Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-24 / 25. szám

szép jogból, együtt, és mindnyájan vagyunk nép; aztán ebből a'szellem-kifejlődésre, egy nagy verseny-pálya nyílik , az egyház' egyetemében, és ez éppen a' protestantismus' elvihez hű fejlemény 's kívánt alkalom arra, hogy mi papokúl-e, vagy más bajtársunkban bizonyítsuk be méltó voltunkat a' tudós czímre. Utoljára (i) N. ur álítja: a' pap' elnöklete üdvösebb is; mert a' nagy tömeg a' keresztyénség'isteniségét papságában idealizálja, 's isteni kijelentést papsága nélkül nem is gondolhat, 's ezen véleménynek gyengítésével az összes nép-élet veszélyeztetik 'stb. Én pedig bátran állítom, hogy a' nép-élet, vagy annak értelmi és erkölcsi fejlődése éppen úgy veszélyeztetik, ha a' nagy tömeg ezen balvéleményben , a' papi és miveltebb népi intelligentia áltai kényelemből megerősítetik, unván a'balitéletek' óriásaival küzdeni, a' papokat mint bálványokat imádtatni engedjük, holott irva vagyon: ,,meglásd, ezt ne miveld, te szolga-társad vagyok!" (Jel. 19: 10.) ismét: „Kicsoda azért Pál, kicsoda Apollos, ha nem szolgák?" (1. Kor. 3 5.) b) „Üdvösebb , mert a' pap papnak ügyét, sorsát, szenvedéseit inkább tudja érezni", állítja N. ur. Tegyük fel, tudja érezni: de ohajtja-e enyhíteni ? 's ha igen, van-e tehetsége? Azonban ismerjük meg, hogy a' világiak' házaiban számtalan papi özvegyek 's árvák találnak enyhelyet, ápolást és nevelést; 's ne tagadjuk, hogy a' pap igen sokszor károsítja a' papot, kifosztja, mintfarkas megvérzett rokonát; röviden: bizzunkaz erényben 's a' hü szolgák' urában l cj N.urirja: „Észjog szerint a'vallás szükséges: kell tehát tanító is, kellenek polgári törvények, kell tehát tisztviselöség, a'melly ész, és positiv jogok szerint, a' nagy tömegnek magosan felette áll, felette a' megbízóknak 's éppen igy e' tünet nyomán, a' papság is mint tisztviselöség, a' népnek magosan felette áll; mert polgár, ősegyház , fogalomban rokonok." írja tovább: ,,a' fő hatalom magánál a'népnél van eredetileg; de ezen fő hatalmat a' tisztviselők kezelik , személyesítik meg 's képviselik 'stb. Ugyan, paptársaim! ezen tanokat Jézus, 's a'józanul következtető ész magáéinak vallhatja-e? Mikor, és mellyik isten zavarta öszve a' törvényhozó 's végrehajtó hatalmakat? A' választott, a' meghatalmazott, a' küldött, mikor lelt nagyobb a' választó, megbizó és küldő népnél? (Ján. 13. 16.) A' tisztviselöség, a' kihozott törvényekhez van kötve világilag: honnan igényli magának a' képviseleti szerepet? vagy tán magát 's magáéit erősebbeknek képzelvén, küzdés nélkül azért nem akar kimozdulni a' kényelmes vaszokból? d) A' ki olvassa, jól gondolkozzék! írja N. ur: ,,a' papság mint rend, midőn jogosítva volt ön keblében tartani meg az egyházi igazgatást, ön maga, és a' nép' jóllétéért fölvette magába a' világi elemet, olly formán, hogy a' nép közül népszószólót emelne keblére; töblet követelni tőle, mint a'mennyit maga jogaiból engedett 's engednie lehetett, jog-sérelem, erőszak, 's a' protestantismus' jövendője veszve van 'stb. Én elhiszem, hogy N. ur nagy, széles és mély tudományu ember, ama közmondásból: „a' nagyok nagyot botlanak;" mert hogy protestáns pap illyeneket állíthasson , sohasem képzelhettem. Ezek a1

Jézus' tudományával 's minden socialis eszmékkel merőben ellenkeznek. Itt minden kitétel hierarchiát leheli;... Tehát mi papok csakugyan irgalomból népszószólót emeltünk keblünkre? 's most ezek mint megmelegedett kígyók élénken esipdesnek bennünket? — Ügyeljünk magunkra bajtársaim ! lejártak a' mystificatiók' századai ! Igen, de mi ugy hiszsziik, felelitek. Bocsánat nékem az ellenkező hitért, 's azon vallástételért, hogy a' 19-ik század' felén, nem nagy dicsőség, és becsület háromolhatik protestáns előjogok mellett, és igy a' keresztyéni egység 's egyenlőség ellen harezoló protestáns papra, a' midőn ellenkezőleg az előjogos polgárok (követelt tanítványaink) a'szeretet és emberiség'értelmétől ihletve, 's szellemétől íölvilágulva, üdvetlenebb állásupolgár-társaikhoz önként közeledni készek! Azonban Ideje már kimondanom , hogy t. Fáy A. urnák az egy, és az egyház' egyetemének közös tagjai közül érdemre tekintve szabadon átalános többséggel választandó, elnökségrőli véleményét pártolni, kényszerítve vagyok, mint a' melly egyhangú a% újszövetség' tanaival: tehát hitszegő nem lehetek, lennem nem szabad! Az észjogaival, önmagammal, tudva, ellenkezésbe nem jöhetek, eretnekség' bűnén kívül; a' társulati alapeszméket tekintve , a' bitorlás' eszközlésére segédkezeket nem nyújthatok. A'közelebbit illetve: egyházban az egy elv, és egyczél, egy jogot és kötelességet szül, 's ez egyenlőséget és egy érdeket föltételez: itt tehát csak is népi igazgatásnak lehet helye; itt az előjog, ellenmondás és boszontó. ,,A' ki első akar lenni, légyen ti szolgátok!" úgy utasítá vissza Jézus is az előjogra vágyókat. Szóval, mondjuk ki harsány hangon: adassék a' szebbnek! A' mi azt illeti: hogy t. Fáy ur világi elnököt követel (az N. ur' értekezéséből merítve) azért, hogy a' hierarchia megnyomassék: ez a' nép' átalános értelmességének gyengeség-érzését árulja el, és egy törvény a' hierarchiát soha el sem nyomja, ha a' nép' intelligentiájának súlya nem őrködik ellene, mit a' gyakorlati élet eléggé bebizonyított ; a' honnan tanultam azt is, hogy a' protest. papok is vágynak uralkodni 's igen sokakat ismertem, a' kik a' J. Caesar' elvét követték. Hiába! a' hol nincs értelmi súly: ott a' polgári előjogok, ott a' nagy gazdagság, ott a' fényes hivatalok, ott a' régi családi életfa nem egyéb mint lomha test; a' lomha testen pedig az Isten úrrá, kormánvozóvá tette a'szellemet. Haladj