Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-21 / 3. szám

a5 zsinat, mint közohajtás'tárgya, ajkakon peng. És nyúljatok kebletekbe, mondjátok meg, hogyan tetszik nektek zsinati készületnek az olly esemény — hogy sok közül csak ez egyet idézzem — mint az 1841-dik évi conventen az elnökség felett támadt vita? — E' körülmény, hogy egyházkormányzati tanácskozásinkban tárgyak merültek fel, mellyek iránt egymással tisztába jőni nem bírunk, kiáltó szózat hozzánk, melly értésünkre adja, hogy ha az ügyeinket rendezendő zsinattal még, éveket évek után nyomtalanul tolva el, soká késünk, elébb mint vélnök, talán meglábolhatatlan zavarba bonyolódunk. Mert napirendre jött szőnyegkérdéseinket, zsinatot megelőzőleg vájjon ki, hogyan, és hol döntendi el ? és lehet-e ezeknek egyéb, mint zsinati uton eldöntetniük , midőn épen ezek a' zsinatnak legfőbb tárgyai ? Nem mondom és nem modottam soha, hogy zsinatba ma, holnap, minden előmunkálat nélkül, puszta kezekkel összeüljünk : hanem ezt mondottam , 's mondom jelennen is, hogy, egyházi alkotmány 's törvényterveink' kidolgozásához, olly szerkezetű megyei gyűléseken , minőket e' honbeli régibb protestáns zsinataink előnkbe jelelnek, fogjunk hozzá rögtön , fogjunk hozzá még ma, 's a' mint munkánk halad, kérjünk Urunktól engedélyt zsinatra , és itt a' megyénként megállapított elvek és nézetek közül, melylyik szerint alkottassék a7

törvény-és alkotmánykönyv, követeink' többsége döntse el. így ama' kellemetlen seppedéknek bátran indulva, míg útcsinálásról, vizszárításról tanakodva, vitázva, vesztegetnénk időt, vesztegetnénk erőt: talán addig a' túlparton égő pharosz' lábainál ki is köthetünk; kivált ha vizet gázló férfiaink' soraiban többen lesznek olly erősek mint P. ur. Szóra hozza P. ur is a' zsinat körüli jövésmenést*), s azt nagy részben pályakérdések'fel*) Sokkal kisebb fontosságúnak néztem én e' jövésmenést eleitől fogva, minthogy elébbi vitámban rá szót vesztegetni ne sajnáltam volna, ne sajnálnék jelenleg is: azonban, miután látszik, hogy P. ur is az én agyam' szüleményeinek hiszi e' lapok' m. e. 30. számában nevem alá rótt, 's egész nyolcz számig felcsikart jövésmenést, engedje meg Török Pál barátom ezek iránt itt magamat igazolnom. Mondja meg nekem bárki, mikép tarthatni zsinatot, a' nélkül, hogy erre a' felségtől engedély ne kéressék, — a' nélkül, hogy a' kerületek által a' kinyert engedély megyéiknek tudtul ne adassék , — a' nélkül, hogy e' megyék követválasztás és utasitás-készítés végett összejövetet ne tartsanak, — a' nélkül, hogy e' követek a' zsinatra kijelelt helyen és időben össze ne üljenek ? E' jövésmenéseket, mellyek a' dolog' természetéből folynak, úgy hiszem, minden józanon gondolkozó ama' czélnak, a' zsinatnak tétele által nélkülözhetőnek véli. Nem vonom kétségbe ezek' hasznait legtávolabbról is: csak azt nem láthatom által, hogyha bírtak kezdet óta, birnak jelenleg is, illyes ügyfolyam nélkül, idő és czélhoz idomított törvényeket, rendszabályokat alkotni, a' mívelt világ' minden alkotmányos népei: miért ne bimánk épen mi? Merthogy az emancipations- és reform-billek Angolhonban, a' házak' asztalira vitetésök előtt, pályakérdésekül kitüzettek volna, sehol nem olvastam. És némi öncsalódást látok én ebben, ha valaki azt hiszi, hogy elveket, mellyek iránt élő szóval vitázva kibékülni nem tudtunk : rögtön elfogadunk akkor, ha irói versenytérre bocsátattak azok; pusztán csak azért, mert egy pályázónak mivébe azon elveket felvenni tetszett, és pályamunkák' vizsgálatával megbízott küldöttségnek a' pályakoszorút épen azon műnek Ítélni, ismét tetszett. Tegyük például ez esetet: két versenyző iró lép fel; ezek' egyike a' helvétiai egyházalkotmányból, másika a' lengyel codexből merített elvekre javaslaná építetni egyházi törvényrendszerünket, 's a biráló választmány ez utóbbi mellé nyitlatkoznék: elfogadná-e P. ur, elfogadnák-e egyházmegyéink ez elveket és e' rendszert? 's ha nem, mi hasznot gyümölcsözött az érte fizetett pályadíj akkor? — E'mellett P. urnák azon nézete, melly szerint, — minthogy létrehozandó reformunknak századokra hatók eredményei, — még több évek'fonalán keresztül viendő készületeket javai, örök és végtelen negatio' elvéhez vezet. Mert ha áll ez, hogy most nem alkothatunk egyházi törvényrendszert, mivel a' jövő évtizedhez annak némelly pontjai nem fognának illők lenni már: állani kell okvetetlenül ennek is, hogy illyesmit a' jövő évtizedben sem lesz tanácsos tennünk, mert ekkori mívünk a' harmadik évtized' körülményeivel nem hangzanék nélkülözhetlen eszközei gyanánt tekinti: 's igy tőlem nem származnak. Minden, mit én gondoltam , 's ezekhez toldottam, csak ennyi, hogy én nem egy, hanem két izbeni zsinati összeülést óhajtok, azért, hogy az alkotmány- és törvénykönyv' készítésekor kisebbségben maradandó résznek, idő és alkalom engedtessék, kifejteni, véghatárzat és zsinat" bezáratása előtt, az előtte idegen elvek és nézetek iránt véleményét; nehogy meg nem kérdetve, ki nem hallgattatva, utóbb az egész zsinat 's annak munkálata ellen, mellyben elnyomatást szenvedett, felsőbb helyeken legyen kénytelen keresni menedékét- Hogy T. ez egy (elismerem gyarló) gondolatomból, nyolcz jövésmenést birt szerkesztői présen kisajtolni: ez az ö dicsősége, nem az én érdemem. Ismét és ismét mondom tehát, hogy azon jövésmenésen kivül, mellyet e' gondolatom vonna, mint eredményt maga után, a' több elészámláltakhoz, semmi közöm.... B