Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-05-05 / 5. szám

érzet' elbágyadása, a' zabolátlan érzéki élvezetvágy , a' vallásos oktatás' elmulasztása, az isteni tiszteletkori szertartások' léleknélküli gépelyszeriiséggé fajulásának tapasztalása, az Isten' igéje, és az ennek hirdetői' magokviselete közötti ellenkezés", — az evang. reform, ekklézsiában, ha léteznek is, felelte kis mértékben léteznek. Következmény. Minthogy sem a' r. katli. sem az ev. reform, ekklézsia helyben nem hagyja, sőt mindegyik kárhoztatja az indilferentismust; a' statusnak pedig, mellyet az indiíferentismus veszélylyel fenyeget, kötelessége a' gyermekek' — mint jövendőbeli polgárok' — czélszerü vallásos neveltetéséről gondoskodni; minthogy továbbá a' természeti vonzalmat, a' kölcsönös szívszerelmet, szívből és természetből kitépni, 's a' vegyes házasságot ekkép' megakadályoztatni sem egyik sem másik ekklézsiának, séma' statusnak nincs joga, — sőt a' szerelmet kitépni, physicai hatalma sincs: czáfolhatlanúl következik, hogy ha különböző felekezetű keresztyének házassági szövetségre lépnek , ez a' természetes törvény legyen közöttük: , Mindenik fél maradjon meg híven, igaznak ismert hitvallásos elveiben ; a' gyermekek pedig kövessék mind, atyjok' vallását **). Ugy van teremtve a' nő , hogy férje után legyen vágya, 's akarata amazé alá vettetett. Gen. III. 16. Az egymást tisztán hiven szerető férjfiú' és nőszemély' kölcsönös vonzalmára , boldogító szerelmére illenek igazán és teljes értelemben amaz igék : (Juod Deus conjuxit: homo non separet. *) A' házaspári szerelem , két rokon lélek' egygyé olvadása, egymásért kölcsönösen égő lánggerjelmek' egyesülése. Szivoltárán lobog a' házassági szerelem , természet' ihletétől, öntudatunk 's akaratunk nélkiil is élesztetve. A' házassági szerelemről, — ki ezt nem élvezi, — nem szólhat. — És ha talán valaki ellenkezőt vitatna, sőt Krisztus' nöllenségére mint győzni látszó argumentumra hivatkozni akarna : az , keljen ki a' mindennapi közönséges születésű emberek' sorából, 's Krisztus mellé állva legyen istenember. Igy szót emelnie szabad leend. Különben csak férj és atya szólalhat meg házassági viszonyokat érdeklő ügyben. **) A' r. kath. által kárhozatra szánt ev. reform, gyermekek' sorsát, és a' kath. édes anya' leik— ismereti aggodalmait, — mikről, F. Gy. előbb önlelke'sugallatából, majd B. Wittman', és Kastner' irományaikból, indító ékes szólással ir a' 60. 's k. lapon — illetőleg is azt mondom. Máskép' érez és itél szivében és eszében egy erkölcsileg tiszta édes anya. Bizony ha a' gyermekek erkölcsileg és a' keresztyén szeretetben nevelteinek; ha az édes anya lelke' teljessé-IV. Elv. 4. §. A' negyedik elvben két állítás foglaltatik: 1) hogy a' katholika ekklézsia a' tőle elszakadt felekezeteket 's ezek' tanjait, t h e o 1 ogice nem tűrheti; 's igy az ekklézsia' őrei tartoznak azokat alkalmas és alkalmatlan időben ostromolni; — tudományosan és béketűréssel. — 2) Hogy a' katholika ekklézsiától elszakadt felekezeteknek, ha hittanaik, a' polgárzat' czéljával, bátorságával 's benső békességével nem ellenkeznek: adhatnak a' polgárzati főnökök, szabad vallásgyakorlati jogot. — Igy F. Gy. § 28. 1. 44. Az első szám alatti állítást tárgyazólag fő kérdés : „mellyik hitfelekezet szakadt el p r oterva scissione et contumaci i nobedientia , az igazi katholika ekklézsiától ? — Bőven megfeleltek erre is Pázmán és Pósaházi; mindenik saját malmára hajtván a'vizet. Egyházi történetekben jártasok előtt , hiábavalóság e' felett egy szót is szólni. Minden ember látja, tudja, hogy az ev. reform, ekklézsia nem Luther', vagy Kálvin' személyéhez, tanához ragaszkodik ; nem az Isten' igéjétől, vagy Krisztustól 's ennek apostolaitól , vagy a' régi katholika' ekklézsiától; hanem a' romanismustól tért vissza 's ragaszkodik máig is Krisztushoz, 's ennek tanaihoz. És ha az elszakadás valamelly társaságtól, igaz ok miatt is vélek: úgy vétkeztek, Krisztus ki a' Zsidóktól, Pál apostol, ki a' Farizeusoktól, — szakadt el. Ez a' tárgy XVI. 's XVII. századba illő 's a' ki még most e' századokban él szellemileg: olvassa ezek' szüleményeit, Turretinusnak ,de necessaria secessione ab ecclesia Romana' irt dissertatióját. — A' mi, az ellenkező véleményüek' in doclrina et patientia ostromlását illeti: Ítéletem szerént a' tudományosságban, mind a' r. katholikusok, mind az evang. reformátusok közül igen sokan kitűntek. De a' béketűrésre vajmi példát mutathat akár egyik, akár a' másik fél. — géből és minden erőből eleget tett természeti és keresztyén vallási kötelességeinek : nem fog ennek lelkismeretében aggodalom támadni. Hiven és tisztán szerette férjét; azért is magasztos elfogadással áll , Isten mint örök és igaz biró előtt; 's nyugodtan mondja : „ímhol vagyok én , és az én gyermekeim , kiket nekem adott az úr. Sid. II. 15. — Az evang. reform, gyermekek' sorsa pedig, minket illet; nem külön felekezetbélieket.