Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-08-05 / 31. szám
31. PROTESTAJIS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. WásodiU évi folyamat. PESTEN, 1843. Augustus' 5kén. Ein System ist nicht sowohl durch AngriíTe umzuwerfen, als nur durch ein neues, das sich kahn daneben stellt. J e a n P a \i I. Tartalom. Luther az ágostai országgyűlés alatt. Jakabfa 1 v a y András. — A1 presbyterium. Jancsovics Pál.— A' presbyteri rendszer tiszamelléki egyházkerületünkben. Pásztor. — Árvái egyházmegye' gyűlése. Medzihradszky Lajos. — Ág. hitv. nógrád esperességi közgyűlés. — t. — y. — Irodalom: A' Pesten felállítandó protestáns főiskola' tanítási rendét, tervező Pályamunkák' első kötetének ismértetése, Bocsor. — Vegyes közlemények. Lutlici1 gostai országgyűlés alatt* Luther' vizsgálódásai mig dogmatikai körben forogtak, szorgalmasan olvasta a' keresztyénség' szent könyvét, melly annyira elrejtve a'világ előtt ismeretlen volt, az eredeti kútfőre ment, mint annyi sok»emberi találmányok és meghamisítások után leg biztosabb szövétnekre; tanulta a' zsidó és görög nyelveket a' tudós Melanchton által figyelmeztetve és vezéreltetve. Nem igy Tezel, Wimpina, Hoogstraaten, Sylvester, Prierias ésEck, kik a'scholasticismus' csalfálkodó polemikájával akarák őtet legyőzni, mellőzve a' szent irás' tanításait, melylyet emberi hatalomnak subordináltak, és a' mellyben teljesen járatlanok is voltak. — Azonban a' a' bűnbocsátó levelek feletti vita csak még ezek közölt folyt; elérkeztek ugyan már a' kilenczvenöt thesisek Romába is, mellyekre 10-ik Leo pápa némellyek szerint azt mondotta, hogy azok valamelly részeg barát' munkái, ha kijózanodik, másként fog gondolkozni; mások szerint, Luther felől kedvezőleg nyilatkozott, mondván , hogy jó fő , csak a' barátok irigykednek rá; egy szóval, az egész dolgot nem nagy fontosságúnak tartotta; nem úgy 1-ső Maximilián császár, ki ama' thesiseket megolvasván, igy kérdezősködött a' saxonap, legfeljebb négy hét alatt meg fog égettetni; a' tanultabbak, mint Wimpina és Eck tanárok, nem akarván hívatlan avatkozóknak láttatni, a' pápát igyekeztek bevonni a' harczba, és ügyes tapintattal a' dogmatikai térről oda vitték azt, hogy már nem a' bűnbocsátó levelekről, hanem a' pápa' tekintélyéről vitatkozzanak; 10-dik Leót, ki az egész lármát a' Dominikánus és Augusztinus barátok közötti régi versengés' szüleményinek tekintvén , abba avatkozni sem akart, minduntalan sürgették, hogy, ha a' hierarchia' elvét veszélyeztetni nem akarja, a' német mozgalmakat, és azoknak szerzőjét ügyelem és büntetés nélkül nem hagyhatja. Luther ezek felől értesülvén, készítette a' maga' thesiseit világosító resolutióit, mellyekben az egyházba becsúszott visszaéléseket bátran de alapos mérséklettel elősorolván, nyilvánította, hogy a' reformatió a' kor' szükségévé lett, a' hibákat többé titkolni sem lehet; a' gát törést kapott, mellyen a' rohanó árt visszatartóztatni sem a' pápának, sem a' kardináloknak, sem a1 conciliumoknak (mint a' két utóbbiak bizonyítják) nem áll hatalmokban. — A' pápa felöl szépen irt, mondván , hogy jelenleg olly 'pápánk van, kinek egyenessége és tudományossága felől mindenki dicsérettel emlékezik; de mit tehet egy lelkes ember maga illy zavarban, ő, ki megérdemlette, hogy a" pápai székben szerencsésebb időkben ült volna. — Illy érzelemmel irt az 151 S-ik évimajus 30ról egy alázatos levelet 10-ik Leóhoz, mellyben esedezik , hogy őtet félre ne értené, törekedését pártatlanul méltányolná, és a' fülbesugók' in.niai választó fejedelmi tanácsnok Degenhárd Pfef- gerléseik által ne vezéreltetnék: „mit tegyek én língertől: „mit csinál az a' ti wittembergai barátotok? ez az ember még tréfát fog kezdeni a' papokkal. — Ugyan ekkor azt üzente a'választó fejedelemnek, hogy gondja legyen azon barátra, mivel történhető, hogy reá szükség lesz. A' nevezett ellenek, közöttük hárman Dominikánus barátok, kik a' legaljasabb rágalomszavakkal irtak Luther ellen, és a' kathedrákból hirdették a' népnek, hogy ő eretnek, ki tizennégy már most? — irá e' levélben — szavaimat vissza nem vonhatom, nem is akarom, ámbár látom, hogy thesiseimmel sok gyűlölséget vontam magamra: kedvtelenül lépek én ki homályomból a' nyilvános térre, hol az emberek' sokféle veszélyes ítéleteiket kell hallanom ; és mivel illy nagy dolgok' végbeviteléhez elégtelen, tapasztalatlan és tudatlan vagyok, különösen a'jelen aranykorban, midőn a" tudományok, szépmüvészetek, a' zsidó,