Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-14 / 2. szám

részben ennek ellene dolgoztak, míg Sámuel alatt próféta-iskolák nem keletkeztek, kikből került próféták aztán meglehetősen ellenőrizték az önző papok' tényeit, mint Malakiás II. 7—9. láthatni. Most már ha kérdjük: azon üdvös reform, melylyet Urunk tőn, minő jótékony irányt tüze ki magának ? Talán a' vallást akará elváltoztatni? hisz ez, mint fölebb láttuk, isteni, és rendületlen áll minden szívben, noha sokszor meghomályosodva; ezen gyökeres változtatást tenni alig lehet, legfölebb is ennek ruháján a' cultuson. Maga is ezt mondja: „nem jöttem, hogy a' törvényt — vallást — elrontsam, hanem hogy betöltsem." Miért jött tehát? Azért, hogy példányul szolgáljon a' papságnak, és kiszabadítsa a' népet a' papi zsarnokság' körmei közül, melly akármi volt inkább, mint néptanító és nevelő; innen azon feddések, mellyeket szóra az önző, és haszonleső papság ellen 1); ezért állítja vissza a* népet eredeti jogaiba, melly az önvizsgálat, szentírás' olvasása, a' jeruzsálemi templomon kivüli imádkozás, mellynek kárpitja urunk'halálakor kettészakadt, annakjeiéül, hogy a'népnek is be lehet ezentúl menni a' templom1

szent helyébe: innen ezen neve minden keresztyénnek királyi pap 2); szóval, urunk fölségesen megfelelt az említett életkéidésre, hogy: mi a' pap, mi a' nép? mellyet aztán az ős egyház' gyakorlata fölségesen ki is fejtett, és mintegy commentárralkisért: melly fogalomban mi is, mint normál- és szabályszeresben megnyughatunk, a'melly is imez: A' keresztyén papnak ugyan adassék illendő tekintély, méltóság és jövedelem , hogy ő alkalmas legyen az egyház' kormányzására , a' fenyíték' valamint a' vendégszeretet' gyakorlására: de más részről ne engedtessék az meg neki, hogy magát a' néptől a' nőtlenség által elszigetelje, ezen zsarnokikig uralkodjék, sőt inkább tartozzék ő olly alapos tudományt szerezni magának , és tanításbeli ügyességet, hogy a' népnevelés' és oktatás'munkáját áldólag ható szorgalommal tehesse. Ezen alapfogalom merítetett azon apostoli parancsokból, mellyek alól idézve vannak 3J. Ellenlábosaivá akará 1) Máté XXIII része egészen. 2) 1 Pét. II. v. 9. 3) Méltóságot, és tekintélyt illetőleg, Máté 18: 18. és Ján. 20: 23. itt urunk a' keresztyén papságnak erkölcsbíróságot, és ollynemü méltóságot ád, minővel Rómában a' Censorok bírtak. Jövedelmet érdeklőleg, 1. Tim. 3: 2. •Mo^oí-nak vendégszeretőnek kell lenni a' papnak, mi tisztességes jövedelmet föltételez. Notlenséget mi nézi, nyilván mondatik ugyanott, hogy egynejü legyen, niasyvtatxog avsQ: így ítélt sz. István királyunk is (Decr. I.c. III.) Zsarnokságot illetőleg, i. Pét- 5: 3. M xu-iuxvQisvovTtgrov xíIj^oj/; Tudományosságot érdeklöle'g pedig l.Tim. 3: 2. az ki. tehát tenni Urunk saját papjait a' zsidó papságnak, és igazi tanító kart akart alapítni, nem áldozó papokat, minők a' pogány, tudatlan és gépileg munkálkodó papok valának. Az ősanyaegyház' arany korában meg is feleltek a' keresztyén papok ezen eszménynek; mert mi az első momentumot, a' tekintélyt és méltóságot illeti, tudjuk az egyházi régiségekből, milly nagy tiszteletben állottak a' lelkészek híveik előtt, kik őket clericusoknak, vagy Isten' örökséginek , kiknek sorsuk jobb részre esett 4), elnököknek, yagy prépostoknak, 5) és egyházak' felügyelőinek, 's kormányzóinak 6), főpásztoraikat, vagy püspökeiket pedig apostoloknak 7) , apostolok' utódainak 8), pápáknak 9), Krisztus' helyetteseinek , vántatik , hogy tanításra alkalmas , Stdcixuxos, legyen; így felelend meg aztán azon eszménynek, melly 1. Pét- 5: 4. adatik a' papságról, hogy ez tükör és példány legyen az egyházban; és olly tökéletes ember, minő tökélyt az emberi természet megenged. 4) Cyprianus leveleiben a' papokat majd mindig clericusokndk nevezi; már, régebben a' papságba igtatás, ordinalio clericalis, a' papokhoz küldött körlevél literae clericae névvel nevezteték. így epist XXXIII. ed. Oxon: „Qui in ecclesía domini ad ordinationem clericalem promoventur. et cet<£ Epist. XXIII „Perqvam grave est, si epistolae clericae veritas mendacio aliquo, et fraude corrupta est." 5) Cyprianus Epist.LXXXI. „Cumhabeatin ecc-lesiae administratione voluntantis suae arbitrium liberum , unusquisque pruepositns. Tertullianus, de Corona Miül. c. 111. Eucharistiae, sacramenlum, non de aliorum, quam Praesidentinm manu sumimus." 6) E u s eb. d e m a r ty r . P al ae s t. c- II. „Ezek estek az üldözés' első évében, midőn még csak az egyházak' kormányzói — txxXsaia.; nootőnMv — ellen dühöngött az üldözés." 7) Theodoreti Comm. inl.Tim.3: I.„Eosdem olim vocabant presbyteros ; eosautem, qui nunc vocantur episcopi, Apostolos nominabant." És másutt: „Philippensium apostolus erat Epáphroditus , Cretensium Titus , et Asianorum Timotheus Apotoli'." 8) Cyprianus Epist. XLII. a d C 0 r n e 1: ,.La -borare debemus, ut unitatem a domino, et per Apostolos nohis s/iccessorib"s traditam obtinere curemus" Fi r mi I. epist LV- „Hostes unius catholicae ecclesiae, in quas nos sumus, qui Apostolig successimus 9) Epip h. Haeres. Arian. LXIX- Arius, quem Alexander papa ob victricem omnium veritatem injuste perseqvitur.'4

Hieronym- Ep. LXI. ,,Habes papam Epiphanium, és ugyanott: ex-