Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-01 / 26. szám

Kai czélszerübb akkép intézkedni, hogy a' már az egyház által kijelölt egyénekből az értelmes választmány vagy biztosság választaná papnak azt, ki Ítélete szerint legderekabb 's egyszersmind legérdemesebb volna. De véleményem szerint sem ezt sem amazt tennünk nem szükséges, de nem is tanácsos; mert ez valami patronus-féle joggyakorlás vagy inkább bitorlás volna, mellyhez egyházaink világos okoknál fogva soha járulni nem fognak. Vannak még szerző' értekezésében némelly pontok, mellyeket felelet nélkül nem hagyhatok. Elöl álljon arnaz észrevétel, hogy a' szerző által nyers tömegnek, illendőbben egyházaknak nevezett gyülekezeteink e' részben (némi kis ritka kivételekkel , mellyek az egészen mitsem változtatnak és mellyek' orvoslása más gyógyszereket kiván) a' gyeplőt egy kis felvigyázat mellett (mi ha elmarad , nem mindig ok okai) kellőleg kezelni akarják is, képesek is; továbbá ha vannak is szerző' állítása szerint olly tettes urak és tiszt, asszonyságok, kik a' zavarban halászni szeretnek, mit tagadni nem lehet: higyjük, hogy vannak ollyanok is, kiket e' részben a' közjó és nem privát érdek vezérel!; aztán által nem látom, miért kellene a' választmány' világi tagjának 40. a'papinak pedig csak 32 évesnek lennie, ha csak fel nem tesszük, hogy a' papnak qua tali, már több eszének kell lenni a' világinál; valamint az olly szójátékok is, mellyek jelen értekezésben a' „tekintetes" és az ellenében álló „becsületes" szavakban rejleni látszanak , illy komoly tárgyhoz épen nem valók ; továbbá nézetem szerint illy nagy fontosságú dolgoknál és indítványoknál, millyen a'fenforgó, minden túlzásoktól ovakodnunk kellene, mivel pedig a'szóba hozott értekezés épen nem dicsekedhetik; végtére be nem bizonyított, és ha szerző kezét szivére teszi, általa sehol fel nem található tény az: hogy némelly esperesse$reftben még most is az esperes hármat kijelöl, az egyház pedig közűlök egyet okvetetlen választ. Tudtunkra fenáll ezen gyakorlat a' n-i esperességben, de úgy, hogy azegyház az esperes által küldötteken kivül, ismét maga is másokat szabadon candidálhat magának; azt pedig, hogy az apostoli korban és az cgyházjavitás' korszakában papok jelöltek ki és küldtek egyházakba papokat: szerző, ha akarná, az idők' és helyek körülményeiből igen jól volna képes megmagyarázni magának. Mind ezekből látható, hogy a' szerző ajánlotta papválasztási rendszer-javilásnak többárnyékmint fényes oldala van. Ezen az uton az, véleményem szerint, épen nem eszközölhető. Nem rosz a' mi rendszerünk magában, csak az ususból ne csináljunk abususokat. Mikép lehelne és kellene pedig ezeknek elejét vennünk , arróli igénytelen nézeteit alolirt, e' lapok' hasábjain, majdan talán közleni fogja. Lutheránus Sincerus junior. Mell-e törvényt alkotni. mellynek következtében a' segédlelkész fönöke' Jtelyéii meg ne maradhasson? Tiszt. Kiss Sámuel ur, a' Pr. Lap' f. é. 10-ik ismét 19-ik számában, a' kitűzött kérdésre tagadólag felel, és pedig azért, hogy a' főnöknek jövője biztosíttathassák; de hogy amaz — eddig légben lebegett — atomnak törvénynyé alakítása' esetében is, biztosíttathatik-e, megvallom, átlátni képes nem vagyok. — Legyenek e' következő, életből vett, adatok bizonyságul: aj Tudok gyülekezetet, hol a' főnök erőteljes, munkás, köztiszteletben van; tudom azt, hogyha e' főnök meghalna , vagy máshova vitetnék: a1

káplánt semmi esetben el nem választanák; mégis a'hallgatók közül többen nyilvánították már, hogy a' káplánt jobb szeretik a' főnöknél. Kérdem most: e' főnök mivel vigasztalhatja magát? azzal hogy a' káplán nem leend utódja? Én reám nézve legalább, ha szerencsétlen leendnékhallgatóimnak szeretetét nem bírhatni, ama' vigasztalás nem lenne kielégítő; mert szivem' nyugalmát meg nem adhatná, pedig ez a' legfőbb. Itt állhat immár némileg változtatva t. Török urnák ama' kérdése; „Nem kell-e olly segédet épen nem adni a' főnök mellé, ki iíju, erődús, tökélyre törekvő levén nagyon könnyen gyengítheti főnökének hívei előtti kedvességét ?4

Í

— Vagy, minekutána nem tudhatjuk előre, hogy milly viszonyokat idézend elő a' leendő káplán: „nem kell-e a' már rendes pap iránti szeretetből, mellé segédet épen nem adni?" — bJ Tudok gyülekezetet, hol a' főnök elerőtlenűlt» káplánja szeretve van; de ha e' káplán kísérletet tenne a' hallgatók' szivét a' tiszteletben álló ősz férfiutói elvonni, előre is megmondhatnám neki, mint járna. — De a' főnököt nem ama' törvény oltalmazza, hanem leélt napjainak, hallgatói' keblébe vésett édes emléke. — cj Tudok gyülekezetet, hol a'rendes lelkésznek nyugalmazásakor (másutt ismét halálakor) talán szó sem volt a' káplánnak helyettesítéséről (emitt pedig marasztásáról). — Ezt ellentélül: lásd. Prot. Egyh. ísk. lap. 225.1. 16 — 20. sor — dj Tudok gyülekezetet, mellynek legnagyobb része, rendes lelkészénél sem jobb sem roszabb ágostai vallású papot nem csaknem hallott, de nem is lálott (e1 gyülekezet a' többitől messze esvén), káplán nálok soha nem volt; maga a'lelkész tisztes, munkás, tudományos, kötelességét lelkisméretesen teljesítő volt, mégis néhány bántolódzó egyének' nyughatatiansága' következtében — kiknek már nem tetszett a' helyben több mint 40 évig szolgáló , az ő kedvükért meghalni nem akaró, 's e' mellett sem vakon nem bókoló, sem nem vendégeskedő 80 éves ősz — a' még talán most is szolgálható — legalább káplán' segedelmével minden bizonnyal szolgálható — lelkész erővel nyugalomba tétetett; pedig a'jelenlegi helyettest meghivalása előtt a' meghívó gyülekezet közül