Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-22 / 29. szám

sek, és még az egyházmegyék' kétkét követei megemlíttettek , mintegy záradékul ez mondatik : „praeter quos unus alterve e viris dignitate, gra­vitate, prudentia, atque experientia conspicuis, tam ex secularibus, quam ministris consilii cau­sa convocari poterit." E' záradékban — habár nem elég világosan is — elismertetik, hogy egy olly erkölcsi testület' igazgatásábai befolyásra, minő akármellyik egyházkerület, az értelmiség' embereinek tért nem engedni, csak annyi volna, mint a' közjónak egész erőveli elmozdítását nem akarni, — elismertetik, hogy fontos dolgok kö­rül minél több okos és magasabb miveltséggel biró tanácsadót bírhatni szerencse, mert közremunkálá­suk csak nevelheti az egyházkormány1 erkölcsi erejét és tekintélyét. — Ha már egyházunk' köz­érdeke tagadhatatlanul az értelmiségnek kormány­zásunkbai minél nagyobb befolyását igényeli; nem kell-e egész buzgalommal igyekeznünk azon, hogy legyenek a' jelesebb egyházi 's világi egyének kö­zül kerületi tanácsbirák, még pedig szavazatjog­gal felruházottak; mert ha consilii causa szük­ség van rájok: e' megtisztelést, akár jogosság, akár méltányosság' nézpontjárúl tekintsük a' dol­got , a' szolgálatokkal élni kivánó gyülekezetek' egyetemétol megérdemlik. Hogy azonban az el­nöki kinevezés' utján rendivül megszaporodott ta­nácsbirák' könnyen túlsúlyt nyerhető hatalmától jelenleg talán minden ok nélkül rettegő gyülekeze­tek a' szavazatjog' megadásától ne iszonyodjanak: választassanak bizonyos meghatározott számmal a' területi gyülekezetek' összes szavazata által; mert annyi igaz , hogy egyházi dolgainkban döntő sza­vazattal csak az bírhat, ki testületileg fölhatalmaz­tatott; e' nélkül a' szavazatjog' gyakorlata tör­vénytelen 's önkényes felülemelkedés, mit elnézni 's megengedni nem lehet, nem szabad. *) Az igy választott tanácsbirák képezhetnék a' püspök' és főgondnok' elnöklete alatt az egyházkerületi törvényszéket, mellyek világi és egyházi jegyzői lennének, hogy a' terhes hivatal iegalább illy mó­don könnyítetnék. Az egyházkerületek' egyetemes gyűlése — vagy az úgynevezett generális convent —-ha a' 19 , 20, 22, 23, 24-d szám alatti cánonok­ban olvasható határozatokhoz képest létesíttetnék, mint központosító intézet, vagy mint egyházi főkormányszék, akárhogy tekintsük, önállóságát áldozatul kivánná , vagy legalább hatáskörének keskenyebbre szorítását vonandná maga után, — 's a' helyett hogy az egyességet fentartó kap­csolat leendne köztünk, jogféltékenységbol szár­mazó bizalmatlanság', viszály' magvait hintve, felsoségének éreztetésével szakadást eszközlende­ne, 's majd igy üdv helyett átokká válnék. De meg *) Nézetemmel egyező a' dunántúli ref. egyházkerü­let' 1842-d évben B- Füreden tartatott közgyűlé­sének 43-d száma, melly e' lap'jelen évi folya­matának 9-d számában is idéztetett. K. az igazat kimondva, ugyanazoncánonok, mellyek felsőbb hatóságának alapjait teszik, 's léte' biz­tosítására hozattak : veszélyesnek 's szabályozó te­kintélylyel fen nem állhatónak jellemezték, midőn megbuktatásának módját a' XXIV-d. cánon 4, o-d. p. alatt kimutatni szükségesnek látták. „Maradjon a' convent — hogy Péterfi szavaival éljek mint eddig, úgy ezután is, a'teljes önállású egy­házkerületek' szabad szövetségi és mintegy am­phietyoni gyűlése, mellyet a' közérdek ezután is minden szükségesekben sokkal inkább össze­tartand, mintáz egyes superintendentiák'önállású szabadságának összeszorítására menő központosí­tás. Mentül önkénytesebb a' convent' szövetségi gyűlése, melly a' közös czélok' közerőveli megva­lósítására épen elégséges, annál nagyobb annak hitele, tekintete és méltósága." '**} A' X-d. és XlX-d. cánon'utolsó, ugy szin­te a' XVI-d. cánon' első és XXVII-d. 8-d. pontja az elnökségről rendelkezvén, e'diszes hivatalbani részvételt az egyházi személyeknek csak akkor en­gedi meg, midőn vallási vagy szertartási dolgok ho­zatnak szőnyegre. Látszólag hát nincsenek az elnök­ségből kizárva a' lelkészek, de hogy e' határzat nem egyéb, a' protestáns papság'körében élni képzelt veszélyes szörny, a' hierarchia' végképeni leveré­sére készített mesterfogásnál, és hogy általa csak­ugyan az egyházi rendnek a' legtekintélyesb, leg­főbb egyházi állásróli elmozdítása szándékoltat: tanúsítja a' 20-d. cánon, mellynek elején e' ren­delet áll: „Generális Curator seu lnspector , prout etiam ad casum alicuius impedimenti hu­jus vices gerens, eligantur per superinten­dentias in generalibus earum domeslicis con­ventibus— fő-püspök vagy generális supe­rintendens' választásáról pedig benne csak egy be­tű sincs, noha a' feljebb idézett cánonokban fé­lig meddig megpendített viszonyosság1 elvéből na­gyon természetesen következett volna, a' lelkészi rendből is illy főhivatalnok' választandásának szükségességét kimondani, annyival inkább, hogy a' Il-d cánonban a' budai zsinat azt az őszinte vallomást tette, hogy az egyház hallgatókból és tanítókból áll. — De ha még tovább, 's még kö­zelebbről vizsgáljuk a' dolgot, állításom' igaz­sága még jobban ki fog tűnni, mert a' szóban levő cánonok szerint az egyháziak1 elnöksége pa­piroson a' végzemények' halmazában, nem pedig valóságban lélczend. Ugyan is szoros értelemben vett vallási és szertartási ügyek' tárgyalására leend­het-e egyházmegyei 's kerületi gyűléseinken ugy *) Lásd Péterfi Albert „Másik szó «' maga helyén" czimü mukájának 40, 41, és 42-d Ipt. **) A' Convent' szándéklott felsőbb hatósága meg fog­na-e egyezni a' Il-d közönséges egyházi gyűlés' 2-d cánonával, mellyben a' többek közt ez ren­deltetik : „Non vocati episcopi ultra dioecesim ac­cedere non debent ttuper ordinundis aliquibns, aut q uibus cím que causis ecclesiasticis dn­ponendij? K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom