Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-21 / 3. szám
I I tim ! a' tiszai kerületekben, méltányosabban kell gondolkozni; és azon normál fogalomhoz kell illeszkedni , mellyet fölebb, leginkább kedvetekért derítettem föl. Eljőnek honunkba angol és porosz hitsorsosaink, például nem rég Mayer, cs Friedericli papok, és csodálják milly szomorú helyzetben, csikorgó szegénységben vannak — lehet sokszor saját élhetetlenségök miatt — a' dicső evangelismus' hirdetői. Ezt a' nemzeti becsület , és a' népnevelés' szüksége tovább meg nem engedheti. Képviselőket kell nyernetek nektek is, tiszteletre-méltó tiszttársaim! a' törvényhozásban , különben a' népnevelés üres eszme marad mindenkor honunkban: vagy pedig én intézeteink' szellemét nem értem , és a' kor' kivánatait nem tudom. H e t é n y i János. Ijahb nyilatkozás zsinat' ügyében. Szót váltók egy alkalommal e' lapok' egyik tisztelt szerkesztőjével, barátommal, e; kérdés felett: „czélszerü és üdvös lenne-e egy minél elébb megnyitandó protestáns egyházi zsinat? Barátom e' thema felett tagadólag, én igenlőleg vitázván , olly szerencsétlen kimenetellel, hogy mindkettőnk saját elébbeni értelménél maradt Viták' férfia én nem vagyok, érzem ez ügynek is igen gyarló szónoka voltam , — 's nyilt vallomást teszek itt, mikép e' tárgy' szőnyegre hozatalában, nem feleselés! viszketeg, tisztán azon szent vágy vala vezérem, hogy e közelebbi napokban elharapódzni kezdő véleménynek, mintha egyházi alkotmányunk' rendezésére erőnk nem volna még, okait kitanuljam: és fáj, hogy a' harcz lefolyt, s általa sem én nem használtam semmit , sem — mi volt törekvésem' egyedüli czélja — magam a' szőnyeg' tárgya iránt nyugtató meggyőződést nem nyertem. Azonban -hogy még inkább érezzem ama' harezra pazarolt időmért veszteségem' — igen tisztelt hajdani tanítóm Péter fi Albert ur, kinek emlékét hálásan viselem szivemben, e1 lapok'm.e. 37-ik számában, egy nyilatkozványában felszólal, 's tudtomra adja, mikép a' tárgyalt kérdésben 's papi öltözet iránt nyilvánított nézetimben, nincs egy értelemben velem. Keveslem én erőmet arra, hogy P. úrral — 's sokkal lehangűltabbnak érzem kedélyem, hogy többé, e' tárgy felett, bárkivel is — vitába ereszkedjem; azért minden illy nyilatkoza*) Az első nyilatkozást lásd Prot. Egyh. lap' multévi folyama' 23-ik számában Ezt megelőzék szerh. jegyzetek aJ 62-ik, 74-ik és 152-ik lapokon; követék: Levél Baksay Dániel barátomhoz a' 24-ik, — Válasz Török Pál barátomhoz a' 30-ik — számban, és Péterfi Albert ur' czikke, mellyre a' jelen ,.Nyilatkozás-'1 vonatkozik, a' 37-ik számban. Szerk. tokra, mint c' jelen, jövendőben csak e' lesz válaszom : ,legyen kinek-kinek saját hite szerint/ Most mindazáltal hiszem, szives lesz megengedni P. ur, ha nyilatkozványára kevés szavakban rövid és egyszerű választ adok. P. ur azok mellé szavaz, kik előtt az ügyeink' elrendezését eszközlendő zsinat időelőtli lenne még, némi akadályok miatt, mellyeket göröncsös útnak, kőszirteknek, pocsolyáknak és seppedékes posváuyoknak nevez, 's állítja, mikép én költői tüzes képzerórnnél fogva ezeket nem látva, szárnyakon akarok repülni czélszerü egyházi törvényrendszerünk' még messze távolban tündöklő pharu sár a. Látom én bizonyára — mennyire rövid látó szemem elhat — mind azt, mit itt látni kell, mert nem Pegasuson nyargaló költő, sőt igen igen prósai ember vagyok: de midőn zsinatróli gondolatim közte'göröncsös utak', pocsolyák' és seppedékes posványok' partjához érek, nem döbbenek előlök vissza, hanem illy formán okoskodom: ,Történeltan' bizonyítványa szerint, még semmi, embernemünkre jótékonyan ható, nagyobb ügy el nem döntethetett úgy, hogy ellene oppositio nem harczolt volna. Vájjon vitatkoznánk-e protestáns egyházi zsinatról most, ha kezdetben Jézus és apostolai az ellenök szírtcsedett göröncsös és tövises utaktól, — a' reformátorok 's ezeket pártoló fejdelmek az ösvényüket elgátló pocsolyáktól, — a' protestantismus' bajnokai honunkban, az elöltök ásítozó seppedékes posványoktól kislelküleg visszaijedve , nagy, dicső és magasztos czéljokról reményvesztetten lemondottak volna? Azért ama' czélunktól elzáró ingoványos útnak Isten' nevében csak dűljünk neki hát: bár rajta elmerüljünk is, csak mi fogunk veszteni; ügyünk ha igazságos, épen nem; mert varázs erejű múmia az eltiport igazság, feltámad reménytelenül, 's szétrázva magáról lefojtó bilincseit, megdöntött ellenein babérkoszorús arczczal innepli diadalát!' Imé illyforma eszmék azok , mellyek véleményemben, annyira megkötöttek engemet ; — annyival inkább, mert Hol a' biztosíték, hogy azon akadályok, mik"" kel ma egyházunk' ügye felelt csatába ereszkednünk kell, a'közelebb jövő, vagy — a' második* harmadik , vagy akár a' századik évtizedben is nem lesznek már? Igaz ti Uraim, zsinatot megelőzőleg, útcsinálást, takarítást, árkolást és pocsolyaszáraztást terveztek. Ez mind helyes, de nekem illyforma működésekhez, honi vállalataink körűi tapasztalt sikernél fogva , igen kevés a' kedvem. Tudjátok Uraim, hogy c'földet, mellyet mi hazánknak nevezünk, csaknem hatezer éve már hogy lakja ember, és ezer körülbelül, mióta lakja magyar: jertek azért ide, e' kikiáltott Iíanahánba, a' Hortobágy-mellékre, 's mutassatok fel, habirtok, emberi kéznek rajta csak legparányibb nyomát is nekem. Mutassátok elő készületeiteket, mellyek létrejöttek 1790-ik évtől fogva, mióta
