Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-15 / 12. szám

részség a' tőle kitelhető legnagyobb jutalmat igérni egy olly kathol. munka' előmutatójának, a' millyről mi ketlen előre bizonyosan tudhatjuk, hogy nem létezhetik! 'S milly helytelen hetvenkedés, az ő és hozzá hasonlóknak ellenséges szándékát a' katholicismus' átalános szellemével összekeverni akarni! Óvást tettem én arról jó előre, hogy igaz keresztyénkatholikusokkal — kik mivel a' szeretet' nagy mesteréhez, a' közös megváltó Jézus Krisztushoz egész lélekkel ragaszkodnak, és ugyanazért ellenünk olly gyűlöletes vádokkal ki nem kelhetnek, — nekem semmi küzdésem nincsen; és egyenesen kimondottam, hogy én — akármik legyenek azok, — csak ollyanok ellen harczolok, a' kik bennünket gyűlölnek 's azért mások előtt is gyűlöletesekké tenni szeretnének. Ezeknek pedig természetesen egészen más tacticájok van, mellyet valamint én, szintúgy ő is ismer. Hol vennék ezek azt az egyenes lelket, illy nyiltan kimutatni foguk' fejérét, 's olly szavakkal, olly modorral, 's mi legfőbb, olly kapcsolatban beszélni velünk? Hiszem akkor magoknak is el kellene ijedniük vádjaik' idétlenségétől ? 'S hiszem akkor, ha ők illy modorban és illy rendben állítanák ki álgyutelepjeiket a'síkra : az ellenfél azokat hamar észrevenné, és védelmezhetné magát "ti t r ellenök! Ok sajatsagos modorban viselik haborujokat. Nem vívnak ők férfias, bajnoki harczot, hanem csak guerillázni szeretnek. A' bokroknak rejtélye mögül, szétszóródva, külön helyekről röpítik nyilaikat. A' megsértethetés' veszélyétől menten , sérteni akarnak ők! — Azért a'kitett körtyv' kimutatójának megjutalmazására sohase költségeskedjék —czyur. Minden jutalom nélkül ingyen útba igazítom én, nem ugyan őt magát, (mert ő ugy is a' kimutatandó helyen honoz) hanem e'lapnak tisztelt olvasó közönségét egy guerilla tábor felé, mellynek kilövöldözött nyilait kiki könnyen összeszedheti, és tetszése szerint kiállíthatja. Olvassa akárki a' „Religio és Nevelés" czimű lapnak csak mult évi folyamát, és ha ott az éiltalam kiállított vádakat egy ül egyig, ha mindjárt ugyanazon szavakkal, ugyanazon modorban , 's ugyanazon kapcsolatban nem is, de minden bizonnyal abban aszellemben és irányban fel nem talíilja : akkor megérdemelve szálljon nevemre mind az a' méltatlanság, mellyet —czy ur arra halmozni kegyes volt! De ha mind*) Böcsületes ember, állítása' hitelesítésére, több hypothecát csakugyan nem állíthat, mint én itt nyilvános becsületemet. Ugyanazért azon esetre, ha több olvasóinknak a' nevezett évi folyamatot átfürkészni nem volna kedvök, vagy —czy ur kibékülni nem akarna: mindenkor kész leszek drága zálogomat beváltani és adatokkal szolgálni. Addig is pedig, csekély mutatványul útalhatom a' t. cz. közönséget: Religio és Nevelés' 1842, első félév, 19 szám, 300—304 lap „Haller igen ezeket mondanom nem volna szabad, — hogyha én itt-ott elleneink' vádjaikhoz csak ugy koholva toldottam volna egyiket is másikat is : még akkor is micsoda panasza lehetne ellenem —czy urnák? Hát megtámadóinknak elismert vádjaik nem csupa koholmányok-e? És én e' koholmányoknak szaporítása által azoknak ártottam-e? Azt csakugyan által fogja látni kiki, hogy velük csak munkámat szaporítottam és súlyosbítottam volna. II. Miért nem adtam világos dejinitiójéit a' kereszlgénségtiek és a' szabadságnak , hogy mégis bizonyosan lehetne tudni : mi hát az a1 mi keresztyén lelkiszabadséigunk? — Ez csakugyan furcsa! Hát bizony mégis vágynák emberek , kik az erdő miatt a' fákat nem látják. Én pedig szinte sokallottam annak ismétlését , a' minek felnemtalálásán —czy ur panaszolkodik. - De gondolom mi ennek oka. Otet a' letromfolás' szenvedélye annyira elkapta, hogy a' miatt, a' mit lelni óhajtott volna, nem látta azt a'mi előtte volt. — Azonban, akármint legyen, én kötelességemnek tartom rajta segíteni, és logikám' védelmére megkísérteni: ha vájjon röviden láthatóbbá tudom-e neki tenni a' mondottaknak öszvefüggését és következetességét, minthogy ő azt a' nagyobban felfogni nem volt képes. 1) A' szent-irás, 's különösen a' Krisztus' evangéliuma, nekünk protestánsoknak, egyedüli kútfeje a1

keresztyénségnek : következés képen mikor mi keresztyénségről szólunk, nem érthetünk mást, mint öszvetegét mindazoknak }

tnellyekat keresztyénség'' szerzője, az ur Jézus Krisztus, az ő evangéliuméiban az övéinek hinniök és tenniük ad. 2) Mi protestánsok érezzük, hogy mind azoknak , kik keresztyének lenni akarnak, szükséges ehhez a' Krisztus' evangeliomában foglalt kereszténységhez, mint Istentől adott objectum positivumhoz: (hát nem mint a:

Thalmudhoz, Koránhoz, vagy Phaedrus' meséihez) ragaszkodniok kell; következésképen, mikor mi átalában szabadságról szólunk, semmi esetre sem érthetünk olly zabolátlan önkényt , melly a' keresztyénség fölött koczkázhat, (azaz, melly a' Krisztus' evangeliomában foglalt keresztyénségnek elfogadása, vagy elnemfogadása fölött tetszése szerint határozhat) hanem minden emberi tekintély- és erőszakoskodástóli ollyau függetlenséget, melly a%

keresztyénséggel (azaz annak szellemével és az ahoz ragaszkodással) összefér; minthogy ez a' keresztyénség ollyan félreértett szabadságot, melly őtet meg semmisíthetné, szabadon adott parabolácskájára" 's nyomban ugyanott ,,a' mai (ábrándozó kor) felvilágosodásároli" czikkecskére: azután 20-dik szám, 305 —311-dik lapon —czy ur' szombathelyi levelére és végre: 376 lapon „a' vallás' és lelkisméret' szabadsága" czimü kis rövid felkiáltásra- H. 8