Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-11 / 10. szám

által bíztosítassék öregkorára szivnyugalma, szerencséje sőt élete is. Már pedig ez csak úgy történhetik legbizonyosabban, ha törvény alkottatik az iránt, hogy káplánok és administratorok meg ne maradhassanak főnökeik' helyén semmi szin alatt; még kivételesen se, mert a' clausula többnyire olly éj, mellyböl csak a' visszaélések' szomorú hajnala szokott hasadni. — De a'jó rend, igazság és a' huzamos hivatalkodás' méltánylata is azt kivánja, hogy első osztályú gyülekezetbe — hol leginkább tartatnak segédek — ne kezdők, hanem gyakorlottak, 'sne egyes, hanem családos lelkészek legyenek alkalmazva, kik közül szinte választhatnak gyülckezetink érdemteljes férfiakat. Korra és hivatalkodás' idejére minden jól rendszerezett álladalomban méltó ügyelet fordítatik, hadseregnél 's minden más királyi hivataloknál is. Mennyi ösztön az elöbbretörekvésre, mennyi ipar és szorgalom lesz szárnyaszegetté, ha a' fiatal ember egyszerre nagy gyülekezetbe alkalmaztatik, 's milly könnyen lesz az által elbizottá, önhitté, a' korosabbakat lenézővé 'stb. Legforróbb szivvel óhajtóm én, hogy az ipar, szorgalom, ügyesség és tiszta erkölcs által kitűnő jeles fiatalok érdemeikhez illő alkalmazást nyerjenek, 's ha tehetségemben állna, fényesen megjutalmaznám őket: de az érintettem okok miatt, más gyülekezettel kell őket megjutalmazni, nem épen azzal, hol segédek voltak: 's illy rendelet'jótékonysága őrájok is áldólag fog hatni akkor, midőn nekik is segédeik lesznek. Lélekismeretes meggyőződésem szerint óhajtanám tehát, hogy e', segédeket tartó lelkészek' életébe vágó 's már sokszor vitatott kérdés, mellyrc nézve még most snb judice lis est, a' szerint döntetnék el, hozandó 's változatlan törvény által, hogy segéd-lelkészek, főnökeik' helyén akármelly ürügy alatt se maradhassanak meg. *) Nagy nyereségnek tartom szerkesztőség- 's olvasóinkra nézve, hogy K. S. urat munkatársaink közé sorozhatni szerencsések vagyunk, bár elsőben is nem osztozik egyik nézetemben 's nekem illy férfiú' véleménye' ellenében szinte kétkednem kell nézetem' helyes volta felöl. Azonban én hajlandó vagyok itt is engedni — valamint semmiben nem ragaszkodom makacsul értelmemhez — ha nem lehet -igent' felelni kérdéseimre: szívmelegség-e megtagadni hívektől azt, kihez titkos sympaihia által vonultatnak 's őket más egyénnek választására kényszerítni, kit, lehet, nem is ismernek? Elégséges ösztön-e segédlelkésznek , hogy munkás, szorgalmas , becsületes 's magát kedveitető legyen, azon remény : hogy igy öt mások, kikre nézve magát nem érdemesíté, majd puszta ajánlásra elviendik pásztorokúi? Nem kell-e K. ur' nézeteiből indulva , épen nem adni segédet elaggott »s tehetetlen lelkész 2. Szükség-e országos törvény' alkotását sürgetni, miszerint gyermekét iskolába küldeni mindenki kény szer ítessélti Hogy a' nemzeti jóllét' 's közboldogság' emeltyűje a' tiszta erkölcs, ennek varázs-eszköze pedig az ifjúság' czélszerü nevelése : azt jobban észrevevé 's elismeré nemzetünk a' jelen korban, mint bármikor valaha. 'S épen ezen okból sürgeti most a' nemzet olly erőteljesen ama' szent kötelesség' végrehajtását, mellyre őt a' hon1

nemtője inti, t. i. az ifjúság* helyes oktatását 's nevelését. Milly sikere van ennek nálunk, kikitudja; e' mellett tehát némán megyek el- A' mennyiben a' fontos ügy gátoltatik, ennek oka szomorúbb, mint akármi más. Ezer a' panasz, hogy nem minden szülék küldik gyermekeiket iskolába, 's e' panasz igen méltó. Vannak tehát, kik e' bajon kényszerítő törvénynyel akarnának segíteni; de bármilly nemesnek látszik c' buzgalom egyik oldalról tekintve: túlzónak kell azt neveznünk azonnal, mihelyt otthon, a' köznép' nyomorú viskóiban kutatgatjuk a'legszentebb szülei kötelesség' elmulasztásának szívszaggató okait. Gőthe azt mondja: „Glaube dem Leben! es le/irt Les ser als Redner und BachHigyünk tehát ez ügyben mi is főleg az életnek; vegyüljünk a' nép' nyomorúbb osztályának tömegébe, merítsük az okokat magából az ottani ínség' forrásiból: 's legott hidegebb — majdnem halálhidegségü — vérrel fogunk ítélni; annyival inkább, mert még most e' szívjeget hamar elolvasztó remény is távol van, és kihajnalodási ideje bizonytalan. Egy tényt beszélek, uraim, mellyhez hasonló még sok van; egy adatot, melly, minthogy tökéletesen igaz, tökéletesen szomorító 's szivetrázó is, mint a' vészharang' töredezett kongása. Hallám t. i., hogy egy Ínséges atya és anya már előbb kis ideig iskolába járatott két fiát azért foga ki az iskolából, mert azokat koldulni küldök7 kényszerítve a' leghatalmasb de egyszersmind legfájdalmasb törvénytől, a' szükség' vas törvényétől. Ha a' gyáraival dús Angolhonnak , mint tudjuk, igen sok szegényei vannak: bizony nem csoda, ha gyárszegény honunkban is sok a' nyomorral küzdő. Es igy szegény szülékre nézve kényszerítő 's büntető törvényt alkotni csak annyi, mint fizetésre kényszeríteni azt, kinek sem vagyona sem mellé, kinek egy ifjú, erödús, tökélyre törekvő káplán , minden esetre gyöngítheti hívei előtti kedvességét? Nem kell-e, eme'nézetek szerint, épen nem alkalmatos, érdemetlen káplánt adni? (mit azonban nem szabad tenni a'rendelkező kormánynak). — Ha tehát engednem kell : engedek annyit, hogy míg a' főnök él: segéde ne lehessen főnöke' egyházában pap; de ha az egyszer meghalt: a' magát, érdem után a' gyüle-> kezeitel megkedveltetett káplán, lehessen annakesdeklelt lelkésze 's ő maga is vehesse el az ér- • demmel szerzett jutalmat! Török.