Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-17 / 24. szám

Fel szólít ás. Noha országgyűlésünk, mellynek sikeres eljárásán annyi lm kedély reményteljesen csügg, együttül, és ek­kép minden tehetségek annak előmozdítására lennének ösz­szepontosítandók; azért még is bátor vagyok a' magyar közönség figyelmét és nyájas hozzájárulását, olly tárgyat illetőleg felkérni, melly jóllehet nem keletkezett ország­gyűlésen és közvetlen nem is tartozik annak működési so­rába, még is hatalmas tényezője, hazánk egykori felvirág­zásának. Tizenhárom éve lesz jövő octoberben, mikor sikerrel legelőszer hasítá Dunánkat gőzös. Száma ezeknek azóta hu­szonhatnál többre növekedett. Hajózásunk Lincztül kezdve, a' magyar hont keresztül evezve, egész Konstantinápolyig,Trape­zuntig, Salonichigés Smyrnáig terjed. 'S ha itt ott számos hát­ramaradások történtek is, és nem egy utazó vala kitéve vaj­mi terhes alkalmatlanságnak sőt fájdalom, az ügy még némelly emberélet vesztével is járt; azért a' nagy isteneknek hálát adván, még is el szabad valamellyes megelégedéssel mon­danunk: hogy a' vállalat tennivalóinak legsulyosb részét már kiküzdötte; hogy az nemcsak fenáll,de virágzást is ígér; 's hogy annyi sikert, annyi nehézségek közt. aránylag olly kevés gyászesettül kisérve mint a mennyi minket ért, eddigelé de tán egyetlen egy társulat sem tudott aratni. Meg van nyerve a' csata. Örülhet is ennélfogva min­den magyar, ki magasb felfogású, mintsem hogy egyes korcsmárosok és fuvarosok monopoliuma elibe ne tenné , a' nagy közönségnek eg}r új közlekedés általi feleleveníté­sét, egy olly közlekedésnek, mellvnek eszköze létezett ugyan már rég azelőtt, mikor vérünk ázsiai törzsökétül szakadva, a' hármas hegy és négy folyó közt, ütéfelúj hazá­ját, melly eszköz azonban jóllehet Európának legnagyobb 's leggyümölcsözőbbé válható csatornája, eddigelé haszta­lan hömpölygeté vizeit a' tengerbe, sőt belföldi hasznát te­kintve, még itt is áltálján véve alkalmasint több átok- mint áldásnak volt forrása. Örülhet pedig kivált az, ki Budapestnek, mint Ma­gyarország szivének, felvirágzását tartja azon főkellékek egyikének, mellyeknek újjászületési ügyünkben liibázniok nem szabad; mert kérdek minden elfogulatlant, ugyan ha­tott-e közelebbi időkben valami az érintett két város felvi­dítására, mellyhez képest ez ugy szólván egészen más képet öltött magára, erősebben és csak távulrul is annyit, mint a' dunai gőzhajózás? Valóban semmi; mihezképest mint mondám, a' dunai gőzhajózásnak eddigi sikerén, minden messzebb tekintő gyakorlati magyarnak csak örvendenie lehet. Ámde azért, mert ki van küzdve az ügynek legsu­lyosb része, és már már elmondhatni: miénk a diadal; azért még korántsem szabad az eddig nyert babérokkal be­elégednünk. Valóban nem ; mert nyert diadal csak akkor válik hasznossá, ha annak gyümölcsei biztosíttatnak. Ezek azon­ban , munka, fáradság és meg nem szűnő előre-törekedés nélkül, magoktul nem igen szoktak megérni, midőn vajmi könnyen ismét el is vesznek, ha az érintett tulajdonok helyébe hanyagság és azon szerencsétlen megelégedési hangulat áll, mellyet legtöbb ember olly hajlandó, legki­sebb bármiliy ephemer siker után is érezni. Mihezképest, ha ez ügy körül is, mint sok egyébben, önámitásokkal és legfeljebb egy kis „f é 1 i g m e d d í g i v e 1" be nem elég­szünk , de valóban elősegítni és pártolni akarjuk a' dunai gőz- és áltálján véve a' czélszerübb hajózást, ugy hogy az derekasan meghonosodjék, és hazánk többi folyóit, mint nemkülönben felséges Balaton és Fertő tavait is valahára új élettel ékesítni, melly két kis magyar tengert többek közt a'Dunával hajózható csatornákkal össze nem kapcsol­ni, valóban megbocsáthatian vétek, mellybül hovaliama­rább kigázolni volna kötelesség: aVkor semmit sem sza­bad szembül bocsátnunk, mi illy