Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-01 / 26. szám

hátha még fel is zaklattatott ? — csak botrán­koztató jeleneteket mutat, mellyek ben a' vallá­sos életet, az egyetértést, 's ebből fejlődhető erőt gyengítik meg hosszas időre, kívülről pedig csak gyaláztatást szereznek. Óhajtandó tehát, hogy egy újabb törvényhozás minden habozás nélkül a' westfaliai egyházi rendszabás' typusa szerint, a' presbyteriumok mellé ekklézsiát képező választott gyűléseket alkotva, ezen terhes betegséget, melly egyházunk' életerén olly régtől fogva rágódik, gyökeresen orvosolja meg. Ezen megjegyzésre a' papválasztás' határo­zatlansága vezetett: de hát a' papmarasztás- és elbocsátásról mit mondhatni? Ez minden kritikán alól van. Érzékenyen panaszolja ezen szerencsét­len és embertelen gyakorlatot egy evang. egy­házi tisztviselő is*) 's ezt teszi utána; „Procul dubio didicerunt nostri evangelici hoc a reforma­tis, inter quos continuo moris erat, ut pastor Ecclesiae singulo triennio (a' budai zsinat előtt minden esztendőben marasztás volt) valediceret, et aut rursum, bubulci instar reciperetur, aut dimitteretur, et cum uxore liberisque parochia ex­cederet, alium locum sibi quaesiturus." etc Öröm­mel hozhatom fel, hogy Erdélyben ez a' gyaláza­tos marasztás rég eltöröltetett, 's a' papi disloca­tio is közelebbről czélirányos intézkedéssel sza­bályozlatolt. 7-ik cánon a' keresztyéni szeretetnek szép példáját adja, midőn a' két protestáns felekezet­nek egy közös templom' használását,, vagy a'hol nincs, közös erővel építését ajánlja. Salamon József, professor. (Vége következik.'} Javaslat a- megiirüH papi hivatalt illendően betölteni. Illy czím alatt közié Lutheránus Sincerus e1 lapok' f. é. 22. számában a' felőli nézeteit: „mikép lehetne mostani papválasztási rendszerünkön kellő és czélszerű javításokat lenni?" Légyen szabad, eszmék' fejlődése' tekintetéből, alólirtnak emiitet­tem értekezést némi jegyzetekkel kísérnem. Hogy mostani papválasztási rendszerünkön nem kevés javítani való van, azt minden elfogu­latlan hiszi és vallja. Azonban kétséget nem szen­ved, hogy valamint egyéb korkérdésekkel, úgy ez­zel is szükséges felette csinyán és okosan bánnunk, nehogy a' gyermeket teknőstől felfordítsuk. A' dolognak tűhegyre állítása, miként azt, az alól­irtnak a5 mondott értekezésben is nem lehetett észre nem vennie, bizonyosan soha és sehol nem segít, nem javít, hanem ront: ugy itt is. A'mint az értekezést alolirt átolvasá, valamint feszülve tevé azt, úgy végtére esak olly gordiusi csomót láta maga előtt, melly kettévágva igen, de nem feloldva lön. Egyházunk ugyanis, akarmint igye­kezzék is a' szerző ez alól kibújni, az őt saját­ságosan bélyegző jellemvonások közé nem ok nél­kül számítá mindig, papjai' szabad választási jo­gát; 's ime szerző őt egyszerre ezen jogától meg­fosztani és a' kijelölési 's igy közvetve a' válasz­tási hatalmat is egy tizenkét-virálus* kezébe ját­szani kész. Avagy talán úgy vélekedik szerző, hogy az egyes egyházak elegendő joggyakorlatban ré­szcsülendnek akkor, midőn a' 12 férfiú' kénye által nagy kegyelmesen elejökbe állított trifoli­umból, papot szabadon választhatandnak? Legyen szabad erre tagadólag felelnem; mert úgy hiszem nehéz bün' súlya nyomná azon egyházat, melly midőn jelen rendszerünk mellett 6, 12, 24'stb. egyénből legjobb tetszése és belátása szerint választhat: akkor ebbéli jogát 3 egyénreszorítat­ni engedné; sőt nehéz bűn' súlya nyomna minket is, ha az egyházakat (azon jónak, mi reájok néz­ve a' legnagyobb, t. i. a' jó pap) tulajdon meg­győződésük szerint való választásában illy képen korlátozni kivánnók. Itt ugyan azt adhatná fele­letül szerző, miszerint: „volenti non fitinjuria"; de ez már a' legutolsó szalmaszálhoz kapkodás, és mi sokkal méltányosabban ítélünk egyházaink'nemes lelkületéről, mintsem hinnők, hogy azok illy in­juriát, bármi alakban is magukon elkövettetni haj­iandok volnának. És vegyük csak fontolóra'sbon­czolás alá azon szerző ajánlotta állandó egyházi biztosságot! Kik leendenek majdan ennek is tagjai? nemde szint azon tettes urak, kik mint az egész érte­kezésből kirí, olly éles szálkák szerző' szemei­ben? Tegyük hozzá, hogy azon önkény és jog­bitorlás , melly szerző szerint a' papi választáso­kat illetőleg most elágozva gyakoroltatik, akkor csupán 6 egyénben pontosuland öszve, még pe­dig úgy, hogy azzal mintegy jogszerüleg birand­nak: mi jót várhalni innen ismét? Hiszen „var­jú varjúnak szemét ki nem vájja" mondanánk itt, ha szerző modorában szólani akarnánk. Azután, a' szer­ző ismer esperességet, (miről azonban legyen szabad kétkednünk, mert talán csak a' n—tnem érletle) mellyben e' részben két pappárt monopo­liumot gyakorol 's ime ő ezt most generalisálni kívánná, minden egyes megyében 6 papi zsar­nok'kezébe akarván letenni a'kijelelési jogot Oh milly tág kapui nyílnának így a' monopolizálásnak ésa' nepotismusnak és a' simoniának, ésrncg Isten tudja minek!? — Bizony bizony illy állandó egyházi biztosság által aligha nyerne egyházunk'ügye va­lamit; de a' vesztés bizonyos és kézzel fogható. — Továbbá ki nem tudja , miszerint a' jelenlegi gyakorlat melleit is nem annyira a' kijelölésnél, mint inkább a' választásoknál szoktak történni iz­gatások, szakadások és pártok? mert hiszen nem a'kijelöltetés, hanem az elválasztatása1 főczél; igy tehát a' rosznak épen nincs kiirtva gyökere azál­tal, ha csak a' kijelölés1 jogától fosztjuk meg *) Tentamen juris ecclesiastici Evangelicorum in Hun- a z egyházakat, a| választási jogot pedig számuk­garia etc. Auctore Samuele Klein etc Lipsiae, 2811. ra meghagyjuk. Do sot inkább nem volna-e sok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom