Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-01 / 26. szám

senki nem ismerte. E' lapokban ugyan senkit meg nem nevezhetek,deminekutána személyesen van szerencsém t. K. S. urat ismerni, legelső találkozásunk' alkalmával — ha maga is több hasonló esetet nem tudna, a' nevekkel is igen szívesen szolgálandok. — e) Tudjuk egyszersmind azt is, hogy a' hallgatóság1

szivét a' paptól más papi egyén is elidegenítheti. Már pedig ezen esetben meg fogja t. I(. S. ur engedni, hogy inkább a' már eddig magának érdemeket szerzett, semmi zavart nem okozó káplán maradhasson helyben, mint amaz idegen, ki a' főnököt talán kitúrta, a' káplán fölött pedig legfeljebb annyi érdeme lehet, hogy helyben nem káplánkodott. — fj Végre tudjuk, hogy ezerféle más okok vágynák, mellyek a' hallgatók' szivét a' lelkésztől elidegenítik , kár volna tehát épen abban kezdeni a' biztosítást, melly, mint csak az eddigiekből is láttuk, legkevesebb zavarnak volt forrása, mig ellenkezőleg kiszámíthatlanul több 's nagyobb áldásokat hágy maga után, mint például. a' hallgatók megnyugosznak, puczinczifélo elkeseredések nem történnek , a' káplán illendőleg megjutalmaztatik (haérdemes reá, miért irigyeljük neki?, ha pedig nem érdemes, bizony nem adják oda; ha pedig más érdekből oda adnák, azon segíteni lehet az alább mondandók szerint), 's a'főnök ifjúságától fogva igyekezend magának clnemidcgcníthető szeretetet szerezni (lásd feljebb b. pont alatt"). Azonban, ha a' jó Istennek tetszik, minthogy én is megszeretnék egykor vénülni,'s öreg napjaimat csend 's nyugalom közt tölteni; és mivel, a' mit magamnak kívánok, lelkem' mélyéből kivánom ugyan aztfelebarátomnak is: ennélfogva, ha bebizonyítandja t Kiss Sámuel ur, hogy ama'törvény csak huszadrésznyivel is kevesebbítheti történhető keserveinknek tömegét; és hogy csak egy kicsinnyel is többre növelheti olly igen gyér öröminket a' más felöl — a' káplánra 's gyülekezetre nézve — okozandó elkeseredéseknél: én leszek első, a' ki kérni fogom Istenemet, hogy minél előbb testesüljön meg az ige; 's addig is, mig szükségem leendne reá, virágoztassa a' békét és jólétet minden előszült lelkész' család-körében. — És hogy mennyire szent előttem akár a' főnöknek , akár a' káplánnak 's akárkinek másnak nyugalma : annak bizonyságául, én még magam nyújtok t. K. S. umak kezébe fegyvert ama' légben lebegő atomnak törvénynyé kivíhatása végett. — Én ugyanis ama' törvényt nyugalom-szerzőnek tekintem, de nem a' főnök és hallgatóság, hanem a' főnök és káplán között. Mert ha végkép eltörültetik is a' káplánnak a' főnök utáni következés, hanem biztosítatik is, de el sem is záralik: akkor a1

hidegségnek "s egyenetlenségnek magvát hinthetjük igen könnyen közéjük, mivel a' főnök úgy tekintheti káplánját, mmt a' ki valahányszor csak reá néz, halálát óhajtja; a' káplán viszont főnökét , mint a' ki útjában áll. Sőt még a' legjobb esetben is, — akkor t. i. midőn a' főnök erős -, a' káplán pedig egyenes lelkű — a' bizodalmatlanság soha el nem enyész közülök; mert ekkor az erős lelkű főnök igy fog gondolkozni: tudom ugyan, hogy ez a' káplán bármilly kívánságot rejtsen is szivében, de azért halálom hamarább el nem jő: egyébiránt mégis fájna, ha halálomat óhajtaná; — az egyenes lelkű káplán pedig igy epeszti magát: talán főnököm, kit én olly igen szeretek, kinek szivemből kívánok hoszszú életet, azt véli, hogy halálát óhajtom. De elég! igy állván a'dolgok, méltán kérdhetjük: mitévők legyünk ? megtartsuk-e a' törvényt, hogy a' pap és káplán közé bizalmat szerezzünk; eltörüljük-e, hogy a' káplánra és hallgatóságra nézve igazságosak legyünk? Legyen szabad nekem itt, mint káplánnak, káplán-ügyben szerény nézetemet nyilváníthatnom. Azt azonban nagyon fájlalnám , ha valaki czélzani vagy sérteni akarással vádolna, mert azt annyivalis kevésbé tehetném, minthogy én még e' részben megsértve nem voltam. Ugyanis tudjuk , hogy a' káplánok közül jeles egyének, 6—9. sőt több é\;ig is káplánkodnak , mig mások , talán felényi méltánylást sem érdemlők, vagy ha mindjárt érdemlők is, de ifjabbak, sőt sokszor nem is káplánok , rendes hivatalba helyeztetnek. Ennek tehát meggátlására 's az érdemeseknek annak idejébeni megjutalmazására e' következőket vélném törvényesen rendelendőknek: 1) Minden, papságra készülő ifjú káplánkodjók. 2) Egyedül csak olly egyének szenteltessenek fel, kiket a'kormány tudományos, erkölcsös és vallásos tulajdonaikra nézve bizton átengedhet a' meghívó gyülekezetnek 3) Ezen egyének között , felszenteltetcsök' ideje óta fokozat legyen, úgy, hogy a' később felszentelt az idősbet semmi esetre meg ne előzhesse *). 4) A' meghívó gyülekezet vagy a' két — már rendes pap közé jelölt legidősb káplánt válaszsza, vagy pedig ha a' candidatusok közül egyik sem tetszenék neki, válaszszon a' felsőbbség' engedelmével 's helyben hagyásával a1

többi rendes lelkészek közül. 5) Ila a' meghivó gyülekezetbe a' meghívott legidősb káplán el menni nem akarna: — volenti non fit injuria — hivaltassék meg a' következő. Itt talán ezeketlehetne ellenem felhozni: 1) Hogy a' gyülekezetek' választó joga megsértetnék. De erre azt felelem : hogy bár igazságtalanság a' gyülekezettől megtagadni azt, kit érdem szülte szeretetből látszik hivni: de minekutána számtalan visszaélések történnek, érdemes öregebbek elmellőztetnek, talán érdemetlenebbek , de minden esetre ifjabbak, előmozdítlatnak: szükség, hogy a' kisebb jó a' nagyobbért feláldoztassék. — 2) Hogy majd érdemes ifjabbnak, a' nem annyiraér*) Kivévén ha fclszenteltetése után elkövetett vétkéért a' kormány méltónak Ítélné közhatározattal, a' vétség* fokozatához képest büntetésül hátrább tenni. H.