üdvös czél elérésére ha­tással lehetne. Illy czélnak elérésére azonban, sok más tényező mel­lett, mindenek előtt szükséges Pesten biztos kikötőt lé­tesít ni. Ha most gőzös érkezik Pestre , nem egy , mintha e­lectricitas által volna érintve, a' parthoz fut, vére sebe­sebben forog, némelly pedig örömteljes bámultában a' szo­kottnál még száját is tágasbra tárja; ámde ez okbul az e­gésznek mind élénkebb felvirulhatására egy kis fácskát hordani, az viszont nem jut minden ember fiának eszébe. Jóllehet egynél sokkal több budapesti 's máshonnani em­ber fia — mert hiszen ez sem pénzbe sem munkába nem telik, sem jobb eszközlésre nem kötelez—elég gáncsot tud feltalálni a' létező ellen, mint például: olly igen életbevá­gó dolgot, hogy több hajó neve nem magyar; és vajmi ke­serves képet mutatna, ha kikeletkor az ó-budai kikötőbiil gőzösök helyett azon hír lepné meg drágalátos és ugy szólván kötelességileg mások által olly igen örömest szol­gáltatni szerető személyét: hogy biz aT telelésre bekötött gőzösök jobb része hamuvá lett Mennyi lárma volna akkor, milly indignatio 's milly iszonyú szemrehányás érné azokat, kik a' vállalat kifej­tését kezelik, hogy nem volt több előre-látásuk, nem ta­láltak fel biztosb helyet, vagy nem oszták legalább meg, egy második kikötőnek kieszközlése által a'bal sors csapá­sait, valamint a' gondos gazda sem szokta egy kazalba hal­mozni mezejének minden gyümölcsét 'sat. Múlt télen tizennyolcz gőzös telelt, a' társaságnak számban mindig növekedő egyéb hajóival, az ó-budai ki­kötő kisebb ágában. A' hely meglehetősen szűk, és ekkép csak egy kissé nagyobb szánni hajónak nem szolgálhat biztos menedékül; mert ha hajót szorosan hajó mellé kell kötni, és ezek téli időben jó befagyva nem mozdulhatnak helybűi, természetes, hogy illy körülmények közt, tűzve­szély, kivált éjjel és nagyobbacska széltől erőre kapva, olly rémitő állapot, melly a' legvirágzóbb, legszilárdabb válla­latot is néhány óra alatt semmivé teheti, és ekkép annál borzasztóbb olly intézetre nézve, melly mint dunai gőz­hajózásunk, jóllehet fenáll már, de azért korántsem szi­lárdult még meg, és a' virágzástul is — olly virágzástul t. i. mellyben díszleni én szeretném látni azt — még vajmi távul van. Egy második kikötőrüli előre gondoskodás tehát a: leg­sürgetőbbek napi rendén van, feliéve, ha a' puszta vélet­lennek és egyedül a' jó szerencsének nem akarjuk ez ügyet is , dologtalan, áldozatlan és hozzájárulatlan áthagyni ugy , mint áthagyjuk nem egy gyakorlati életkérdéseink kifejlé­sét a' vak íatumnak, resten. Igaz ugyan , hogy még most éppen olly nagyra nem nőtt gőzöseink és egyéb ezekhez tartozó hajóink száma, hogy azok az ó budai kikötőben teljességgel el nem férnének, vagy azokat igen szorosan volnánk kénytelenek egybesa­ráglyázni; e' mellett gőzöseink szinte egész sora, mint nemkülönben több szállító hajóink vasbul készítvék, és e1 fölölt olly rend és felvigyázat van az ó-budai kikötőben, miriil kiki meggyőződést szerezhet magának, ki azt meg­tekinti, mikép mindezt összevéve, mostanság még nincs okunk azon nagyon rettegnünk, hogy tűzveszélytül meg nem tud­nók valami mód óvni gyermekkorában levő honi flotillán­kat, melly egyébiránt assecurálva is van; csakhogy, ha ki is pótolnák annak vesztét, még is nagy csorbát szen­vedne az egész, mert ugyan kifizethetné meg azon időt, melly új gőzösök építésére és a' fenálló hajólánczolat kiegészí­tésére kívántatnék meg? Ezt nem szabad szembül felejteni. Mi okbul a' vállalatnak nem is jelen fejletlen állapot­ját kell szemügyre vennünk, ha azt előremozdítni kíván­juk, hanem természetes progressiójához kell ^ennivalóin­kat' szabnunk, sőt e' progressiót előrelátólag még minden kitelhető módon pártolnunk is. Legutolsó években három négy gőzös is épült éven-

Next

/
Oldalképek
Tartalom