhinni balgák és elhitetni akarni együgyűek" — és e' gyönyörű glossát e* szavakkal végzi: , Szükség hogy ezen egyéneknek (az egyesülni akaróknak") vagy belátásokat voDja kétségbe, vagy pedig szándékuk' őszinteségét." — Ez már csakugyan sok, drága S. úr! Kérdhetnénk: hát a' keresztyén vallás' legfőbb positivumának, a' Megváltéba vetett hitnek, mint igaz vallás' criterionának hivése közönyösség-e? a' nem római katholikus keresztyének nem keresztyének-e ? az egyesülni törekvés, rövidlátás vagy rosz szándék-e? a'tömegnek, mint mondja, könnyebbség' okáért magunkhoz vonása-e ? olly hitvallással egyesítni törekvés-e, mellyet senki sem hisz? olly hitvallású keresztyénségnek felcserélése-e , melly azért igaz, mivel legrégibb és legtöbbek által követtetik ? Mind ezeket S. ur hirdeti, és igazán csak az sajnos, hogy a' 19-ik században is kell még hallani illy beszédet, és olvasni — egy békeszerető szelíd kormány alatt- Mi fel sem idézénk vala e' sorokat, mint csak felvilágosításul azoknak ? kik hinni és elhitetni akarják, hogy az időkben az emberek változtak, hogy lássák aJ

békeszerető illuminatisták. miként vannak most is emberek, kik semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek, és Ellendorf szerint: sunt idein, qui pridem. — türelmetlenek, üldözök, kevélyek, szenvedélyesek, kik, ha rájok bízatnék, Luther, ki a' Sylvester Prieriás' bírósága iránt méltán bizalmatlankodott, azon kívánságát terjesztette Spalatin cancellár által a' saxoniai választó fejedelem eleibe, hogy az ő ügye Némethonban és a' németek által vizsgáltassék meg, ne pedig külíöldön idegenek által. Némethon' nagy emberei ekkor az ágostai országgyűlésen voltak, hol a' pápai követ a' Koveri Rafael kardinál erősen dolgozott Luther ellen, és a' császárt, kit ez időben ismét politikai te íintetek vezérlettek, sikerült is neki felingerelni: de a' saxoniai választó fejedelem nyilván kijelentvén, hogy nem látja helyes okát, miért tagadtathatnék meg Luther' azon kívánsága, hogy mint német örömest máglyákat gyújtanának; kik, S. ur'szavai szerint, annyi tömérdek tudományokat, lángeszeket, világi bölcsességeket az ultramontanismus' czélzataira használják fel- — Vajha ne ugy volna ! és mi szives örömmel és készséggel felelnénk S. ur és társai' bizodalmas több kérdéseikre is, és megmutatnánk, hogy a'Luther' felidézett vallomásai nem hely, idő és alkalom szerint hozattak fel a' párbeszédben, nem az ő szellemében fogattak fel, és ö maga által is későbben -megczáfoltattak a' változott idők és esetek szerint ; mert ő nem isteni küldött, nem szent lélek' organuma, hanem sokaknál nagyobb, kitűnőbb, de mégis csak ember volt, kinek jó, helyes tanításait mi protestánsok követjük; mi nem helyest és nem jót mondott, irt, vagy beszélt, azért nem kezeskedünk. Nem is kételkedünk, hogy S. urés társai olvasták Luther' munkáit; azért emlékeztetjük azon szavaira, mellyekben tizenhét évvel később előbbi irataira nyilvánítá: „durch dieselben , sagte er, wird öffentlich angezeigt meine Schande, das ist, meine grosse Schwachheit und Unwissenheit, welche mich im Anfange drungen, — denn ich wusste vieles nicht, welches ich Gottlob mm weisz, daher ich auch davon disputirte." — Óhajtjuk azt is, olvassák meg Prechtl abbás' fenn idézeti munkája' 101-dik lapján e' sorokat: „Díese unbedingte Zurückkchre (der Protestanten in den Schosz der katholischen Kirche) in's Werk zu bringen — wurden nicht immer die gchicklichsten Mittel ergrifFen : eine Feder, die in Gall getaucht — mehr von Verdammungsurtheilen. als von Beweisen trieft, hat mehr verdorben, als genützt. Auch die Befehdungsfahne aufgesteckt auf den Kathedern — entsprach nicht ihrer Bestimmung: auf so einer heiligen Stalte sollte der sanfte Kriszlusgeist, nicht die Hitze eines Controversisten ertönen!l

í

— Nyúljon kebelébe S. ur társaival, és vallja meg, hogy a' protestáns egyházi lapok' hierarchiáról írott előczikke, sem a' Hetényi' philosophiája nem ád olég jogot illy keserű repressaliára; és midőn S. ur és társai annyira kívánják velünk suprematiájokat éreztetni még a' litteraturai téren is : úgy mi igen méltán elkeseredhetünk, nincs is helyén, hogy S- ur keserűségünket kigúnyolja. A' hierarchiáról, mint bajaink' fő forrásáról írni, Istennek hála! nem felség-sértés írtak erről többet katholikus írók ; legközelébb: Ellendorf: Die Karóim ger- und die Hierarchie ihrer Zeit- Ranke: Die röm. Papste , ihre Kirche und ihr Staat, Carove: Die letzten Dinge des röm. Catholicismus. J. *