Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-05-05 / 5. szám

56 -adta. A' két félnek egy egészszé egyesüléséből következteti aztán Krisztus, a' házassági szövetség' állandóságát, 's elválaszthatlanságát; még pedig természeti ösztön, 's józan észhez képest Mert még a' gyermeki tisztelet és szeretet is engedni kénytelen a' házassági szerelemnek, hogy igy a' szülei famílián kivül, egy másik új família alapítassék. E' következtetést is, mélyen az emberi természetből, 'sisteni rendeletből merítette Krisztus, 's a1

keresztyénség' legnagyobb jótéteményének kell ismerni, a' házasság' erkölcsileg elválaszthatlansága' eszméjének megerősödését. Azonban , valamint szerelem és hűség fűzi a' házassági köteléket: úgy szétbontja azta'szerelemtelenség, hüségtelenség, és a' magát elszakasztó önzés. Ehezképest megengedi Krisztus, paráznaság' esetében, az ártatlannak, a' bünöstőli elválást; és, — a' mi zsidó szólásmód szerint, — magától értetődött, az új házasságra léphetést. Ezek a' lényeges pontok, mellyeken a' keresztyén házasság' jogelve az erkölcsivel viszonyos függésben áll; melly pontokat Krisztus csak meg- és kimutatott. Mert neki mint vallásalapítónak , elég volt a' házasság' természetileg erkölcsi czélját megállapítani, 's a' házaspárok' főkotelességeit ezekhez alkalmazni. A' házassági szövetség' érvényes vagy érvénytelen volta feletti határozatot, valamint a' házasságot megsemmisítő, vagy elválasztó okok' kifejtegetését, polgári törvényhozásnak hagyta fel; melly is, ha pogányság vagy zsidóság felé visszahanyatlani nem akar: kénytelen a' házassági szövetség' fő eszméjére emelkedni; ennek erkölcsi szentségét őrizni; következésképen egy olly testület ellen, melly az igaz szerelemfűzte házasságot is, csak szabadítékos paráználkodássá akarja alacsonyítani, teljes hatalommal fellépni. Van még, házasságot illetőleg egy nevezetes hely az új testamentomban, t. i. I. Kor. VII. r. Itt már Krisztus' alaptételeit, Pál apostol' maximáival párosulva találjuk. — Pál apostol c' nézetből indul ki: „Jobb volna asszonyi állatot teljeséggel nem illetni." „Csak a' paráznaság' eltávoztatásáért legyen minden férjfiúnak tulajdon felesége , 's minden asszonyi állatnak tulajdon férje." ,.Ha valaki házassági életbe lépett, ennek kötelességeit teljesílni tartozik, mert a' két félnek cgymáshozi igényeik kölcsönösek; és séma' férj sem a' feleség nem birván saját testével, hanem egyik' teste a' másiké lévén : egy harmadik a' szövetségből egészen ki van rekesztve." „Azonban , óhajtja az apostol, hogy a' még nem házasok és özvegyek úgy maradnának mint ő. Mert szomorú és viszontagságokkal terhes jövő áll elöltök , midőn háborúságok lészen e' testben; annálfogva , bár a' házasság által nem vétkezik, a' jelen szükségnek okáért, jó az embernek házastárs nélkül maradni." Ide igtatja saját véleménye mellé Krisztus' rendeletét is : „Az asszonyi állat férjét el ne hagyja. Hogyha pedig elhagyja, maradjon házasság nélkül, vagy férjével békéljen meg. A' férjfiú is feleségét el ne bocsássa."'S ez egész értekezést igy rekeszti bé: ,.Az aszszonyi állat mcgkötelezletett törvénynyel, mig férje él; ha férje meghal: szabados hogy elmenjen a' kihez akarja, csak az úrban. De boldogabb lészen, hogyha úgy marad, az én értelmem szeré n t; hiszem pedig, hogy én bennem is Isten lelke van. Innen következik paráznaság elleni sajátszerű okoskodása: ,,A' ki paráznához ragaszkodik: egy test a' paráznával , mert ketten lesznek, e' mondatik, egy testté. A' ki pedig ragaszkodik az úrhoz: egy lélek ő vele." E'paráznaságróli nézetben bizonyos duális fogalom rejtezik. Mint erkölcsi dualista, — ki a' bűn' fészkét a' testben keresi, — a' házassági nemi közösülést, több kortársaival együtt, olly közel állítja a' bűnhöz, ellenben a' szüzességet annyira magasztalja, hogy csodálkozni kell, miként nevezhette a' házasság' gn ostikai tilalmaztatását, ördögi tudománynak. Mindezekre azt kell megjegyezni, hogy Pál apostol olly iskolából került ki, mellyben az anyagra, 's érzéki hajlamokra nézve stoicopharisaeusi alaptételek uralkodtak. Továbbá, mint Naziraeus, a' szigorú, és érzékiséget elfojtó fogadások' becséről, magas képzetei voltak. Ezenkívül olly megtértekkel volt cgybeköttetésben , kik minthogy azelőtt Essen u sok valának, a' házasságot illetlen és szentségtelen dolognak tartották annyira, hogy inkább idegen gyermekeket neveltek, mint sem hiv társ' és atya' kötelességeit teljesítsék. Végre, — és ez igen fontos megjegyzés, — Pál apostol' magánvéle-