Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-15 / 12. szám

12. PROTE§TM§ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. TtEásodiU éri folyamat. PESTEN, 1843. Maríius' 25-kén. Verfolgt sei nur die Meinung, Die — freie Meinung stört. V o sz. Tartalom. Utánirat a' protestáns keresztyének' lelkiszabadságáról közlött értekezéshez. Haubner. — A' vértesaljai e. vidék' 1843-ki gyűlése üsszehangzásban az előbbiekkel , 's az érdeklő megrovásokra vonatkozó észrevétel. Veress Lajos. — A' pápai ref. egyházmegye'gyűléséről. S z. — Könyvismertetések. — Vegyes közlemények. Utánirat a' protestáns kcrcsaíyének' lelkiszabadságáról Jközlött értekezéshez. Mindazokból, mellyek a'prot. egyházi és iskolai lap' mult évi 34 és 35-dik számaiban közlött értekezésre „ a' protestáns keresztyének' lelki szabadságáról" eddig tromf- képen adattak , — mindazt, a' mi feleletre nem méltó, mellékelve, következő két pontra mégis némi felvilágosításul, néhány szót mondani csakugyan kötelezve érzem magamat. — Czikkemen gáncsoltatik: I. Miért nem neveztem meg azokat a' kútfőket, mellgekbőí merítettem elleneink' ajkaira rakott vádló pontokat ?... Okaimat egész nyiltszivüséggel előadva segítek a' dolgon, a' mennyit lehet. -- Azért nem : d) Mert — elleneinket sem nevezvén meg névszerint — ezzel senkinek sem tartoztam. 'S tulajdonképen minek is ? A' felhordott vádpontokkal vagy valósággal terheltetünk megtámadóinktól, vagy nem ; ha igen , akkor ezeknek a' bebizonyításra szükségük nincsen; ha pedig nem , akkor azok, kiket a' vádpontok nem illetnek, ne állítsák magokat ellenségeink' sorába. — Hiszem , kit a' tüz nem éget, újait minek fújogatná az? b~) Mert a' mellékelhetlen körülmények tárgyamnak minél takarékosabb előadását parancsolva követelték. Czikkemet t. i. a' ,Protestáns Egyházi és Iskolai lap'-nak szántam. E' lapnak t. szerkesztősége pedig hetenként csak másfél ívet adhat. Nem kellett volna-e a' legfőbb mértékben szerénytelennek lennem , ha én egész lapjokat legalább is félesztendőre magam akartam volna elfoglalni? 'S nem kellett volna-e vastag könyvet irnom , ha a' sokfelé ismételt ugyanazon vádokat és szemrehányásokat csak félig meddig pontosan felidézni elkezdettem volna? c3 Mert a' magában elég fontos és egész figyelmet kivánó tárgy' olvasóinak figyelmét nem Nekik elvök az: „calumniare szerettem volna a' számtalan közbeszőtt idézések által szétdarabolni* d~) Mert igen jól ismertem elleneinknek megszokott modorját, melly szerint ők a1

fő dolgot nagy hamar mellékelik, mihelyt abba belevágni nehéz; és igen szeretnek mellékes dolgokba kötelőzködni, hogy végetlen személyes feleselésekbe öljék el a' nekik nem tetsző ügy fölötti komoly vitatkozást. 0 nekik, igen is, tágas tért nyitottak volna a' citatiók a' délezegeskedésre; de engem mennyi megtámadásoknak, faggatásoknak tettek volna ki ? audacter, semper aliquid haeret." e) Mert nem akartam a' megbékélésre tán hajlandó elleneinket engesztelhetlenekké tenni az által , hogy őket a' világ elébe vonva megtámadóinknak bélyegeztem volna. - - -A' mennyire most is ezen okaimtól eltávoznom lehet is, szabad is, legkevesebbé sem vonakodom eleget tenni a' felhívásnak, és — egy kútfőmet megnevezem, reménylvén, hogy igazolásomra már ez is elégséges lesz. — De előbb, tudja-e —czy ur, ki volt az a' Bramarbás? — Ez egy olly derék uri ember volt, kinek az elégnél sokkal is több vágya volt bajnoknak látszani, de koránsem volt elég tehetsége bajnoki tetteket elkövetni; a' ki ugyanazért igen szeretett nagyszerű nimbusban fellépni és zajgó lármával hetvenkedni ott, a' hol semmi veszélyeztetni valója nem volt; ellenben tüstént készen volt lehunyászkodni, mihelyt lelki éberségetr

és férfias bátorságot szükséges volt mutatnia. 0 egészen igy tesz. Egy egész pávafarokkal felezifrázva kezdi meg csekély személyem elleni csetepatéját. Erre a' kedvet a' Gyöngyös vizéből merítette , hol épen előbb egy régi sirkövet mosogatott tisztára. 'S azután csak hamar mennyire neszezve ígér ő „akármi jutalmat, mi tőle kitelik , adni annak, ki a' katholicismus' kezdetétől fogva e' mai napig, olly katholiklis munkát mutat elő, - - mellyben az említett vádak olhj szavakkal, olly modorral, 's mi legfőbb, olly kapcsolatban adatnak elő, mikép azokat Haubner ur elősorolja." — Ej ej édes .—czy ur, ugyan mire való mind ez? Milly nevetséges me-