Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-08 / 14. szám

évekre csináltatja is az ember ruháját, 's szegény i legénynek elég a' divatot — melly különben is ; jő "s inegyen 's megint visszatér — nagyjából követni's szem elölt tartani; annyival is inkább, mert erre a' tehetős uri renden is elegen adnak követendő példát A' mi a' hullámzó foszlányokat 's szakadozott palást' rongyait illeti: mind ezeket én szintúgy tudom, mint B. ur, 's ezekre nézve, mint első szózatomból is láthatta, óhajtóm, bár minél elébb nyissa fel szemét egyházunk; de azonban azt se felejtsük, miszerint sok igaz van abban is, mit e' részben mond az Óramutató, — hogy ügyesség, szemesség, takarékosság, maga-feltalálás 's körülményekhezi alkalmazkodás sokat kipótol, és hogy a' sült galamb szánkba nem repül. Egyébiránt én — bárha én is méltán kérdhetném : vájjon — kivált három év óta — rózsa-pamlagon heverek-e? azzal tartok , mit a' római költő énekel: Here! si querelis, ejulatu et fletibus Medicina fieret miseriis morlalium, Tunc lacrymae auro parandae forent. és igazítom B. urat azokra, miket Hetényi ur az ön'nyilatkozatát megelőző értekezése' végén, ide tartozólag, a' milly szépen, épen olly igazán, monda. Valóban én ismerek itt e' kis magyarhonban, szegény egyházunk1

állásához képest, igazán úri jövedelem mellett*, alig napról napra tengődő szegénységet és czudarságot; 's megfordítva, tudok néhol nemcsak jólléteit, de^?dagságot és nyilt vendég-szereletet, alig 400^p00 vtfnyi jövedelmű egyházban, a' legbecsületj^bb erkölcsi jellem 's hivatali pontosság mellett. Es valóban vétkezném, ha itt, midőn olly jó alkalmam van reá, egy érdekes nevet, különösen az egyházi lapnak, át nem adnék. Ertem pedig Posoni Gergely urat, kinek megyéje Szancsal, a'küküllői egyházvidékben egy a' legcsekélyebb helyek kö-i zül, hol még mester sincs. Ez a' Posoni Gergely ur, azon kivül hogy szép eszére 's alapos ismereteire nézve — mihelyt reá adná magát — egy professori cathedrának is megfelelhetne , az egyház iránt mutatott buzgósága által valóságos disze lön egyházi rendünknek. Ö az elrongyollott 's pusztúlásnak indúlt papi telket megépitette, pinczét, csűrt, istállót csináltatott, a'házatmegujítatta , a' templomot zsindelylyel befedette, egy 100 conv. forintos harangot öntetett — sőt ezen nyomorúlt szegény egyházban tornyot is építetett; 's midőn a' többit mind a' maga erszényéből csináltalá, az utolsóra nézve is nemcsak annyiban vala első patrónus, hogy a' dolog tőle indúlt ki 's a' segedelmeket ő szedte össze: de annyiban is, hogy legnagyobb ajándékkal járult a1

munkához; 's jelesen a' toronyhoz való meszet mind ő vette, és saját szekereivel hordatta haza Enyedről Szancsalba. Mostan pedig szándékozik, ha Isten élteti, Szancsalban iskola-mesteri hivatalt is alapítni. Meg is áldotta az Isten Posoni urat, mert ha mind igy, még nagy földes ur leszen Szancsalban. Valóban különös szerencsémnek 's örömömnek tartom, hogy Posoni ur, mint sok derék volt tanítványimnak egyike, i!ly dicső oldalról tünteté ki magát; mert valóban meg teli azt adni, hogy állásához képest nagy dolgokat cselekedett, mellyek után csak azt kivánom: éltesse a' mindenható és segélje többekre is! Posoni ur egyébiránt épen ollyan szegény legény volttmint akárki: de ifjú deák kora óta takarékos és eszes speculator, czudarság nélkül. Hogy Nádudvaron mi jut és mi nem jut öltözeti illedelemre, azt Baksay ur kétségen kivül legjobban tudhatja; de magam is alkalmasint hozzávethetek , midőn ottan több izben megfordultam 's hallottam azoktól, kik ott naplóztak; 's különösen örültem , midőn az egyiket, ki csaknem tanulótársam volt, szegény papi sorsunkhoz képest, uri állapotban 's megelégedve találtam. Én részemről többet nem óhajtók, 's azt hiszem, akkor elég boldog lesz egyházunk papi jövedelem* dolgában, mikor a' legutolsó helyen fél annyi lesz mint Nádudvaron: mit is adjon meg a' nagy kegyelmű Isten! Egyébiránt, hogy Baksay ur költői értelmességre hajlandó: azt jelen czikkje is bizonyítja , 's ezzel semmi esetre nincs miért megszégyenlje magát; mertén azt, mit ez iránt mondottam, nem tréfából, de komoly valóból és ad rem mondottam ; és itt egyszersmind azt is örömmel nyilvánítom, hogy hajdani kedves tanítványim' több jeles versei közölt Baksqy úrtól is a' „Lantban" néhány darabot gyönyörűséggel olvastam; midőn a' költészetnek magam is szinte szenvedelmes tisztelője vagyok. Végre a'mint Baksay urat ismerem, győződve vagyok az iránt, hogy ha gyakrabban 'sbővebben cserélhetnők ki gondolatinkat: nemcsak a' 'jelen tárgyban, de egyebekben is könnyen megegyeznénk. Epen azért reménylem, hogy mindezeket olly szivesen veendi, a' milly tiszta indulatból származtak , 's kérem is hogy vegye úgy. midőn hajdani tanítója Baksay úrnak ezennel jobbját nyúlja, mint barátja. Péter fi Albert. Slácsi ág. evaeig. egyitázisiftegyéböl. 1) Télutó' 16-kán első ülésit tartotta azon » választmány, melly utolsó közgyűlésünkből a1 végeit neveztetett, hogy eperességi közgyűléseink' hiányait felfedezvén, az iránt adja be tudósítását , miként volnának azok czélszerübben szerkeszthetők. A' tárgyhoz szóló munkákat H. S., B. J. és —. lelkészek küldöttek; mindenik illő méltánylást nyert. Ha jól vagyok értesítve: a' választmány azon elvre építi tervét, hogy egyházmegyei közgyűlésen, minden egyes anyagyülekezetnek egyházi és világi egyén által kelletik képviseltetni. Miután a' tárgy kellőleg ki leszen merítve, 's készen a' terv: azt közlendem. 2) 1842-diki Nyárelő' 9-kén tartott közgyűlésünk'