Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-12-29 / 39. szám
- 39 i -rend valahára képviselve légyen; — azt kérték, hogy állásuk, nem (mintjelenleg) önkény vagy kegyelem, hanem törvény által biztosítassék, — és hogy , mi a' legutolsó adózónak is meg van engedve, ha érdemesek reá, consistorialis személyekké választathassanak; — és a' papság' nagyobb része veres szálakat láta e' sorokban Közgyűlésben senki nem szólhata, mert jó tapintató gondnokunk , választmánynak indítványozá kiadatni a' folyamodást, — mi végzéssé is lön: de vérzett a'jelen volt tanítók' szive mégis, midőn a'papságban egy ügybarátot sem láttak, 's a' pohár csordultig tőit, midőn E. J. egész szánakodással, curta supellexe' daczára öt váltó ftot mutata fel nékik. „Köszönjük szépen, mondának ők, a' más helyen és időben szent ajánlatot, — most az nékünk csecsebecse, és mi háromszáz esztendeje hogy künn az udvaron hallgatjuk, ha nő-e a' fü, 's számláljuk az ég' csillagit."..., A' világiak lelkesen fogák fel a' szent ügyet, 's barátsá gos kezet nyújtottak a' nyomott tanítóknak, 'sa' forró kéz becses vala, drágább, lélekemelőbb minden pénzadománynál. Igen is, nemes lelkű ülnökök , sokszor nyujta már jobbotok a' bal' tudta nélkül áldozat' fillérjét a' haza', vallás' és emberiség' oltárára , hozzátok, vagyonotokhoz illendőt: de, bár mint kiáltozzék S. a' pusztában, áldozatitok' koszorújában alig van szebb gyöngy, mint a' mellyet a' szegény iskolatanítók' ügye pártolása által tűztetek, és adja Isten! tüzendjetek homlokotokra. II egy alj i. Nyilatkozás* Tetszett a' t. és t. bányakerületi legközelebb tartott egyházi gyűlésnek e' következő, akkor szőnyegre került, engem és a'bács-szerémi esperességet érdeklő tárgyak iránt roszalást és feddést jegyzőkönyvileg kijelenteni, úgymint: 1.) hogy tetemes száma a' lelkipásztoroknak 's köztök a' bács-szerémiek is az egyházba jelenleg behozott magyarosításnak 's igy országszerte megalapított törvénynek és nemzeti köztörekvésnek ellenszegülnek. 2) Hogy ezen ellenszegülők sérelmeik' orvoslása végett ő felségéhez folyamodást intéztek, elmellőzvén azon gyűlés' tanácskozását, hol a' pör kiegyenlítését kellett vala keresniök. 3) Különösen pedig ellenem azon vád támasztatik : a) hogy a' felsőbbség iránt tartozó tisztelet és hódolat ellen vétettem, minélfogva a' főtiszt, superintendens ur által volnék megfeddendő ; 6J hogy a' magyar *) A' bács-szerémi esperesség hírlapokban is mint slavimus mellett túlbuzgó jellemeztetvén: annak egyházi elnöke nemcsak a' convent, hanem a' lapolvasók előtt is kiván védekezni. Melly kívánathoz képest közöljük a' jelen „Nyilatkozást." Szerk. diplomatikai nyelvet gyűlölöm és annak ellensége vagyok. Legyen szabad ezen egyes pontokra következőleg válaszolnom : 1.) Azon 200 lelkész és számos világi férfiak, kiknek nevében ő felségéhez történt a folyamodás , latin iskolákban levén felnevelve és kiképezve, gyermekkoruktól fogva annyira hozzá szoktak a'latin nyelvhez, hogy minden közügyekben és igy az egyház' közügyeiben is főleg, ezen nyelvet használván, vele legkönnyebb sükerrel és legörömestebb élhetnek. Sokan közülök vagy egészen járatlanok, vagy sokkal kevesbbé jártasok a' magyar nyelvben, mintsem hogy azt czélszerüleg használhatnák; sokan ismét semmi közlekedésben nem levén a' magyarokkal, minden alkalom nélkül szűkölködnek, hogy nyelvűket megtanulhassák; a' korosb férfiak pedig már nem is tanulhatnák meg a' nehéz nyelvet, mellynek szükségességét eddig nem ismerék. Mind ezek , vájjon meg nem érdemlik-e, hogy az egyházi igazgatóság egyénes sorsukat és szükségüket méltó tekintetbe vegye? vájjon nem igényelhetnek-e felebaráti engedékenységet, türelmet és kíméletet a' gyülésileg összesereglett hitsorsosaiktól a' nem'rég gyakorlatba vett nyelv' ismeretének hiánya miatt? vagy tán nem követelhetik joggal, hogy a1 gyűlés olly nyelvet használjon, mellyet ők is értenek? és nem szabad mentegetőzniük , hogy ismeretlen nyelv által közbotrányt ne okozzanak? Midőn ezek átalában a'gyűlés'magyar jegyzökönyve ellen óvást tesznek s latin szerkezetűt igényelnek, csak igazságos és méltányos dolgot követelnek, melly őket a' természeti jog- a' felebaráti szeretet-és az emberiség' törvényénél fogva illeti, melly követelésöket a' gyűlés tartozik és köteles is teljesíteni; különben ezen legszentebb jogokat megsérti és a' hitsorsosokat az egyház' közügyeibei minden befolyástól kizárja, mellyhez minden evangelikus feljogosított. Hogy mind ezek, kik a'magyar szerkezetű jegyzőkönyvet nem szívelik , az által honi törvénynek és a' nemzet' köz törekvésének ellenszegülnének , — arról jelen körülmények mellett szó sem lehet; nem szívelik, mert annak hasznát nem vehetik. Sőt habár azon törvény a' magyar nyelv' használatát az egyházi iigyekben világosan és egyenesen parancsolná is, mi mégis a' római és más egyházak' példái' tanúsításánál fogva nem ugy van; mindazáltal az evangélikusok teljes joggal igényelhetnék hitsorsosaik' conventjétől, miszerint az a' nekik ismeretes, nem pedig ismeretlen nyelv' organumával éljen; minthogy a' convent az egyház' érdekében tartatik, hogy annak szükségeiről eleve gondoskodjék és magát azokhoz alkalmaztassa. — Minthogy pedig a' kerületi gyűlés mind ezen igényeket tekintetbe sem véve és az ezen tárgyban három év óta mind esperességek mind egyesek által hozzá intézett előterjesztésekre , kérelmekre, ellenmondásokra mitsem ügyelve , a' latin szöveg' kizártával a'