Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-24 / 25. szám

1. 17.): és ez csak is közvetítve nyilatkozhatik a' földön, szellemi és anyagi törvények' eszközlése' következtében. Midőn pedig jelesen az egyház' rendezéséről van szó; akkor Jézus is ama' fő elvnek képviselője, hogy „mindenekékesen, és jó renddel legyenek köztünk, az elrendezést követőire 's követőinek egyetemére az anyaszentegyházrahagyta; és valamint az apostolságra, szintúgy a' pásztorságra senkit ki nem nevezett, azt egyik vagy másik családhoz vagy emberfajhoz nem kötötte; minta' hiányt a' legelső gyakorlat szerint, a'józanész, és társulati egyenlőség' jogai' értelmében, sorshúzás által tölté be a nép , a' nép mondom; semmi előjogot magok az apostolok sem követelvén (Csel. 1: 33 ). Mátyás tehát a' nép' közös szava után léphetc az apostoli tisztbe. Igen! igy az Isten a' nép által nyilatkozván: közvetítve állíthatom, hogy Isten rendelte, mivel nép' szava Isten' szava: de különben valami bramini, Dalai-lámai, avagy zsidó értelemben, mintha Jézus1

egyházában is, a' főtábla, az előjogos papokból állana, 's az elnököt ezen castból tartoznék a'nép választani, ennek minthogy az új szövetségben nemcsak nyomát, de csak rejtett eszméjét sem találom : nem viszen rá a' lelkem , hogy N. ur melleit szavazzak; pedig ha egy papban meg, bennem is csak megvan az uralkodásvágy, főként ha oda folydogálni látom a' konyhazsirt: kedvem telik egy két szellemieskedőnek szárnyait is megnyirbálni 's neposaimat a' jobb jobb gyökerek' birtokolhatása felől biztosulva biztosítni Az idézett sz. irási helyek1

tehát, nem többet tehetnek mint azt, hogy a'papság a' vallásos szellem-élet' fejlődésére szükséges munka, és szolgálat; 's a' midőn Jézus ezen „tanítsatok... megkeresztelkedvén4

' több útasitást nem tett : Pál és Péter apostolok ezen szolgálatnak irányát mutatják ki 's erkölcsileg jellenzik az egyházi szolgákat; 's a' midőn azon észképbennem *s bajtársaimban is valósuland, akkor merészlendem én állítani , hogy az illyenek Istentől rendeltetett papok, vagy a' nép, szabad választásakor, nem hibázta el czélját. dj Í.Péter 2: 9. Ilt „szent nép" olvastatik, de ezzel félre magyarázhatlanul Jézus' követőinek, de erényes követőinek egyeteme fejeztetik ki : 's ezt olly népnek állítja az apostol, mellyet Isten sajátjának tart. Tehát nemcsak mi papokúi vagyunk Istennek sajátjai, (peculium dei — clerici) hanem maga az egész nép királyi papság, választolt nemzetség, szent nép , Istennek sajátja vagyunk; mi papokúi is belé értetve, ha jó cselekedeteinkkel másokat is az Istennek dicsőítésére hatósan felszólítandunk, vagy az egyház' becsületét, szellemi jóllétét 's az ezzel kapcsolatban álló egyének'üdvét, háttérbe nem lökjük, sem pedig úgy mint uralkodván az urnák örökségén Cl. Péter 5: 3.) azaz, az egyetemes népen. ej Az egyházi kormányzásra 's elnökletre, la' papság' följogosítása irányt ós czélt tévesztő, 's ellenmondás is; mert Jézusnak czélja volt'sma is az, hogy a' népek' és nemzetségek' szellemi erejét, az okos lények' ezen óriását, a' pokol vagy az önzés, és sötét tudatlanság szülte babonák, aljas nyerekedés és önkény' uri szolgálatából kiszabadítva , a' népet erkölcsi ereinek, észjogainak ismeretére, kívánatára 's használatára felemelje, a' szellem-élet' élvezhetésére képesítse; a' melly roszaknak a' Ieghatályosabb tényezője a' Krisztus előtt minden népek 's a' zsidók közt is a' papok' előjogossága volt, a' kik elég ügyesek voltak a' népeket a' vallási hittanok' ismeretétől elszorítani , következőleg lelki fejlesztés nélkül hagyva, elhitetni, hogy az istenekkel s Istennel ők, 'scsak s ők ereszkedhetnek érintkezésbe , mint az isteni akarat' választolt tolmácsai, 's ezekről 's az ily— lyenekről mondotta 's mondja ma is Jézus: „ti a' népre elhordozhatatlan terheket raktok, a' nélkül, hogy ti egy újjal is érintenétek" ([Máté 23: 4.): a' Jézus tehát, mint maga szakját tisztán felfogó, értő, és elve- 's czélja mellett rendíthetetlen hű lény, a' ki minden egyházi szolgák' magas eszménye 's mintája, a'papi előjogok' eltörlésével, a' nép' szellem-életében az észjogot, a' melly munka terében erkölcsi szabadságot követel, emancipálta; miszerént, ha Jézus munka-társainak fa' k. papoknak) előjogot, a' mivel maga sem kívánt élni (Ján. 13: 4—17.) mond vala ki: nem ellenkezésbe keveredik-e önmagával? 's ha mi papokúi tiszta előjogokat követelünk: vájjon a' Krisztus' lelke lakik-e bennünk (Rom. 8: 9.) ? vájjon nem a' pogány oraculumok és zsidó papság' állását láttatnánk-e vissza óhajtani? Továbbá A1

mi N. urnák a' 18-ik század' végéig állított gyakorlásból vett erősségét, a' papi elnökség mellett illeti, azt mondom: aj a' régiségbői húzott erősség nem egyéb , mint önmagunk ellen fordított fegyver, a' dolog' érdeméhez, bj Az új szövetség és józan ész' tanaival ellenkező, vagy legalább azokon nem alapulható gyakorlat vagy bitorlás, ha a' nép' nyilvános megbízásából nem eredett; vagy ha abból, akkor az egyetemes népnek joga nem csorbult, s ma a' nép (beértve mindenkor a' papokat is) úgy rendelkezhetik, a' mint jobbnak találja, és czélosabbnak a' vallásos szellem-életre. A' papság' részéről egy ellenvetés: „A' nép nem bizott ugyan meg, de a' midőn fölléptünk, nem is tiltakozott: tehát nem bitorlás, hanem nyilvános gyakorlott szokás az elnöklet; 's azért nem is engedhetjük kezünkből kicsikartatni/- Felelem: a' Jézus' tanai, és észjogok ellen nincs elévülés, 's csak azon építhetjük bizodalmunkat, ha a' nép magát nem eszelte. De vége a' mystificatiónak is! Fáy ur nem félte átkunkat , nem tartolta bűnnek kikiáltani, hogy az egyház' tagjai közül, pap mint világi egyaránt jogosítva van az elnökszékre. Azonban ne bánkódjunk, hisz' mi is osztozunk a'