Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-21 / 3. szám

halhatlanságot biztosítnak 14) — a'papság'érdekét ki nem feledte volna eléggé nem dicsérhető tervéből. Ő mint valaha koldus szerzetes igen alacsonyan gondolkozék erről, és bőszült hevében eztmondá: hogy a'papi rend' eszméje ördögi találmány; és mi különbség sincs pap és laicus között... Ha ki olly értelemben veszi a' pap nevezetet , mint vették ezt középkorban , jelesen vette Hildebrand pápa. — Ha kinek továbbá ollyan fogalma van a' papi rendről, mint vala a' zsidó papságnak, ki mint fölebb láttuk, ugy tekinté magát mint Istennek udvaronczát, és ajtónállóját, kinek tudta] nélkül semmiféle folyamodónak nem lehet, nem szabad Istenhez járulni: úgy elismerjük, hogy nép és pap közt mi különbség sincs : de ha a' qnackerismust helytelennek tartva, a' szentirást tisztelve 15), és az ős ekklézsia' gyakorlatát tekintve, a' papolást nem engedjük meg szabólegényeknek is, mint Luther szükségből cselekvék; a' sakramentomok' kiszolgáltatását csak azokra bizzuk, kik azoknak jelentése és iránya felöl képesek a' népet felvilágítni; ugy kétségkül el kell ismernünk azon lényeges különbséget, melly van felügyelő és engedni tartozó, tanító és tanítvány közt; és hallgatnunk itt is igen derék helvét hitvallásunkra 16), és a' papságról méltányosabban gondolkozó Calvinunkral7), ki a' papság' eszméjét visszavivé annak fölebb előadott apostoli, és őskeresztyénségi fogalmára. Ez is egy okkal több tehát arra, hogy symbolumainkat tiszteletben tartsuk a' főforrás, a' szentírás mellett. Es ez nem következetlenség, mint némellyek vélik. Csak ugy lenne az, ha symbolumaink illiberalis szellemben átkokat szórnának 14) Luther nem érzett csömört, mint Erasmus, és Melanchton, midőn a' még ekkor nem igen Ízletes német nyelven kelle irnia. Szellem ide, szellem oda — így ir e' lelkes ember — az ördög nem vigyáz annyira szellememre, mint nyelvemre, és tollamra. Mikor megszólalok, szük ennek a' világ, és országát hanyatlani érzi.4

' 15) ,,A' Krisztus adott némellyeket apostolokat, némellyeket prófétákat, némellyeket evangélistákat, némellyeket lelkészeket, és tanárokat, a' szenteknek egy testbe költöztetésekre, a' szolgálat' munkájára, és saját teste' építésére." E f é z: 4-11, 12. 16)Helv- Conf. c.XVIII- ,.Deusad ecclesiamyw^rnandarn semper usus est ministris. Ergo ministrorum origo , institutio, et functio est vetustissima et ipsius Dei,- ergo non nova, aut hominum est ordinatio 17) Pastores eandem sustinent cum apostolis provinciám, et qui se pastores apellant, ita]praesunt ecclesiae, non ut otiosam habeant dignitatem, sed ut populum instituant, sacramenla administrent, et disciplinam exerceant." Instit. L. IV. c. 3. azokra, r

kik ezeknek még betűit is szigorúan nem őrzik. Ámde hitvallásaink, valamint reformátoraink is, liberális szelleműek voltanak. Koránsem akartak ők bilincset verni a' hittani szabadabb nézeteket keresők' lábaira; nem kívánták , hogy valaki a' hitformák' betűire is megesküdjék, mert ez a' későbbi hitkényszerítés' munkája volt, csak azoknak szellemében tanítson: és ugy magyarázza a' talán már elavult betűket, mint kívánja az evangeliomi tiszta igazság, a' józan élettudomány — philosophia — és a' kor' lelke. És ezt mi a' Jézus1

példájából tanultuk, ki (Mát. 5: 6.) épen így magyarázta a' mózesi törvény' avult betűit. Ha ezeket ugy kellene tekintenünk, mint örök nyűgöket a' hittudósok' lábain, mint felekezeteket egymástól eltávolító válaszfalakat, mint határvonalokat , mellyeken túl a' tolmácsolat és hittan nem mehet, mint holtak által fölállított korlatokat az élők' fékezésire: ugy ezek több kárt tennének, mint hasznot, és méltán meg kellene őket semmítni. I)e mivel más felekezetek is vannak , és ezeknek ismerni kell, mit hiszünk mi, mit vallunk és mit tanítunk; mivel egyházi létünk és törvényes állásunk még most ezekre van alapítva: mi, bár sokan megütköztek ezekhöz ragaszkodásunkban, valljuk, hogy mig honunkban más felekezetek is lesznek, míg a' népek' vallásos nevelése és oktatása ránk lesz bízva: symbolumok, és ezek' nem betűinek, hanem szellemének hü őrizése nélkül el nem lehetünk. Végül, van még egy mondani valóm, hit— sorsosaimhoz. Némelly igen tisztelt paptársaim mostanában elégületleneknek, és békételeneknek nyilatkoznak a' hírlapokban ; magukat vértanúknak nevezgetik, és sebeik' megorvoslását a' rögtön tartandó zsinattól várják. Barátim! ti aligha érzitek a' prot. papságnak kellemes oldalait, melylyek olly nagyok, már csak a' szabadságnál és tudományosságra képességnél fogva is, hogy én ugyan áldom a' gondviselést, hogy engem méltatlant e' dicső pályára hivott: noha az én életem sem volt mindig Arcadia. Olvassátok meg kérlek Goldsmith Vicar of JVakeJieldjét, és tanuljátok meg belőle, hogy a' kiket boldogabb csillagzatok egyesítnek élelpárukkal : ezeknek életkörében az idylli helyzetek sem hiányzandnak. Nyomorú viskókat emlegettek ? ezek fénylakok elődeitekéhez, kik a' vallásért gályákra küldetve elégülícknek mutatkoztak , Dávid' zsoltárait éneklették a' békók közt, érezve az evangeliomi papság' eszményi oldalait. Ezek voltak az igazi vértanúk , nem ti, és ezeket illeti a' fő dicsőség. Azonban a' protestáns nép, suta1

méltányos törvényhozás is tekintetbe veheti némelly papjaink' nyomorú állását; főleg a' gelei cémonok alatt; kik ezek által sokszor a' nép' dühének méltatlanul kitéve, népnevelői fenséges hivatásuknak eleget nem tehetnek. Nektek is világi protestáns bará-