Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-18 / 11. szám

's ugyan illy tárgyú könyv egy lelkész' neve alatt is jelent meg, valamint egy kis káté is. A' mi esperességiink is akart „úrvacsorájához készítő tant" kiadni: de én akkor is ellene mondék a' tervezett szándéknak. Mi lenne végre belőlünk, mondám, ha e' szerint majd egyszer az olly tár­gyú könyv annyiféle leend, mint a1 mennyi es­peresség van egyházkerületünkben vagy az egész magyarhonban? Ki fogna illy cselekvésmódot he­lyesleni? Ugyanazért, noha különben tDregály n. győri lelkész ur' védiratát illetőleg (Prot. egyh. ós isk. lap, m. évi 31-ik szám, oldal 372) ro­konelvemet nyilvánítom is: ama' véleményében mindazáltal épen nem osztozhatom, midőn ezt Írja: „rnig jobb nincs, ki használni kívánja, (t. i. Luther1 kis kátéját, Varga Mátyástól kiadva) azt a' czélt érheti vele, mit rendesen Luther1 kis kátéjával elérni lehet. Egyébiránt, hogy egy iskolatanítónak, vagy másnak is, ki arra hivatást érez, kátét kiadni szabad nem vol­na , sohasem hallottam, 's nem is tudom, hol van megírva? De szabad, és ismét mon­dom: szabud.l í — Őszintén megvallom, hogy bármilly sokszor, vagy ha örökké mondaná is t. Dregály ur ezt: ,szabad és ismét mondom: szabadc , — e' szabadságosztó hatalmát csak úgy fognám elismerni 's jóváhagyni, ha (midőn val­lástani müvekről, mint p. o. itt a' lather—kátéról van szó) akárki irná is azt: még a' nyomalás előtt adatnék az át mindig az egyházkerületnek, melly ha azt jóvá hagyná, ennek czíme alatt nyo­matnék ki, az irónak pedig adatnék fáradságáért illő tiszteletdíj. Nagy dicséretére szolgál a' helvét vallástételt tartó egyházkerületnek az, hogy benne minden illy tárgyú könyvek, még abc-és köny­vecskék is, ar superintendentia által adatnak ki. Ha\volna valaki, ki az illy rendtartást nagy fon­tosságú 's üdves dolognak nem tekintené, ahoz e' tárgyban egy szavam sincs mondandó. A' mi pedig t- Dregály urnák ,mig jobb nincs' szavát illeti: hitem szerint, annál roszabbat ez ügyben soha nem mondhatott volna. Epen addig, mig Luther' kátéjánál jobbat nem ir valaki: addig ez a'legjobb, 's addig nem szabad azt, egyes irónak neve alatt, változtatással kiadni, ha mindjárt nem Varga Mátyás, hanem akárki irná is azt; 's itt ezen ymig jobb nincs1 annyit tesz , mintha a' most nevezett iskolatanító' változtatott kátéja jobb volna mint az eredeti. Én sem azt szoktam nézni: kicsoda ir valamit, hanem mit ír? Nincs is azon iskolatanító' személye ellen semmi kifogásom ; lényeges hibát kátéjában sem tudok, és szorgalmát becsülöm: de abban csakugyan tetemesen hibázott, hogy a' munkának előlegesen egyházi felsőség' elébe ter­jesztését elmellőzve, változtatva és saját neve alatt nyomatá ki a' kis kátét. Már e' tény fölött én is bátran elmondom, hogy ez nem szabad, és ismét mondom : nem szabad; 7 s ójon Isten, hogy sza­bad lenne ezután, ha eddig szabad volt volna is; mert illy gyakorlat mindig hittanunk' és egyházunk' tekintélyét fogná kőszirthez ütni. Az én nézetem illyen ; de, antant d' hommes, antant depensées. Kiss S ámuel *) , szilsárkányi ev. egyházi szónok. Uralkodó és engedelmeskedő egyház. A' mozgalmakat, mellyek egyházi életünk' körében mutatkoznak, figyelemmel kisérvén: jön­nek föl egyes eszmék, tiszta szándok mellett, még nem legtisztább fogalomból eredők, 's lefo­lyásukat, a' tisztában nem lét, mintegy túlsegítő praepondium sietteti; és ha megállunk szótlanul: szobor-állásunk helyeslésre magyaráztatik, 's az eszmét lét követendi. En részemről nem szólok azért, mintha igazságnak egyedül volnék birto­kában: hanem szólok , mivel mi dunántúliak, igaz­gatási bizonyos elvekben , különbözünk a' duna­mellékiektői; az ősz folyam némileg testben lé­lekben elkülönöz. Nyomós oknak találom azt, hogy néhol a' dunamelléki egyházmegyékben, a' világi ülnökök' száma majd kétszeresen is haladja az egyháziakat, 's az úr kény miatt szembetűnő for­dulatok keletkeznek. Szólok különösen azért: hogy szőnyeg-kérdéseink minél több oldalról megvitat­vák legyenek. Alanyilag szólok, senki' értelmét nem képviselem. Mondva volt: „Eltörülni a' különböztetést az uralkodó és engedelmeskedő egyház között; az egyházi életerőt nem a' papságban , hanem a' gyü­lekezetek'képviseletében központosítni."**) Egye­temes elvül volna ez fölállítva. En úgy hiszem: szellemek, testnélküli lelkek' országába illik ez; de mi, igen is megterheltetett emberek vagyunk. Itt azonban minden az értelmezéstől függ. Ural­kodó és engedelmeskedő közötti különböztetést kell eltörülni? Ugy hiszem: a' protestáns egyházban a' mi uralkodó és engedelmeskedő egyház van: állania világ' végéig kell; és a' mi nincs, utána erednünk haszontalan munka. Vagy van hát, 's jó hogy van: vagy pedig rémet kergetünk, mint a' hierarchiában. Az uralkodó és engedelmeskedő egyházat, melly közötti különböztetést eltörleni czél, vagy a'lelkiekben, vagy anyagilag veszem. Ha a' protestantismus'elve ez volna: „crede quod ecclesia jubetí f : akkor igenis volnaa'protcstan-Balhiedelem'kiirtása végett, miután hallom , hogy dunántúli egyházkerületünket illető 's e' lapok­ban megjelent némi czikkek' írójának többen is csekélységemet tartják; jónak véltem itt^ e' la­pok' t. cz. szerkesztőségét is tanúmul felhíva, kinyilatkoztatni, miszerint e' lapba mindeddig soha egy betűt sem küldöttem, f) K. +) Nem. S z e r k. **) E' lapok' m. e. 33-dik számábani czikkéből Dobos urnák, 1. 394.

Next

/
Oldalképek
Tartalom