Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-18 / 11. szám

soknál a' lelkiekben uralkodó és engedelmeskedő egyház. Nálunk azonban a' lélekismeret, a.' belmeggyőződés' szabad lobogója tűzve föl: igy az uralkodó és engedelmeskedő egyház'eszméje, épen úgy, mint — igen tisztelt Dobos ur szerint — a' hierarchia, mellynek czíme van, de ennek személye nincs, neveztetik, hanem neki dolog nem felel. Vallásos eszményeinkre , buzgó sziv-érzeményeinkre, értelmi felfogásainkra hát nem illik az uralkodó és engedelmeskedő egyház' eszméje, és nincs miért utána erednünk. Következőleg a1 különböztetést pengetni szükségtelen. Ha azonban anyagilag vesszük az uralkodó és engedelmeskedő egyházat: ez van, 's fönállania világ' végéig kell. Miért hogy a' láthatatlan egyházat, e' sziv-hazát, a' látható egyháztól, az egylettől 's ennek külszerkezetétől, elvben megkülönböztetni nem akarjuk ? A' láthatatlan egyházat, e' sziv-hazát szabadság' malasztai boldogítják: ámde külsőkben korlátoltatunk ; a' hozott törvények kényszerítők , engedelmességet feltételezők. Amott sem uralkodás, sem engedelmesség nincs: emitt, kisebb-nagyobb mértékben mindkettő. Anarchia, fejetlenség, volna-e a'protestáns egyházban? A' protestantismusnak szép elve a' szabadság. Oh! be kár, hogy annyi fattyú növéseket szegődtetünk hozzá! Iliszen a' lélekismeretet, a' belmeggyőződést oldja ez fel zsarnoki kéz alól. Mit akarunk mi mégis mindent az ég alatt e' szabadságból származtatni? Nincs uralkodó és engedelmeskedő egyház, mert elvünk a' szabadság? Nem latolhatunk szavazatot közigazgatásainkban, mivel szabadok vagyunk ? E' szabad szellem anarchiára sohasem vezet, fejetlenséget sohasem feltételez. Engedelmeskednünk kell az egyházi felsőségnek külsőkben, hogy szabadok legyünk Cselekvényeinknek meg van húzva zsinórmértéke: csak a1

lélekismeret s belmeggyőződés független anyagi erőtől; sőt ezek is, ha károsan hatnának, ha az álladalmak' czéljaival ellenkeznének: szabadságot veszítnek, mihelyt káros tényekben próbálnak nyilatkozni. A' szabadság soha le nem rontja a' különböztetést uralkodó és engedelmeskedő egyház közölt. A' lelkek' országában, a' szellemvilágban parancsnak helye nincs: de igen, a' társadalmak'bátorságára's virágoztatására. Nem kell-e kormány, melly az egyház' előmenete 's felvirágoztatása, a' rendetlenségek' megszüntetése' tekintetéből rendszabályokat, törvényeket nemcsak hozni, hanem végrehajtani is tudjon ? Bár az egész testület maga hozta is törvényeit; nem alkotta azért, hogy kiáltó szóként hangozzék el a' pusztában , hanem engedelmességet feltételezett. Az egész testületnek igen gyakran sem ideje, sem alkalma, sem a' nagyobb résznek inlelligentialis ereje érvényesen nincs kormányt képezni képviselők nélkül, 's e' képviselet kormányozza az egészt. Csak hegeli eltakart ugrás után juthatunk föl azon eszmére, mellyből a' „különböztetés'eltörlése" kijött. Ha elérnők azon időt, mellyben az ég' malasztiban részesülten egy szerencsés zsinatot tarthatnánk, 's végezései az egész magyar protestánsok' örömére leendnének : ha nincs engedelmeskedő egyház *), minek a' zsinat ? A' vallási egyletek' külszerkezetét értve hát, bizonyos fokig, van uralkodó és engedelmeskedő egyház. Mit az egyházi kormány, fönállása' tekintetéből rendel: a' hallgatóság teljesíteni köteles. Sőt a' mindinkábbi tökéletesedés' eszméje azt is magában foglalja , hogy a' haladás' bizonyos stadiumain készült adatok, confessiók elfogadtatván, a' kisebb rész (?) s a' nép hódolni ismeri kötelességének külsőkben , 's lebocsátkozunk őket magunkhoz lelkiekben is fölemelhetni**) Nagy érdek, nevezetes pont az, melly meghasonlás' magvait rejti méhében. Szerintem tehát, az uralkodó és engedelmeskedő egyház' különbözését letör leni nem egyéb, mint ama' politikai forrongásnak, a' népfelültetésnek hideg fuvalma. Midőn pedig azt mondjuk: az .egyházi életerőt nem a' papságban, hanem a' gyülekezetek' képviseletében kell helyezni'; szükség meghatározni, mi értelemben vesszük azt. Ha a' proteslantismus' kül alakját, physicai egyletét, ennek anyagiakban virágzását, pompás templomokat, kövér egyházakat, dús iskolákat érijük az egyházi életerőn: úgy bizonyosan nem a' papságban, hanem a' gyülekezetekben találjuk azt. Tudom , cz értelem meg nem állhat. Kell hát az életerőt a' lelkiekben vennem, kell azon a'vallásos, intelligentialis erőt értenem.***) üemárigynem osztom az elvet, sőt merő azon contraszt. Olvastam ugyan ez évi első számban: „Tanítók és hallgatók vannak az egyházban, de a'viszony közöttük koránsem az, mi praeceptor és tanítvány között : a' tanítónak nincs nálunk protestánsoknál az örök gvámkodási jog általadva, sem hallgató arra káihoztatva, hogy miként templomban hallgat, akként hallgasson örökre a' zöld asztal mellett", — holott a'viszony nem sokat különbőz. Igaz, hogy tanítvány olly tökély-ponton soha nem áll, mellyre a' tanár *) De igen , van engedelmeskedő egyház, mellyhez tartoznak pap és nem-pap , hallgatók és nemhallgatók ; uralkodik pedig mind ezeken a' törvény , mellyet a' vallás szabott 's az összes egyház hozott 's mellyet nem egyedül a' hallgatóság hoteles teljesüni. És micsoda társaság is volna az , mellynek némelly tagja csak jogokat gyakoroljon , egyéb tagjai csak kötelességeket teljesítsenek! Török. **) Ha t i. mi Jákob' lajtorjája" legfelsőbb fokán könyökölünk, mint az Isten; mások pedig csak a' legalsó fogakon kapaszkodnak, honnan minduntalan vissza is hullanak. ! ? Török-E'pedig nem kizárólag papokban van öszpontosulva. Török,