Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-24 / 25. szám

„az Isten lélek, a' kik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (Ján. 4: 23, 24.) De ez tétele a' protestantisrausnak is; ez, sarka a' ker. rationalismusnak is: tehát ezt Jézus, mint az örök ész' képviselője ponálja, — ponálja maga az alanyi én vagy ész is: és igy ezek, mindenik értelmezés szerint, positivitások, és csak is azért rendíthetetlen positivitások, mivel az észben gyökerezvék, különben ugy járnának mint a' Móses' örökkévaló törvényei. Tehát az eszmélő 's törekvő szellem' szárnyait ne szegjük meg! a' keresztyén szép név' elvitázásával 's gyanúsítgatással elzuzó árözönt jósolgatván: hanem N. ur' fölhívása szerint, „tegyünk , munkálkodjunk, vitatkozzunk, vigyük szerepeinket mint lehet! 'stb.4

' (úgy van, mint lehel') dc önbölcseség nélkül tekintély' emberei, ós igy szolgák vagyunk, pedig Krisztus az én-nek — a't'íM-nak, a' szellemnek, a1

tiszta protest. keresztyénnek számára szerzelte meg a' fiúságot, erkölcsi szabadságot, vagy emelte ki az észjogot a' papi önzés' kényuradalmából az egyetemes emberiségre nézve. Részemről hát a' szellemieskedőt nemhogy vissza riasztanám, sőt tüzelem; mert jobb, a' Jézus által is minden lépten-nyomon pártolt észjogi kivánatoknak engedelmeskedni, mint áldozni. (1. Sám. 15:22.) Úgyde lúlszellemieskedik valaki, mondja N. ur! Az örök szellemnap' tüze utójára is leperzseli szárnyait; aztán az is igaz, a' túlzók örökké több hasznúak voltak a' tespedöknél a' szellem-világban, mint a'vészek a' légkörben. Az igazság szabadosokká tészen, Jézus és ész egyaránt állítják (Ján. 8: 32.) Jogtalanság hát a' haladó szellemet okokon, méltányos okokon , kivul menydorgésekkel haladásában késleltetni. A' bámész néptömeget se féltsük! Abból előbb egy kettő, később néhány, végre az egészséges ép tömeg megindul Áldott és dicső századnak nézem én ezt, a' mellyben a' nép közül is (populus) sokan, igen sokan eszmélnek, a' vallás-ügyekben mint irók föllépnek ; a' miből következtetem, hogy a' mennyország, vagy a' szellem' erkölcsi és értelmi fejlődés' kulcsát kezelni közös jognak és kötelességnek kezdik ismerni és hinni. E' szerint ki merészli kárhoztatni ma a' népet azért, hogy a'lelkét papra nem bizza? hogy a' farizeusi jármot nyakából kirázni határzottan akarja? Engedjük bemehetni, sőt mi papokul vezessük a' népet a' szentek' szentébe! különben úgy is kivívandja, részint már, hála az égnek! ki is vívta magának, mit ? az észjogos lelkiszabadságot; 's a' ki ma a' vallás' tárgyait a' papok által kirekesztőleg kezelendőknek hinné, ha tán nyilván állítani nem merészli is: annak szive titkon hierarchia után sovárog; pedig ha dögvész és kárhozat van valahol: az mind Jézus' mind az ész' tanítmánya szerint, a' hierarchiában otthonosult. — Es már most a' szőnyegkérdések közöl: i) Az egyház-igazgatási elnökség. Itt is N. urnák belépte jupiteri; rá csap a' szőnyeges asztalra. A' Fáy ur' értelméből ránk né^ve az utó-itéletet ajtó előtt állani következteti, 's midőn az angyal késik, maga fújja meg a' halál-kürtöt az ellenkezőkre; pedig bizony, hatás- és ellenhatás nélkül, élet nem is képzelhető. Az ellenműködő erők' e' korszakában, ne remegjünk hát a' protestantismus' jövendőjétől! a' holnapi nap gondot visel magáról; csak a' mai nap' terheit legyünk képesek férfiasan hordozni! „Könnyebb az égnek és földnek elmúlni, mintsem az én beszédemből csak egy jottának is megváltozni" (Luk. 16: 17.) Az első protestáns pap, Jézus, szólotta vala ezeket, komolyan, de az alakzatokon és szókon fölülemelkedve, észjogos vallástanítmányainak szellemére vonultán, ama' rekesz szerint; ,,a' beszédek, mellyeket én szólok, lélek és élet." (Ján. G : 63.) Minden jelen a' jövőnek előcsarnoka. — Ma már séitcs lenne el nem ismernünk, hogy a' Krisztus' megörökösödött állapoljának mértéke szerint a' nép is megférfiasodott, 's közulök a' szellemi küzd-mezőn elvetett keztyüt, nemcsak föl merészlik emelni, de elönkbe is vetni, mint Fáy ur; ezt pedig ha N. ur fölvette , mi secundáljunk! hanem őszintén, és ne a' földet rengessük, inkább az eget reszkettessük! ne is politizáljunk, annál inkább ne titkolódzunk! Máima, Jézus óta mondottak és irtak közül sokat ismételhetünk, 's még többeket mondhatunk ollyakat, a' mellyekről földi működésében így nyilatkozott: ,,mcg sokak volnának, a' mellyeket néktek mondanom kellene, de most el nem hordozhatjátok." (Ján. 16: 12.) Szóljunk hát az 1843-dik évben úgy, a' mint Jézus' protestáns szelleme által máig tanítattunk,azelnöklet'jelen kérdéséhez is! Én még nem voltam szerencsés t. Fáy András urnák Óramutatóját olvashatni, miért? resangusta domi; nem tudhatom hát: vájjon a' mutató az ütésekkel egyező-e vagy nem ? de N. urnák értekezéséből látom, hogy mindketten egy elnököt vitatnak. Fáy ur azon körirással, hogy: az elnökválasztásban egyedül érdem tekintessék, minden elfogultság nélkül egyik vagy másik rend iránt j világi mint papi, mint ugyanazon társaságnak tagja, egyiránt jogosítva levén az elnöki székre!" N. ur pedig kirekesztőleg pap-elnököt a' régibb gyakorlatra 's annak üdvire, és némüleg isteni rendeletre támaszkodván : és én is az egy elnökség mellett nyilatkozom , mert: aj A' felhozottakat nem ismételve, mind az anyagi, mind a' szellemi természet' normális állapotjától kölcsönözve találom, p. o. egy fő az állatoknál, egy nap az égen, egy fő szellem a' nagy mindenségben, a' szellemi munkálatokban egy elv, egy czél; ezen mintát követi a' társas testület is alakjában , ha csak mint idétlen (abortus) szülemény szeszbe nem akar kerülni. Mert b) Ugyanazon időben és helyen a' két elnök